A házasság hete Európa-szerte és már a Felvidéken is kiemelt fontosságú esemény azon civil szervezetek életében, melyek feladatul tűzték ki a gyermekekkel való foglalkozást, a család intézményének erősítését, esetünkben a felvidéki magyar családok stabilitásának erősítését.
A keresztény egyházak és civil szervezetek minden évben február közepén – nem véletlenül a Bálint-nap táján – szervezik meg rendezvényeiket, amikor egy héten keresztül igyekeznek a házasság fontosságára irányítani az emberek figyelmét. Olyan széles körű összefogásra törekszenek, amely gyakorlati példamutatással, tudományos kutatások eredményeivel, bibliai és erkölcsi érvekkel támasztja alá a házasság örök értékét.
Ezek az értékek a magyar nemzetpolitika alapját is képezik, hiszen a család megtartó ereje nélkül a magyarság megmaradása, megerősödése és boldogulása szülőföldünkön nem valósulhat meg.
Mai modern világunkban sok fiatal pár megkérdőjelezi a házasság létjogosultságát, azt vallják, hogy a hivatalos papír nem oszt és nem szoroz, anélkül is lehetnek boldogok, alapíthatnak családot, vállalhatnak gyerekeket. Ha pedig nem jön össze az együttélés, könnyebben lépnek ki a kapcsolatból, mint a házasság kötelékéből és lépnek be, sokszor könnyelműen, meggondolatlanul egy új, nyitott kapcsolatba, nem kis problémát okozva a beilleszkedéssel az előző kapcsolatból származó, gyakran kiskorú gyermekeknek.
A másik oldalon viszont még mindig többségben vannak azok, akik a házasságkötés mellett döntenek, akik családot alapítani a házassági köteléken belül akarnak, akik nem úgy állnak hozzá a párkapcsolathoz, hogy eleve kalkuláljanak annak kudarcával, hanem hisznek abban, hogy egy életen át szeretik, becsülik, tisztelik és segítik kölcsönösen egymást.
Miért jó hát mégis házasságban élni?
Erre a kérdésre a válasz nagyon egyszerű: azért, mert ettől az intézménytől jobbat, a házastársak boldogságát, a gyermekek egészséges testi és lelki fejlődését biztosító, az egymásért kölcsönösen felelősséget vállaló közösséget eddig még nem találtak ki. A házastársak közötti kötelék kölcsönösen felelősségteljes hozzáállást kíván, hiszen a házasságkötés egy hosszabb folyamat betetőzése, amely a szerelem első fellobbanásától a mély, emberi kapcsolatot jellemző szeretet megélését követően egy életre köttetik. Aki eldönti, hogy megházasodik, általában nem azzal a tudattal kötelezi el magát, hogy előbb-utóbb kilép ebből a kötelékből, bár az elhamarkodott, felületes ismeretség folytán kötött házasságokat követő válásoknál gyakran megjelenik a család stabilitását veszélyeztető pszichológiai faktorok között ez a motívum.
Ennek ellenére a társadalom mégis a házasságot tartja a boldog családi élet biztosítékának és igyekszik támogatni a gyermeket nevelő családokat.
A szociális biztonságot nyújtó törvények, intézkedések is elsősorban a családot, mint a társadalom legkisebb sejtjét, szociális csoportját hivatottak támogatni, előnybe helyezve a kisgyermekes családokat és az idős vagy egyéb oknál fogva rászoruló családtagokat.
Eltekintve azonban a kérdés anyagi oldalától, a házasság két ember egymás iránti szeretetének, megbecsülésének, egymás iránti tiszteletének, felelősségvállalásának a deklarálását jelenti, minden gond és baj, öröm vagy bánat, jó és balsors közös vállalását, hiszen a házastársaknál az öröm megduplázódik, a bánat feleződik, mert mindenre ketten vannak. Én 46 év boldog házasság után természetesen házasságpárti vagyok és bátran kijelentem, hogy a házasságnak, mint intézménynek igenis van létjogosultsága, még a 21. században is. Biztatok ezért minden házasságkötés, vagy a döntéshozatal előtt álló fiatalt, hogy merjenek felelősségteljes döntést hozni, felelősséget vállalni szerelmükért, a másikért, leendő gyermekeikért és nem utolsósorban saját maguk boldogságáért is!
(Németh Gabriella, Femine Fortis – Erős Nők elnökségi tag/Felvidék.ma)
