Hámán, a hencegő hiéna mindig is irigyelte az oroszlánt. Ő az állatok királya. Gyönyörű sörénye miatt a szavannák szépének szólítják. Ordítására meghűl a vér a melegvérű állatok ereiben is.
Hámán, a hiéna azonban nem érezte magát kellőképpen kiemeltnek. Úgy gondolta, ő többre hivatott. Talán belőle is lehetne még állatok királya? Persze van egy kis bökkenő. Bár a hiénák a macskaalkatúak (Feliformia) alrendjébe tartoznak, megjelenésük kifejezetten kutyaszerű: a lábuk hosszú, tompa karmaikat nem tudják visszahúzni. Nyakukon, hátukon sörény van, persze távolról sem olyan, mint az oroszláné.
Hámán, a hiéna azonban nem az az állat, aki lehetetlent ismer. Gondosan fésültette sörényét, és vihogásszerű hangjával egyre inkább igyekezett az oroszlánordítást utánozni. Hamarosan követőkre is talált. A hiénák ugyanis tudvalevőleg klánoknak nevezett szociális csoportokban élnek. Csapatban vadászva akár nagyvadakat is elejthetnek. Semmilyen vad nem érezheti magát biztonságban tőlük; a fiatal orrszarvúak, zsiráfok, vízilovak és elefántok mellett csapatban akár a kifejlett nőstény oroszlánt is elejthetik. A macskafélék egyébként is kedvelt zsákmányaik. Az oroszlánokkal olykor valóságos területszerző háborúkat vívnak, változó sikerrel. (vö. Wikipédia: „foltos hiéna“)
Hámán, a hiéna egy idő után úgy gondolta, méltó lenne már az állatok királyának címét elnyernie. Miután az oroszlán nem gyakorolta már királyi jogait, mindig más állat került uralomra, de csak ideig-óráig.
A medve téli álmát aludta és ébren csak a méznyalással foglalkozott, a farkas szétszaggatta a bárányokat, a róka a tyúkokat kapta el, a gorilla a banánkészletekkel bizniszelt, mind csak a saját ügyeivel foglalkozott, az egyszerű állatokkal nem törődtek.
Hámán, a hiéna eltervezte tehát, hogy meghirdeti az Egyszerű Állatok Uralmát, amelybe „önként“ belekényszeríti az állati társadalmat. Hűséges alattvalóival el is kezdte a szervezést.
Talpnyaló kutyái lesték minden kívánságát, Tasziló, a víziló az elektronika és optika minden elképzelhető módszerével rögzítette az előkészületek legapróbb mozzanatait.
Ravasz, a róka – aki nem meggyőződésből, de számításból csatlakozott a hiéna táborához- azt is kifundálta, hogy ügyes taktikai húzással hívják meg magát az oroszlánt is, noha jól tudták, hogy a tervezett napon a szavannától távol, még az erdőn is messze túl fog tartózkodni. Pepe, a papagáj mindenhol szétkürtölte: „Jertek az egyszerű állatok választási napjára, hogy lássátok s halljátok az oroszlánt!“
A tervezett nap elérkezett. Az oroszlán persze nem jött el, hiszen sohasem ereszkedett volna le a hiéna szintjére. A jobb érzésű állatok nem akartak részt venni a hiéna megalomániás hatalmi játékában. Az összegyűlt, megtévesztett állatok tanácstalanul kérdezgették egymástól: „Hol van az oroszlán?“
De választ nem kaptak. Csak Hámán, a hiéna rázta előttük büszkén az újonnan beszerzett irháját s oroszlános maszkjában pózolt, remélve, hogy hódolnak majd előtte az állatok. Ekkor megszólalt az állatsereglet legkisebbike, Egyed, az egér:
„Hiszen ez nem a saját irhája, csalással szerezte! El sem végezte az „oroszlánképesítő kurzust“ az Állati Egyetemen! Ez nem is egy oroszlán, csak egy hiéna, az ő maszkjában!“
Erre Hámán, a hiéna ordítani kezdett: „Becsuklak a ketrecbe a többiekkel, te nyomorult! Ott leszel karanténban, míg ki nem engedlek, hogy meg ne fertőzd a többieket!“ Idegességében azonban megfeledkezett a megfelelő hanghordozásról, így az ordítása hiénaszerű vihogásba fulladt, ráadásul a maszkja lecsúszott a fejéről.
„Hiszen ez Hámán, a hiéna“ – kiáltott fel Egyed, az egér. Valóban – kacagtak az állatok –, hogy is képzelhette ez magát oroszlánnak! Hámán, a hencegő hiéna szégyenkezve somfordált el: „Sebaj, marad még a dögevés!“ – gondolta magában, és rágódni való után nézett megmaradt néhány hűséges talpnyaló kutyája társaságában, akik – biztos, ami biztos – továbbra is oroszlánnak szólították…
A többiek pedig várták a boldog napot, amikor nem a hiéna, de a medve, a farkas, a róka vagy a gorilla sem uralkodik fölöttük kénye-kedve szerint, hanem az oroszlán igazságosan vezeti őket a béke és boldogulás útján. De csak várják vagy tesznek is érte? Ez már a következő történet tárgya lehet egykoron.
