A Nagyfödémesen élő Szabó László helytörténész, nyár közepén megjelent Hűség és kiállás című könyvének ősbemutatójára a község első írásos említésének 800. évfordulójára rendezett ünnepségen került sor. A helytörténeti kiadvány – több más felvidéki könyv mellett – szerepelt az MKKE által, szeptember első hetében szervezett 92. Ünnepi Könyvhéten is.
A szerző újonnan megjelent könyvében, a hajdani nagyfödémesi plébánosnak, Borsos Mihálynak állít emléket, mint örökségének gondozója. Más honismereti kiadványban is megemlékezik Nagyfödémes szépemlékű plébánosáról.
Ilyen, a „Borsos Mihály plébános és iskolaalapító” címen tavaly megjelent kiadvány, melyet a Szeif József történelem szakos tanárral közösen kiadott „Borsos Mihály plébános és iskolaalapító életútja” címet viselő honismereti kiadvány követett.
-
- Szabó László, Borsos Mihály plébános és iskolaalapítóról 2020-ban megjelent könyve Fotó: Szabó László
-
- Szabó László és Szeif József közös munkája során napvilágot látott iskolai segédkönyv Borsos Mihályról Fotó: Szabó László
Mindkettő módszertani segédanyag a nagyfödémesi alapiskola részére, amely őrzi névadójuk, Borsos Mihály emlékét. A kiadványok, miként a Hűség és kiállás című könyv is, Lanz Roland történésznek, a Pannonia Polgári Társulás elnökének köszönhetően láttak napvilágot.
A helyi eseményeket feldolgozó kötethez Nagyfödémes tiszteletbeli polgára, Csáky Pál írt ajánlást:
„Ez a község ki tudott állni az értékeiért a nehéz negyvenes és ötvenes években is. S máig tiszteli a könyv főszereplőjét, Borsos Mihály plébános urat. És nem akar elfeledkezni a település ama polgárairól sem, akik helyi vezérei voltak a nehéz időkben való helytállásnak. Neveik, tetteik ott szerepelnek a könyvben. Kiemelten fontosnak tartom a jövő szempontjából, hogy felvidéki magyar közösségünk minden ilyen, tiszteletre méltó megnyilvánulását feldolgozzuk, az arra érdemesek nevét kőbe, márványba véssük. Példaként állítva őket a jövő generációk elé, s elmondva: bár gyakran sokkal szerényebb anyagi körülmények között éltek mint a jelenlegi generációk, a lelkük egészségesebb volt. Tisztességes hozzáállásuk legyen kiáltó felhívás minden eljövendő korosztály számára: az emberi lélekre, annak belső tisztaságára nagyon kell vigyázni. Ez jelenti a pillért az ügyben is, hogy a jövő kihívásai előtt meg tudjunk állni.”
Majd felteszi a kérdést: „Fogja-e valaki továbbvinni a fáklyát, felvállalják-e az új generációk tagjai a folytonosság biztosítását? Szabó László ténykedése szép pozitív példa: adná az Ég, hogy minden településünkön, minden régiónkban legyenek ilyen emberek, akik őszinte érdeklődéstől hajtva feldolgozzák múltunk értékes gyöngycseppjeit. Ez tartott meg bennünket, s ez fog megtartani a jövőben is.”
Szabó László megjelent könyvének borítója Fotó: Szabó László
A könyvbemutatón jelen volt dr. Soós Viktor Attila egyháztörténész, a Nemzeti Emlékezeti Bizottság tagja, aki méltatta a nagyfödémesi nép bátor kiállását. Köszönetet mondott a szerzőnek, a település vezetőinek, és mindazoknak, akik a könyv megjelenését segítették.
Küldetésnek nevezte azt a szerteágazó feltáró kutatómunkát, mely a település, a járás és az egész felvidéki magyarság megpróbáltatásait, nehézségeit térképezi és dolgozza fel, s amelyet folytatni kell, hogy megőrizzük az emléküket, s továbbadjuk a fiataloknak, az utánunk jövő nemzedéknek.
„Múcska Endre bácsi a nemrég megjelent, Hűség és kiállás c. könyvem egyik főszereplője, az 1949-es nagyfödémesi lázadás egyik meghurcoltja, az akkori események utolsó élő tanúja, aki a júliusi községi ünnepségen polgármesteri díjban részesült” – olvasható Szabó László bejegyzésében a világhálón, melyet így folytat:
„Az 1948 utáni vallásellenes intézkedések rányomták a bélyegét az egyszerű falusi emberek, így Endre bácsi életére is. 1949. június 26-án Nagyfödémesen hasonló incidens zajlott, mint közel 40 helységben ebben az időben egész Csehszlovákiában.
Nagyfödémes község római katolikus plébánosát, Borsos Mihályt az államrendőrség szemmel tartotta, mint a rendszer ellenségét. Ezen a bizonyos vasárnapi napon a vallásos hívők megtámadták a polgári ruhás rendőröket. Ők azt gondolták, hogy a plébánost akarják elvinni, mint ahogy ezt azokban a napokban tették országszerte, és meglincselték őket. A kivezényelt karhatalmi erők két napon át embervadászatot folytattak a faluban. Az eredmény: 20 embert bebörtönöztek, valamint további 9 embert kényszer-munkatáborba hurcoltak.
