Amikor Böjte Csaba ferences rendi szerzetes elindult zarándokútjára, még nem gondolta, hogy a világbékéért fog imádkozni. Nyolc munkatársával, köztük két hajdani diákjával útra kelt, hogy több szent helyen térdre borulva kérje Isten segítségét, áldott jelenlétét. A Boldogságos Szűzanya és Egyházunk szentjeinek közbenjárását is kérve, az áldott békéért imádkoztak a tíz nap alatt.
Első állomásuk Bécs volt, majd München, Taizé, Lourdes, Avila, ellátogattak Lisszabonba, Tours-ba és Stuttgartba is. A hosszú út célja az volt, hogy kegyhelyeket, templomokat, kolostorokat keressenek fel, hogy a teremtő Istennel találkozzanak. Elindultak, mert egyfelől hisznek Istenben, és már megtapasztalták, milyen édes és jó a Szentháromság ragyogó fényében élni. Másfelől azért vállalkoztak az útra, mert szerették volna élő hitüket megerősíteni, gazdagítani, elmélyíteni, és imádkozni embertársaikért.
Mint a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója elmondta: „A zarándokot a végtelen vonzza, hívja, melyet bebarangolni, megismerni – tudja jól, hogy – egy örök élet sem elég. A testi béke az egészség! A szellemi béke a józan gondolkodás! A lelki béke a bűn nélküli tiszta élet!
A társadalmi béke az, ahol az állampolgárok és az államok nem egymás ellen harcolnak, háborúznak, hanem együtt építik Isten szeretetének Országát ezen a földön! Mi nem a kétségbeesés lelkét kaptuk, hanem az imádság lelkét!
A gondok, a bajok közepette félve, nem biztonságos vackunkba bújunk, hanem bizalommal, templomainkban imádkozva összegyűlünk, Istenünk szentélyeiben keresünk oltalmat, vigaszt.”
Csaba Testvér útja elején összefoglalta, hogy szomjazó lélekkel nem kegyelmet, áldást, lelki kincseket szeretnének kapni, hanem magát a kegyelem forrását, az áldás osztóját, a kincsek ajándékozóját keresik, az igazi zarándok mindig is a végtelen Isten áldott jelenlétére vágyik.
Körbejárták, és körbeimádkozták a lourdes-i Mária-szentélyt, rózsafüzért, litániát mondtak, aztán egy kis kápolnában, csendben szentmise áldozatot mutattak be.
„A lourdes-i szentély az imádkozásra vágyó emberek számára ideális hely, lépten-nyomon meg lehet állni, és összetett kézzel lehet imádkozni. Több mint ötszázan bíztak ránk kéréseket, imákat, próbáltunk minél több kérést szeretettel Isten Szent Színe elé vinni Mária közbenjárását kérve. Amikor a lourdes-i katedrális előtt álltam, földbe gyökerezett a lábam! Ez a gyönyörű szentély, ez a csoda egy tizennégy éves tanulatlan falusi lány szavára nőtt ki a földből. Igen, ez a szentély egészen biztos, hogy egy valóságos csoda. A hatalmas háromszintes templomban sok mellékkápolna van, Szent Anna tiszteletére szentelt kis kápolnában, senkitől nem zavarva mutattuk be a szentmisénket. Jó volt ráérősen, békében imádkozni, Isten áldását kérni gyermekeinkre, munkatársainkra és nagy családunk minden barátjára, támogatójára. Jó volt bizalommal mondani: Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív, irgalmazz nekünk! A litánia végén szóban is, de gondolatban is sok-sok saját, de mások által is megfogalmazott kérést Mária kötényébe tettünk. Egyházunk tanítása szerint hisszük és valljuk, hogy Mária gyermeke nem veszhet el, és azt is hisszük és valljuk, hogy a Boldogságos Szűzanyára bízott kéréseink is, mind-mind, egytől egyig szeretett Fia színe elé kerülnek!”
