Nem kétséges, digitális korszakváltásban élünk, amit megterhel a makacs és öldöklő COVID-19 világjárvány. Milyen jövő vár reánk, unokáinkra, ha egyáltalán megéljük, megélik? Korábbi cikkeimben ezen a felületen felvázoltam különféle jövőprognózisokat. Meglehetősen elrettentő mindegyik.
A dán Korsgaard digitális világbörtönprognózisa a kibervilág már ma is tapasztalható teljes technikai világkontrolljával, a zsidó Harari történelmi illuzionizmusa az emberistenné felfejlődő, dologtalan Homo Deusával a megalapozott minimális reményt is eloszlatja légkörünkből és amúgy is zaklatott napjainkból.
Magam is elkezdtem modellezni jövőképeket, s hogy ne ismételjem refrénszerűen mások jövősejtető fogalmait, előbb a globális genocídiumig, a homo sapiens egyetemes fajirtásáig jutott el fantáziám, kiváltképpen a világjárvány már több, mint 30 millió életet bezúzó gőzhengere láttán.
Majd még sajátosabb megfogalmazást találtam: planetáris homocídium előtt állnánk? Planetáris emberirtás? Semmiképpen nem tudtam elfogadni ezeket a koncepciókat.
Bár tisztában vagyok keresztyénként azzal, hogy a történelem végjátéka nem fog hasonlítani a gyermekszobák álomvilágához, hiszen Jézus világosan jelezte előre: Hallanotok kell majd háborúkról, járványokról, földrengésekről, döghalálról, éhezésről, de meg ne rettenjetek, ez még nem a vég (Máté 24,6-8).
Ez pedig mikor fog bekövetkezni, még maga a Fiú sem ismeri, de az angyalok sem azt a globális végórát (Márk 13,32).
Mi meg végképpen nem! Keresve a világhálón a mai jövőalternatívák között valami pozitívat, némi biztatót, megint csak Isten különös vezetéseként, kezembe akadt a svájci református szociáletikus, világszerte ismert tudós, Christoph Stückelberger legújabb, 600 oldalas könyve, amely a Covid utáni világ számára írt egy etikai kézikönyvet, a hit pozitív jövőképével. Kulcsfogalma a világméretű egyensúlyteremtés, illetve az erre történő nemzetközi, nemzeti és egyéni törekvés etikája. A globalance.
Rendkívül szimpatikusan így fejezi be könyvét:
„E kötetet mindazoknak szenteltem, akik az SDG-k iránt érdeklődnek (Fenntartható Fejlesztési Célok). Ugyanazokkal az SDG betűkkel zárom e 600 oldalt, mint Kálvin reformátorunk minden könyvét és levelét: SDG! Egyedül Istené a dicsőség!”.
Ez igen, s hét nap alatt elolvastam zürichi barátunk könyvét. Az elrettentő jövőképek között egy emberi hang. Budapesti kedves mérnök ismerősöm, hittestvérem így reagált cikktervemre: „Az SDG mint fenntartható fejlődési cél nagyon szellemes!”. Én is így gondolom, akkor már ketten vagyunk. Remélem, hamarosan sokkal többen leszünk, akik így vélekedünk. A családom apraja-nagyja is csatlakozott ehhez az Isten dicsőségét kereső és szolgáló, abszolút pozitív jövőszemlélethez. Pillanatok alatt már tizenketten lettünk. A globalance világméretű egyensúlyra törekvő jövőképe nyomán…
Ismerjük meg közelebbről ezt a világalternatívát!
Előszó a jövőhöz
A Globalance: Ethics Handbook for a Balanced World Post-Covid (Globalance: etikai kézikönyv a Covid utáni kiegyensúlyozott világért) címet viselő, Züricben 2020. augusztus 20-án debütált könyv előszavában Dr. E. U. von Weizsäcker környezettudós, a Róma Klub volt alelnöke arról ír, hogy világunk kiegyensúlyozatlan, az éghajlatváltozás súlyos gondokat, pusztító jelenségeket hoz magával, a szuperhatalmak közötti polarizáció és öldöklő verseny erősödik, s mindezekre még nyakába kapta az emberiség a Covid-19 világjárványt. Legfőképpen ez a növekvő sok milliónyi halottszám világméretű összefogást, együttműködést követel.
