Drága Ferikém! Nincsenek szavak. Háborog a lelkem. Nemrégiben volt egy meghívásom, ahol a Te neved is szerepelt előadóként, aztán más valaki jött. Gondoltam, nem értél rá, mert neked a baráti kérés, meghívás, szent volt. Az fel sem merült bennem, hogy esetleg beteg is lehetsz. Ilyen nem volt soha.
Nem ismertem nálad szélesebb látókörű, emberi lelkű és szellemű történészt, akinek a barátság az egyszeri volt és örökké tartó. Annyi rendezvényen voltál, voltunk együtt. Beszédeid mindig világosak, érthetőek, mélyek voltak. Nem tűrted a sallangot magad körül, és önmagadban sem.
Most amikor az emlékeimben és a képek között kutatok, mégis csak ezt találtam. Egy közös fotó Csalárban, 2009-ből, egy március 15-i ünnepségen, ahol a kopjafámat avattuk, amit Gömöry Lóránttal csináltam.
Még ebbe a kis falucskába is elhozott a szereteted a Felvidék iránt.
Mindig vidám és bizakodó arcod, melyet már messziről megláttam, nagyon fog hiányozni. Azok a remek beszélgetések veled a mindenről, bármiről, az életünkről, a nemzetről. Ó Istenem, mennyire nagy és mennyire egyszerű ember voltál. Egyszerűen nagyszerű.
Miért ver minket így a sors. Marika után, rögtön Te is. Árvul a Rákóczi Szövetség, és mi is árvábbak lettünk. Pedig milyen nagy szükség lenne ebben az ínséges időkben ilyen magyar emberekre.
Soha nem jöttél üres kézzel, ha találkozásunk biztos volt. Hol egy könyv, hol egy kis kép, hol valami különlegesség.
Egyszer hoztál egy bélyeget nekem 1905-ös pecséttel ellátva rajta Ipolynyék posta felirat. Egy aukción vetted, és a barátságunkra gondoltál. És én nem tudtam túl sok mindent adni, és csak arra gondolok, talán a barátságom elég volt.
Most nem is tudok többet írni. Nyugodj békében nagyszerű barátom. Isten veled. Legyen neked könnyű a föld!
Kun Ferencz, a Rákóczi Szövetség alelnöke és alapítója 80. életévében, 2021. október 15-én hunyt el.
(Hrubík Béla/Felvidék.ma)