Majd Fatimában az áldott békéért és a családokért ajánlották fel imáikat, ahol 1917. május 13-án egy Cova da Iria („Béke völgye”) nevű helyen a Szűzanya szólt a három pásztor gyermekhez.
„Imádkoztunk Mária lábánál kedves kollégáimmal, vendéglátóinkkal a Kárpát-medence minden egyes családjáért, a férfiakért, a nőkért és családjaikért! Ki tudná megmondani, hogy Mária az ő szent gyermekét hányszor ölelte át anyai szeretettel, hányszor tapasztalta meg Jézus dobogó szívének életadó szeretetét.
Egészen biztos, hogy azt szeretné a mi mennyei Édesanyánk, hogy mi is részesüljünk szent Fia szívének életadó szeretetéből! Mária legfőbb vágya, célja, hogy mindannyiunkat Jézus Szentséges Szívéhez vezessen.
Ugyanakkor imádkoztunk a mi nagy családunkért is, Szent Ferenc zászlaja alatt összegyűlt munkatársaimért, az általuk befogadott sok-sok gyermekért, fiatalért, és természetesen a kirepültekért is, és mindazokért, akik az elmúlt harminc év során a mi családunkba beleszövődtek imáik, támogatásuk jóvoltából! Az emberiség nagy családjáért is imádkoztunk, különösen Oroszországért és Ukrajnáért! Vittük a tarisznyánkban a sok-sok kérést, és azokat a szláv testvéreinkért mondott imákkal együtt, Mária gondjaira bíztuk!”
A ferences rendi szerzetes emlékeztet: „Jézus szíve vágya, mindannyiunknak szóló parancsolata: Menjetek el a világ végső határáig, és hirdessétek az evangéliumot! Szülőföldemről én még autóval ilyen messzire nem utaztam el, mint most! Meghatottan álltam, és mutattam be a lisszaboni Szent Sebestyén-templomban a szentmise áldozatot.
Jó volt kimenni az Atlanti-óceán partjára, és a tajtékzó hullámverés előtt megállva imádkozni, hangosan hirdetni az evangélium örömhírét. Igen, mindannyiunknak ez a feladata, örömmel tanúságot tenni, Teremtő Istenünk végtelen jóságáról, irgalmáról, ajándékot osztó szeretetéről! Lisszabonban, a legnagyobb európai Jézus-szobor lábánál imádkoztunk. Földrészünk kapujában kértük Megváltónkat, Jézus Krisztust, hogy vegye ölébe a XXI. század gyermekeit,
különösképpen az Ukrajnában élő ártatlan gyermekeket, és áldja, védje őket a háború borzalmaitól, hogy ne fertőzze őket meg a felnőtt lakosságban felgyülemlő harag, gyűlölet, bosszúvágy!
Egy sebet hihetetlenül gyorsan lehet okozni, de azt begyógyítani nagyon nehéz! Gyermekeinknek szívét gyűlölettel ne mérgezzük!”
Lisszabonban elzarándokoltak arra a helyre, ahol Szent Antalt megkeresztelték, majd az ő születése helyén álló templomba is elmentek. Nagy szentünk közbenjárását kérték a világunkban zajló háborús konfliktus békés megoldásáért.
„Szent Antalokra van ma szükség! Istentől kérünk Szent Antal-i lelkiséggel közénk jövő, bölcs, határozott, béketűrő férfiakat, nőket, akik jóra, szépre tanítanak bennünket. Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük ment föl egy magas hegyre. Mk 9,2 Kétezer évvel ezelőtt, a mi Mesterünk, az akkori zűrzavaros időben társaival zarándokútra indult! Cél a mennyei Atya és az Ő szentjei, prófétái, Mózes és Illés társaságában megpihenni, nagypéntekre újjászületni, szentek között a szentté váláshoz iránymutatást kapni! Igazából mi is e célból indultunk Európán keresztül Lisszabonba!”
(Sajtóközlemény/Felvidék.ma)
