A 7500 lakosú Ógyalla Komáromtól északkeletre, a Zsitva bal partján fekszik. Azt mondják, hogy minden településnek megvan a maga sajátos és utánozhatatlan környezeti hangulata, egyedi, jellegzetes légköre. Ennek az állításnak az igazáról a várossal kapcsolatosan bárki könnyen meggyőződhet, amennyiben sétát tesz a településen.
Azok az építészet- és művészettörténeti emlékek, melyeket a város mai lakóinak elődei hagytak ránk, ugyan néma tanúi a történelemnek, de az utókor számára mégis hatalmas kifejezőerővel bírnak. Az olyan alkotások, amelyek a mai napig megőrződtek, lehetőséget kínálnak a bennük rejlő értékek felismerésére.
Templombelső (Fotó: Miriák Ferenc)
A 20. század első felében Ógyalla területén három művészettörténeti szempontból jelentős, vallási funkciót betöltő architektonikai alkotás jött létre. Egyik az 1912–1913 között épített római katolikus Szent László-templom a plébániával és a paplakkal. A régi katolikus templomot 1718-ban báró Szluha Ferenc építtette a falu régi templomának romjain. 1763-ban a földrengés alkalmával az épület károsodást szenvedett, majd az 1911. június 29-i tűzvész alkalmával részben elpusztult.
1911–13 között egy másikat kellett építeni. Kezdetben Nagy Mihály építőmester – a községháza és a községi iskola építője – szeretett volna átépítést végezni a megkárosodott templomon. Eközben merült fel, hogy új templom épüljön. Feszty Béla, a községi képviselő-testület tagja kötelezettséget vállalt ebben az ügyben, miután az illetékes minisztérium az új templom építése mellett foglalt állást.
A templom a szecessziós építészet egyik gyöngyszeme (Fotó: Miriák Ferenc)
A templomot 1912-ben Medgyaszay István tervezte. A centrális alaprajzú templom központi részét oktogonális tér képezi, amelyet négy irányban, kereszt struktúrát képezve, fülkék bővítenek ki. Az egyik fülke hosszabbra tervezett, meghatározza a hosszanti és a főbejárati irányt is. A fülkebővítmények Tudor-ívvel nyílnak. Az északi fülke a szentélynek ad helyet. A központi teret monumentális, konzolokkal alátámasztott fakupola fedi. A két oldalsó fülkét a központi tértől fából faragott mellvéddel ellátott karzattal választották el.
A kupolát tört síkú sátortető takarja, melynek záradékán sokszög alaprajzú lanterna (ún. lámpás) nyugszik. A templom falfelületeit a félkörívvel zárt ablaknyílások ritmikus rendszere tagolja. A templom különálló harangtornya gúla alakú toronysisakkal készült. Bizonyára a régi templomból származik a főoltár, a Nagyboldogasszonyt ábrázoló (Sarlós Madonna képtípus) oltárkép és egy díszített pad.
A főoltár feletti kép a 19. századból származik, Szent Lászlót, a templom védőszentét ábrázolja, lóháton ülve Fotó: Miriák Ferenc)
A templomot kétszer tatarozták – Szőcs Béla és Oravský Vladimír esperesplébánosi szolgálata alatt. Az utóbbi években elkezdődött a templom további szakszerű felújítása is (az oltárkép restaurálása, toronysisak lefestése, a torony belső állagának feltárása). Az új, Szent László királynak szentelt templomot az erdélyi gótikus építészet ihlette, szecessziós építmény. Medgyaszay ekkoriban kezdett nyitni a fa művészi felhasználásának irányába. Ennek bizonyítéka a fából készült kupola, valamint a mennyezet a konzolokkal és még rengeteg apróság. Díszítőelemeket kizárólag a fa elemeken találunk. Befogadóképessége 1100 állóhely, 164 ülőhely, valamint 240 személy foglalhat helyet a kórusban. A beltér meghatározó darabja a sötét színű, fából készült kupola, mely kontrasztot teremt a világos falak fehér színével.
A templombelsőt igencsak gazdagon díszítik különböző faragott fafelületek, korlátok, továbbá a szószéken is megtalálhatók a tetszetős népi motívumok. A külső és belső között harmónia uralkodik. A főoltár feletti kép a 19. századból származik, Szent Lászlót, a templom védőszentjét ábrázolja, lóháton ülve. Az ógyallai festmény a sziklából történő vízfakasztás témáját jeleníti meg. A legenda szerint Szent László a kunok elől menekülve itt ugratott át Szög nevű paripájával egy szakadékot, s a ló erős patái nyomán a sziklából kristálytiszta víz tört fel.
A régi katolikus templomot 1718-ban báró Szluha Ferenc építtette a falu régi templomának romjain
A torony magassága 48 méter, alapterülete 20 négyzetméter, a tetején lévő kupolát sátortető borítja. A falak sima felületét csupán az ablakok szakítják meg, az egész épület rendkívül letisztult. Különlegessége még, hogy harangszó helyett a toronyból óránként más zene hallható. Ez a figyelmet érdemlő óraműszerkezet a toronyból mind a négy égtáj felé mutatja az időt.
A templom megtekintése előre egyeztetett időpontban lehetséges. A városban járva érdemes felkeresni és meglátogatni a szecessziós építészet egyik gyöngyszemét.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
