Július 13-án, kedden, hosszabb kihagyás után – immár a járvánnyal kapcsolatos intézkedések enyhítését követően – ünnepélyes keretek között valósulhatott meg a fatimai imadélután a csallóközi zarándokhelyen, Dercsikán.
Először ünnepelt együtt a helybéli és közelebbi, távolabbi környékről ide zarándokolt hívekkel a hónap elejétől plébánosi szolgálatot itt, Bakán és Csallóköznádasdon ellátó, Nagy Tibort váltó nagycétényi származású Kónya Márió lelkiatya.
A havonta 13-án megrendezésre kerülő fatimai imaalkalmak a csaknem 40 esztendőn át itt szolgált dercsikai plébános, a 2009 júniusában elhunyt Korcsogh Imre ötletére szerveződtek.
Fatimai engesztelő imaest a dercsikai templomban, az áldozás pillanatai (Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
A lelki program negyed hatkor kezdődött, az ünnepi szentmise pedig hatkor. Márió atya örömmel állapította meg, hogy a szülők elhozták gyermekeiket, avagy a nagyszülők unokáikat.
Szólt a 104 évvel és két hónappal ezelőtti első fatimai jelenésről, amikor a portugáliai Fatima városában a Szűzanya megjelent három pásztorgyereknek. Felkészítette őket a mennybe való utazásra; a következő jelenésekben megjósolta az első világháború vége felé egy még szörnyűbb háború kirobbanását, ha nem hagyják abba az emberek Isten megbántását; s kérte Oroszország felajánlását Szűz Mária Szeplőtelen Szívének.
1917. október 13-án, az utolsó jelenéskor becslések szerint 30-70 ezer ember lehetett jelen. A Rózsafüzér Királynője arra kérte az egybegyűlteket, hogy azon a helyen emeljenek kápolnát a tiszteletére. Majd mindenki láthatta a csodát: a Nap olyan volt, mint egy ezüstkorong, szabad szemmel is látható volt, hogy tűzkerék módjára a saját tengelye körül forgott, majd úgy látszott, mintha a földre zuhanna.
A fatimai engesztelő imaest a dercsikai templomban, az áldozás pillanatai (Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
A szentmisén Simon Antal kántor működött közre, szebbnél szebb Mária-énekek csendültek fel. Az igeliturgiába a Mária Légió tagjai kapcsolódtak be.
A dercsikai Szűz Mária mennybemenetele templom (Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
Végezetül a záró Mária-énekből idézünk, mivel szép dallama és szövege ellenére ritkán kerül eléneklésre: „Gyulladozz én szívem Szűzanyámért, / A tiszta szíveknek oltalmáért, / Szerelmétől égek, valameddig élek, / Szívem feláldozom, Neki adom. // Ő a szép szeretet kegyes anyja, / Szívemnek csak Hozzá van bizalma, / Nyugtát nem találja szívem, csak őnála, / Ki azt Szent Fiának felajánlja. // Akit oltalmába vesz Mária, / El nem hagyja soha őt szent Fia. / Jer hát oltalmamra, / Jézusom szűz anyja! / Szívem hű szerelme ezt óhajtja.
(Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