Hogyan lehet ezt a törékeny, önmaga túlélését is veszélyeztető, kiegyensúlyozatlan világot úgy átalakítani, hogy kiegyensúlyozottabb társadalmak jöjjenek létre, amelyek képesek szembeszállni a különbségekkel, a megosztottsággal, és relációs, egymással kapcsolatot fenntartó gondolkodásra és cselekvésre segíteni a mai emberiséget?
Ez a nagyon időszerű Globalance a könyv központi kérdése von Weizsäcker szerint. 600 oldalon érveket, példákat, modelleket kapunk arról, miként lehet felszínes vagy álbéke helyett ténylegesen és tartósan működő kiegyensúlyozást, kiegyensúlyozott állapotokat vagy kiegyensúlyozó folyamatokat megvalósítani.
A kötet mélyen behatol az összefüggésekbe, a polaritások, megosztottság számos formájának az elemzésébe, és keresi a feloldozó, összekötő értékeket.
Nagy üzenete a vaskos kötetnek: az emberiség sikertörténete nem a végtelen konfliktusok, hanem az eredményes együttműködés históriája.
Illusztráció (pixabay.com)
Stückelberger professzor négy évtizede foglalkozik a környezet és a fejlődés, a béke és az igazságosság, a hatalom és a tisztelet, a globális és a lokális értékek egyensúlyteremtésének technikáival, módszereivel. Mintegy 170 ezer tudást a legkülönfélébb vallásokból összefogó, gondolataiknak világfórumot biztosító globethics.net megalapítója, aki csak etikai értékek alapján tudja elképzelni a jövőt.
A minima morália, a legkisebb erkölcsi közös többszörös megalkotásán fáradozik kitartóan, mint vendégprofesszor kínai, orosz, indiai, nigériai, és svájci egyetemeken. Számára a maximális lokális erkölcsi kontextust a Biblia és a református, protestáns értékek jelentik.
Múlt ősszel nála jártam, mivel feleségemmel évfolyamtársak voltak a bázeli egyetemen jó 40 éve, s akkor titokzatosan mosolyogva célzott készülő nagy opusára. S most itt van. Tessék. A szembenállást szító vagy megmerevítő dogmatizmus és fundamentalizmus helyett a kiegyensúlyozó módszerek, magatartásformák kutatása és terjesztése, oktatása a célja. És kézikönyvben közreadása, amit a világhálóról le lehet tölteni. Globalance, világméretű egyensúly úgy, hogy abba belefér a helyi értékek, a nemzeti értékek és vallási etikák sokszínűsége is. Egység a sokféleségben világméretekben – sokféleség az egységben szintén világméretekben. Túlélési, jövőt megélési maximaként – elvként. Lássuk, hogyan is gondolja ezt Stückelberger?
68, 73, 79, 89, 01, 07, 20
Nos, ezek nem a nyerő lottószámok, hanem az a hét dátum, amikor az addigi világ egyensúlya megrendült, egyensúlyvesztés, egyensúlyhiány következett be világméretekben. Úgy is mondhatjuk:
az elmúlt öt évtized globális változásainak mérföldkövei ezek. Akik felnőttként éltük meg ezeket az éveket, memóriánkba beégtek ezek a dátumok.
1968 – diáklázadások, az értékek kulturális forradalma. 1973 – az első olajár sokk, és a Róma Klub jelentése a növekedés határairól. 1979 – Kína nyitott kapu politikájának a kezdete és szuperhatalommá emelkedésének az indulása. 1989 – a berlini fal leomlása, a kétpólusú világ összeomlásának kezdete. 2001 – szeptember 11., a terrorista iszlám fundamentalizmus és a globális védekezés kezdete. 2007 – globális pénzügyi válság. 2020 – a globális világjárvány kezdete.
