Sajtóhír: életének 77. évében, súlyos betegség után, október 30-án elhunyt Lukáts Miklós, az egykori Antall-kormány Miniszterelnöki Hivatalának egyházi kapcsolatokért felelős politikai államtitkára. Aktív részese volt a rendszerváltásnak. Az Antall-kormány ideje alatt számos történelmi egyház, valamint egyéb felekezet számára szerzett vissza a szocialista időkben kisajátított vagyont, ingatlanokat, kulturális értékeket. Az Antall-kormányban töltött ideje után politikai működését befejezte, evangélikus lelkészként tevékenykedett. 2019-ben megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést.
Ami a gyorshírből kimaradt – KDNP PM alapító evangélikus nyitottsággal
A gyorshírekben nem történhetett említés több fontos dologról. Például arról, hogy Antall József miniszterelnök úr jóváhagyásával ő volt szervezője és elindítója, szívós, bibliai hittel, evangélikus alapossággal, mérnöki pontossággal, és meggyőződéssel a lelke is a KDNP Protestáns Műhelyének (PM). Szinte az első pillanatoktól megtisztelő módon munkatársává kért fel, és fogadott el, külügyi és tanulmányi titkárként napi munkakapcsolatban állhattam vele. Többször elmondta, örül annak, hogy reformátusként, teológusként segítem a Műhely munkáját. Szólt arról, ő is szeretne építészmérnöki diplomája mellé evangélikus lelkészi diplomát szerezni, és egyházában szolgálni. Erre később került sor, amikor az Antall- és a Boross-kormány utáni hatalom regnálásakor megélhetési nehézségei támadtak. A szívében és értelmében fogant műhely-gondolat geneziséről így szólt: 1991. májusában Brüsszelben, az Adenauer Alapítvány egyik rendezvényén találkoztam egy kint élő, magyar származású pappal, aki azt tanácsolta, hogy a németországi CDU mintájára a KDNP-n belül hozzunk létre egy protestáns munkacsoportot. Azzal jött haza, hogy ő ezt nagyon szeretné megszervezni. Segítette őt ebben az, hogy az Antall-kormány államtitkáraként folyamatos munkakapcsolatban állt a miniszterelnökkel, és dr. Surján László miniszterrel, a KDNP akkori elnökével is. Így 1992. március 25-én, a Budapesten rendezett Európai Protestáns Nagygyűlés nyitó istentiszteletének másnapján megalakult az akkor még Protestáns Szellemi Műhely nevet viselő KDNP tagozat. A megalakulás hírére dr. Surján László elnök úr, a tőle sokszor megtapasztalt hit és humor villanásával ennyit mondott: „Örülök neki, de ez ne azt jelentse, hogy mindig kötekedünk”, utalva a római katolikus-protestáns szükségtelen viták megelőzésére a politikai szférában. Lukáts Miklós válasza ismételten ennyi volt: Jelentjük, nem kötekedünk. Szavát mindvégig megtartotta, fegyelmezetten, némi humorral, mindig az egységet, az együttműködést kereső igazán ökumenikus lelkülettel. Luther teológiai tanítása szerint a keresztyén ember szabadságával dolgozott, de mindig Krisztusnak és a felebarátnak elkötelezett lélekkel és etikával.
Hitvalló módon a politikában is – wittenbergi és lübecki CDU/EAK ösztönzések
Most, a reformáció 505. évfordulója előtt vett váratlan halálhíre kapcsán valami egészen különös, vigasztaló isteni tapintatot látok abban, hogy a PM Alapító Levelét 1993-ban a reformáció ünnepén tervezte nyilvánosságra hozni, s ez így is lett. Programadó mondatai közül máig érvényesek az általa sokszor idézett szavak, amiket külföldi nagygyűléseken, a CDU/CSU EAK, Protestáns Munkaközössége wittenbergi (1992), majd lübecki országos konferenciáján is elmondott: „Mi, protestáns keresztyének, evangéliumi hittel, nemzetünk iránti politikai felelősséggel Protestáns Műhelyt alapítunk. A KDNP alapelveivel összhangban, annak keretében, önállóan végezzük tevékenységünket”. Fontosnak tartotta a szinte hitvallásos mondatok megfogalmazását is az Alapító Levélben: „A történelmet formáló Isten iránti engedelmességgel, az Úr Jézus Krisztusba vetett hittel, a Szentlélek által táplált evangéliumi reménységgel tekintünk hazánk jelenére és jövőjére, s közéleti elkötelezettséggel munkálkodunk az egész nemzet felemelkedésén”. A reformáció hónapjában, 1993 októberében nagy izgalommal hallgatta Helmuth Kohl kancellár megrendítő, erőteljes tájékoztatását a Gorbacsov elnökkel folytatott korábbi tárgyalásokról. Az előbbi, wittenbergi országos, szövetségi nagygyűlésen sikerült személyes kapcsolatot felvenni a több százezer tagot számláló német Protestáns Munkaközösséggel, aminek kézzelfogható gyümölcse lett az első teológiai-politikai könyvecske magyarra fordítása, amit Lukáts Miklós megbízásából én végezhettem el. A „Protestánsok a keresztyéndemokráciában” című alapmű szerzőjét, Gottfried Mehnert evangélikus lelkész-politológust a könyv ünnepélyes budapesti bemutatójára meghívta, és népes hallgatóság előtt, 1993. reformáció havának 15. napján ez meg is történt. A bemutatót sajtókonferencia előzte meg, mindkettőt a Barankovics Alapítvány elnöke, a KDNP nagy formátumú, katolikus politikusa, Kovács K. Zoltán szervezte és a protestáns kisebbség iránti megkülönböztetett szeretettel támogatta. Lukáts Miklós politikusi pályájának boldog pillanatai és felemelő emlékei között őrizte meg a protestánsokat rangosító könyvbemutató emlékképeit.