Múcska Endrét polgármesteri díjban tünteti ki Gőgh Ferenc polgármester Fotó: Nagyfödémes község archívuma
Úgy tűnik, Múcska Endre szálka volt valamelyik helyi hatalmasság szemében. Őt is letartóztatták, bár csak az események tétlen szemlélője volt. Ezt követően három hónapig Pozsonyban tartották fogva előzetes letartóztatásban, majd 1949 szeptemberében három év szabadságvesztésre ítélték. A büntetését a lipótvári börtönben töltötte.
Ott találkoztak a födémesiek Esterházy Jánossal, a felvidéki magyarság néhai politikusával. Ennek a találkozónak az emléke mélyen beivódott Endre bácsi emlékezetébe.
A meghurcoltatások emlékére Múcska Endre egy emléktábla elhelyezését indítványozta a nagyfödémesi római katolikus templom külső falán. Ennek elkészítését, felhelyeztetését a korábbi beígért támogatások elmaradása miatt egyedül ő intézte, az anyagi kiadásokat egyedül állta.
Emléktábla az 1949-es események tiszteletére Fotó: Nagyfödémes község archívuma
A tábla szövege a következő:
„Köszönet és tisztelet Nagyfödémes azon polgárainak, akik 1949-ben hitük és lelkipásztoruk Borsos Mihály védelméért szenvedtek. Múcska E.”
Ezt a tiszteletadást már sok egykori bebörtönzött és kényszer-munkatáborba elhurcolt nagyfödémesi nem érhette meg.
Endre bácsi 2020. augusztus 23-án, mint Esterházy János utolsó élő rabtársa vallomást tett Alsóbodokon, a mártír politikus sírjánál. Ez a tanúságtétel a néhai mártír gróf boldoggá avatása alkalmából készülő film egyik jelenete lesz majd.
Múcska Endre bácsiból 93 évesen is árad a pozitivizmus. Már régen megbocsájtott a rosszakaróinak. Ő élő példa arra, hogy a nagy megrázkódtatások után is fel kell tudni állni és élni kell tovább az életet. Szerető családja körében, falunk megbecsült polgáraként éli megérdemelt nyugdíjas éveit. Személye igazi példa lehet az utánunk jövő nemzedéknek – írta Szabó László.
A könyv ősbemutatóján Szabó László szerző, dr. Soós Viktor Attila egyháztörténész és Molnár Imre történész Fotó: Nagyfödémes község archívuma
Molnár Imre, történész, Esterházy-kutató is jelen volt a nagyfödémesi ünnepségen.
Köszöntőjében ezt mondta:
„Legyen még sok 800 éve Födémesnek, mert megérdemli. Annak a falunak, amelynek ilyen hősei vannak, annak van jövője. De csak akkor, ha építünk az ő példamutatásukra. Ha valóban példát tudunk venni a saját életünkben az ő példájukból. Tulajdonképpen, amikor Laci olvasta a meghurcoltak névsorát, fölállva kellett volna hallgatnunk. Hiszen Nagyfödémes példát adott nemcsak az országnak, Csehszlovákiának, hiszen hallottuk, hogy ennél nagyobb kommunistaellenes tüntetés létszámban talán nem is volt az országban. Nemcsak példát adott Nagyfödémes ilyen szempontból, hanem megmutatta, kicsoda is ez a falu, milyen is ennek a falunak a gerince, a lelke, miként ragaszkodik papjához, hitéhez, iskolájához, magyarságához. Polgármester úr, (Gőgh Ferenc) azt kell mondanom, hogy keresve sem lehetett jobb időpontot találni, (Lanz) Roland a (könyv) megjelentetéséhez, hiszen most, június 24-én, először, 30 évvel a kommunizmus bukása után ünneplik meg a kommunizmus áldozatainak emléknapját. Tehát első alkalommal ebben az országban.”
Majd kiemelve Szabó László munkásságát, Molnár Imre így folytatta: „Senki itt a Felvidéken nem foglalkozott ezzel a történelmünknek szerintem az egyik legfontosabb fejezetével, hiszen a papokon, az egyházakon keresztül a hitéletet akarták elvenni az emberektől, azt akarták megtörni. Azt, amiről azt mondta Esterházy János, hogy két legfontosabb kincse az embernek a Jézus Krisztusba vetett hite és a nemzeti öntudata. Ha e kettőhöz hű marad, akkor bármi jöhet, megmarad embernek, tisztességesnek és magyarnak.”
Alsóbodokon Esterházy János sírjánál, Szabó László, Múcska Endre: Esterházy utolsó, élő rabtársa és Molnár Imre Esterházy-kutató Fotó: Szabó László
A felvidéki Nagyfödémesen 1949. június 26-án megtörtént rendszerellenes lázadás és az azt követő megtorlások lebilincselően érdekes leírása korabeli naplóbejegyzések, szemtanúk elbeszélései és eredeti bűnügyi jelentések alapján íródott Szabó László helytörténész tollából a Hűség és kiállás című könyv, emléket állítva azoknak a nagyfödémesi embereknek és családjaiknak, akiket ártatlanul elhurcoltak és börtönbe vagy munkatáborba zártak. Egy könyv, mely összeköti a múltat a jövővel.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
