A választások eredményeivel foglalkozó szlovák sajtóvélemények böngészése közben egy mindenképpen figyelemre méltó írásra bukkantunk. Postoj című konzervatív lap már az exit poll eredmények nyilvánosságra hozatala után foglalkozott azzal a helyzettel, hogy a felvidéki magyarság parlamenti képviselet nélkül marad. Mint Jaroslav Daniška írja, ez száz év után egy újabb Trianont jelent számunkra.
A szerző a továbbiakban a parlamenten kívül maradás okait elemzi, s talán tanulságos lesz számunkra is megtudni, hogyan látja szlovák szemmel ennek hátterét. A sikertelenség fő okát Bugár Béla személyében látja, akit karrierje szempontjából a legsikeresebb szlovákiai parlamenti politikusnak tart, hiszen 1990 óta a parlament tagja volt, még Robert Fico is két évvel kevesebb parlamenti jelenléttel dicsekedhet.
Mint írja, Bugárnak sokáig jól kamatozott az imázsa, melyhez társult a szlovák sajtó szimpátiája, holott, mint véli, Bugár imázsa és a valóság között markáns különbség volt.
Sokáig tartott, de az utóbbi négy évben aztán a liberális média és a magyar választók is kezdtek tisztán látni. A cikkíró Bugár politikai érdemének tartja, miszerint úgy vélekedett, a magyar politikai pártról Szlovákiában kell dönteni, nem pedig Budapestről, s az ő javára írja, hogy a Kuciak-gyilkosságot követően Ficónak és Kaliňáknak végül távoznia kellett a kormányból, továbbá szerinte a rendőrség soraiban történt változásokban is fontos szerepe volt.
Ezután rátér Bugár Matovičcsal való konfliktusára, mellyel kapcsolatban elmondja, hogy paradox módon amikor ennek a jelentősége megnőtt, Bugár befejezte, ezzel a témával már a kampány során nem is foglalkozott, ami arra vall, hogy már nem bízott magában.
Bugár sikertelenségének további okát abban látja, hogy a magyarságnak volt alternatívája vele szemben. A rendszerváltás után a magyarságnak több pártja volt, melyek sokáig képesek voltak együttműködni, aztán ez megváltozott.
Amikor 2009-ben létrejött a Most-Híd, a felvidéki magyarság számára bekövetkezett a politikai szempontból legrosszabb időszak, az együttműködés lehetetlenné vált.
Ez véleménye szerint jelentős mértékben Bugár számlájára írható, de mint hozzátette, nem feledkezhetünk meg az MKP politikusainak felelősségéről sem. Ahogy a Híd népszerűsége csökkent, annál inkább reagálniuk kellett volna a helyzetre, ám nem voltak rá képesek. Az MKP által kínált politikai káderek többsége véleménye szerint nem tudta megnyerni a magyar választókat, de a szlovák sajtót és politikai életet sem. Nem sikerült mobilizálniuk, s nem tudták kihasználni az Orbán, illetve a Fidesz nyújtotta hátteret sem.
S ezzel függ össze szerinte a magyar vereség harmadik oka, miszerint a magyarság elit hiányában politikai szempontból kimerült.
Mint megállapítja, a magyar fiatalok alapvető kérdésekben hasonlóan gondolkodnak, mint a szlovák vagy a cseh ifjúság, akik számára természetes vonzerővel bír a főváros. De a kisebbségnek másként kell gondolkodnia, mint a többségnek. Ez indokolja, ha például egy magyar egyetem nem a fővárosban jön létre, ahol a kisebbség számára bonyolultabbak a feltételek. Ám ha egy egyetem a peremvidéken jön létre, képesnek kell lennie valamiben jobbnak lenni, valami többletet kínálni. Ez lehet küldetéstudat, melyet éltetni kell és áldozatot kell hozni érte, csakhogy mindez lehetetlen különleges minőség nélkül. S ezt a különleges minőséget nem sikerült nyújtani. Ha az egyetem Pozsonyban jött volna létre, támaszkodhatott volna arra, hogy a fekvésével is vonzani fogja a magyar diákokat. Mivel Komáromban jött létre, kicsi, de elit intézménnyé kellett volna válnia, mely Magyarországról is vonzza a diákokat, nemcsak Dél-Szlovákiából. Csak így válhatott volna a jövő elitjének szellemi központjává.
Mivel nem így alakult, a legrosszabb történt: a legrátermettebb felvidéki magyar fiatalok, akiknek számára fontos a nemzeti hovatartozás, elmentek Budapestre vagy más magyarországi városokba, illetve más országokba, egy részük szlovák iskolákat választott, mert azok jobbak voltak, mások pedig Komáromot, mert ott magyar nyelven folyik az oktatás.
Ennek eredménye pedig katasztrofális volt a szlovákiai magyarság számára, ami nemcsak a politikai fejleményekben, hanem a vallási és a kulturális életben is megmutatkozik, olyan mélységekig, hogy kihat a szlovák politikára, kultúrára és a keresztény egyházra is.
A cikkíró ezért részben a budapesti elitet, személy szerint Orbán Viktort is felelősnek tartja. Véleménye szerint egyrészt azért, mert olyan témákat nyitottak meg, melyek ártottak az itteni magyarságnak, különös tekintettel a kettős állampolgárság kérdésére. Másrészt mert a labdarúgás és a különböző helyi érdekek helyett nem a színvonalas egyetembe és a minőségi médiákba fektették a pénzt. Ugyanazt a hibát követték el, amire már Márai Sándor is felhívta a figyelmet az emlékirataiban, hogy Budapest nem hallgatott a felvidéki magyarságra, nem vette őket komolyan, ellenkezőleg, maga akarta eldönteni, mi az érdekük. Történt ez oly mértékben, hogy helyenként úgy tűnt, Budapest számára a szlovákiai magyarságnál fontosabbak az üzleti érdekek, mint a Slovnaft, vagy az OTP Bank. Ha valami igazán szomorú a szlovákiai magyarság történetében, akkor ez az, vélekedik Daniška.
Ezzel szemben, mint mondja, nem kell siratni senkit. „A magyarok itt élnek velünk és fontosak a szlovák társadalom számára, ezért a választási eredmények ellenére úgy is kell hozzájuk viszonyulnunk“ – szögezi le.
Szerinte erre egyetlen elegáns megoldás létezik, nevezetesen, hogy tekintet nélkül a választások eredményére, meg kell hívni a kormányba egy magyar személyiséget, aki betöltené a magyar kisebbség érdekvédelmét ellátó miniszteri posztot. Nem valamely kvóták alapján kiválasztott, hanem valóban alkalmas magyar politikusnak kellene lennie abból a magyar pártból, mely a legtöbb szavazatot szerezte. Ha az új kormánykoalíció ezt meglépné, azzal két legyet ütne egy csapásra: elnyerné a magyar kisebbség bizalmát és lojalitását, valamint jó alapokat teremtene a Budapesttel való viszonyhoz.
Ennyit a Postojban megjelent írásból, melynek tartalmával lehet egyetérteni és lehet vitatkozni, de mindenképpen érdemes rajta elgondolkozni, mind magyar, mind szlovák részről.