Minden dátum jelképezi a bizonytalanságot, az egyensúlyvesztést, a világméretű rendellenességek időszakait. És az új kihívásokat.
A legfontosabb kérdés a homo humanus kiformálása – vagy az emberiség alkonya
Mindezek láttán és tudatában a legfontosabb kérdés: hogyan alakíthatjuk át az ilyen működési zavarokat és egyensúlyhiányokat új, dinamikus világrenddé, globális egyensúllyá? Miként járulhat hozzá az etika ehhez az átmenethez, változáshoz az értékek és erények egyensúlya, egyensúlyteremtő ereje és képessége bevetésével? Ezek a kérdések vezettek, hogy megírjam a jövő etikai kézikönyvét – mindenki használatára, ösztönzésére. A 2008/2009-es pénzügyi világválság megmutatta, mennyire sebezhetők a globálisan és kölcsönösen függő pénzügyi piacok.
A szerző nagybetűs formában is hangsúlyossá teszi, hogy a globalance etikus jövőképében nem végső cél az ellentétek globális kiegyensúlyozása. A végső cél ennél több, sokkal több. Nem folyamatok, ellenmozgások szabályozása pusztán, hanem: az ember emberré válásának segítése, a homo humanus kiformálása.
Vagy éppen annak megakadályozása, hogy az ember legyen a folyamatok ára és áldozata. Mert a jövő vagy az emberé lesz, aki Isten teremtménye, vagy a mesterséges értelemé, ami az ember teremtménye. Ha ez következik be, azzal elkezdődik ténylegesen is a homo sapiens, a homo humanus alkonya. Homo Deus nélkül! De a Deus homo, az Istenember, Jézus Krisztus visszajövetelével! Ez lesz nem csak Nyugat alkonya, hanem az egész globus alkonya is!
Illusztráció (pixabay.com)
Én hiszek…
Én Stückelbergerrel együtt,
7 évtized szörnyű földi tapasztalatai ellenére is hiszek a Teremtőben és Megváltónkban, s a homo humanus jövőjében, aki fel tudja dolgozni a válságokat nemzetközi, nemzeti, családi, egyéni szinteken.
Abban a globális emberben, aki tudja majd kezelni a válságokat, a kibillent, egyensúly vesztett helyzeteket minden szinten! A globalancet megvalósító nagykorú emberben.
Hadd idézzem a szerzőt szó szerint:
„A szélsőségek embertelenné tesznek másokat vagy önmagunkat, és megsértik az emberi méltóságot. A kiegyensúlyozatlan életstílus tönkreteszi a környezetet. A gazdaság és a politika kiegyensúlyozatlan értékei szenvedésekhez, háborúhoz és áldozatokhoz vezetnek. A vallások a világ minden táján a probléma és a megoldás részesei kell legyenek. De a fundamentalisták vagy autoriter, erősen öntörvényű vallási struktúrák gyakran akadályozzák az embereket abban, hogy humánus emberré váljanak. Isten Jézus Krisztusban azért jött a földre, hogy emberré váltsa meg a bűnös embereket. A filozófia világkongresszusán a kínai Sanghajban, 2018 augusztusában ez volt a főtéma: „Megtanulni embernek lenni”.
Ez a Globalance végső célja. Ennek a könyvnek nem az a célja tehát, hogy leírja azt, ami van (deskriptív, leíró módszerrel – ezt tette Korsgaard dán filozófus a digitális világdiktatúráról szóló cikkében – dr. Békefy megjegyzése), sem azt, hogy megjósoljuk a jövőt, ami lesz (prediktív – előrevetítő módszerrel – ezt próbálta az izraeli történész, Harari a Homo Deus fantáziálással – dr. Békefy megjegyzése), hanem orientációt, iránymutatást, iránytűt adni ahhoz, hogy mi legyen (normatív – mértékadó, értékadó módszer).
Stückelberger svájci professzor nem társadalomtudósként vagy futurista képzelgőként, hanem etikusként, homo humanus-ként teszi ezt…
Mert hisz az SDG-ben, mint fenntartható fejlesztési célban.