A balkáni háborúban jószolgálati úton
A déli szomszédságunkban dúló szörnyű balkáni háború idején, sűrű egyházi államtitkári feladatai közben is jutott energiája, figyelme arra, hogy személyesen, életét is kockáztatva, elinduljon Újvidék felé, hogy a Műhelyünkre bízott német és holland segélyeket célba juttassa. Útjára külügyi titkárként elkísértem, feleségemmel együtt, aki délvidéki származású református lelkészként szerb-horvát tolmácsunk volt. Elsőként Bácskossuthfalvára látogattunk el, ahol akkoriban a délvidéki reformátusság erősen magyarságtudatos, derűs hitéről ismert esperes-lelkészének, Kiss Antalnak voltunk a vendégei. Megrendülten hallgattuk „Anti bácsi” fájdalmas mondatait a bácskai magyar kiskatonák koszovói haláláról, akiket lelkészként vajdasági temetőkben kellett eltemetnie. Államtitkár úr a minden baj közepette is ízes ételekre terített asztalnál vendéglátóinak lelki erősítést adóan imádkozott. Hittel, a reménység Igéivel, a történelmet kormányzó Istenünkbe vetett bizodalommal. Tankok, ellenőrző pontok között vezetett tovább utunk, de a diplomáciai rendszámú autónktól remélt könnyű továbbjutás nem mindig ment zökkenőmentesen. Lukáts Miklós akkor is nyugodt maradt, legalább is ez sugárzott róla, gépkocsivezetőnknek és nekünk is csak ennyit mondott: – Nyugi, nyugi! Aki elindított minket erre az útra, az nem hagy cserben minket. Újvidéken találkozott Andrej Beredzi evangélikus püspök úrral és a segítségnyújtás különféle formáiról egyeztettek.
Élet a reformációtól reformációig
A 2018-ban kiadott emlékfüzetben, ami „A KDNP Protestáns Műhely története” címet kapta és alcímében ezt jelzi: 25 év a magyar keresztyéndemokrácia szolgálatában, korabeli újságfotók és pontos eseménykronológia közel 20 oldalon át bizonyítja Lukáts Miklósnak politikai közéleti tevékenységében mindvégig megőrzött keresztyén emberségét. Képmutatás nélküli hitét.
A gyászhír olvastán elővettem és kezemben forgatom azokat a fotókat, amelyeken hivatalos, budapesti és délvidéki fehér asztal melletti közös emlékeink örökítődtek meg. Szálegyenes tartásával, egyensúlykereső és egyensúlyteremtő önmérsékletével jelenség volt. Az ő sorsát sem kímélő próbatételek közben nem csak a templomtoronyig, hanem Isten szívéig látó tekintete túlemelte őt emberi kicsinységeken, értelmetlen szópárbajokon. Mélyben és magasban szelíd derű áradt belőle, mint Megváltó Urából, Aki mennybemenetelekor is áldásra emelte kezét az Őt megfeszítők és az Őt követők felé. A reformáció hitújításának boldog hirdetője lett akkor is, amikor lelkészként végezhette szelíd szolgálatát, amit bizonyára legszűkebb családi köre, legodaadóbb támogatói, segítői is jótékonyan, némi elégtétellel fogadtak. Amikor 2018. őszén átvette másokkal együtt dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, KDNP elnök úrtól a PM Luther-Kálvin Emlékplakettjét, majd 2019-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést, ezt is alázattal fogadta. Mint aki tudja, kinek tartozik mindezért hálával.
Munkatársaként hálásan emlékezem vissza a sok-sok közös útra, alkalomra, a közel félszáz konferenciára, kampányülésre, PM megbeszélésre, hazai és külföldi utakra, ahol mélyebben megismerhettem. Minél közelebb kerültem Hozzá, annál nagyobb mértékben tiszteltem politikusi emberségét, Krisztusban tágas életszemléletét. 1993-ban ezt írta a magyarra fordított Mehnert-könyv előszavában: „Most első komolyabb tervünk megvalósulhatott. Hadd kívánjam azt, hogy utódaink negyven év múlva a KDNP PM-jének ugyanolyan gazdag történetét írhassák meg, mint amilyen gazdag történetről ez a könyv is szól”. Ez a 40 év még nem járt le. A pusztai vándorlás évei Lukáts Mikósnak véget értek. Protestáns felelősség etikából, hitből és politikusi józanságból adott példája bennünk él.
Az örök Igével búcsúzunk tőle, melynek mindhalálig szolgája volt: „Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk. – Nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 10,39; 13,14).
Isten Veled Államtitkár Úr, kedves Miklós!
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
