Hétköznapi reformáció – reformáció a mindennapokban

A reformációt nem lehet letudni. Jelen van sokféle formában, gondolatban és tárgyi világunkban, tudományban és művészetben, közéletben, s az egyházak belső életében a digitális korban is. Ezért igen hasznos, ha nem egy napra, október 31-re szorítjuk le az emlékezést és a hálaadást, hanem minden napra juttatunk valamit a velünk és bennünk élő hitújítás tudatosításával.

Ilyentájt magam is előveszem kézikönyvtáram kincseit, s immáron több évtized óta minden reformációi emlékhónapban keresem az egykori világformáló történések ma is tetten érhető hatásait. Kérdéseim, töprengéseim: mit adott a reformáció a világnak, nekem, nekünk? Az egyház szabadulása a babilóniai fogságból egykor és ma. Mi a reformáció lényege? Kik és hogyan írtak, szóltak, költöttek, festettek, filmeztek a valóban legnagyobb hatású újkori szellemi-lelki hajnalhasadás fáklyagyújtásáról a wittenbergi vártemplomtól napjainkig? Hogyan vélekednek mások, és nem keresztyének a reformációról, hatásairól?

A legnagyobb könyvsiker, amit a 1517. október 31. óta a hitújítás adott a világnak: a nemzeti nyelvű Biblia. Ma már közel négyezer nyelven, nyelvjárásban, teljes vagy részleges formában olvasható az Élet Könyve. Még messze nem minden nyelven. A siker félúton jár. Ám eddig is több tízezer kiadásban! De hogy bennünk mi minden él vagy felejtődött el, e szellemi önvizsgálatnak a céljából tartsunk tükröt, készítsünk emlékezetkaleidoszkópot vagy éppen digitális forgószínpadot a hit, egyház és világújítás nagy eseményéről. Az európai és a világkeresztyénség legnagyobb hatású lelki forradalmának, Isten Fia testet öltéséből és evangéliumából, jó híreiből, meg életmintájából élő utódokként. Soli Deo Gloria ma is mindenért! Reformációs könyves hintómon, könyvbemutatós mikrobuszomon 25 alapkönyv. Ezekbe is belelapozunk a reformációs szemlénk során…

Spirituális kaleidoszkóp, forgószínpad a reformáció csodáival

Reformációi válogatásom élén a Biblia áll, a legkülönfélébb nyelveken, és magyar fordításban: Károli, Heltai, Méliusz gyönyörű ősi nyelvkincsünk zamatos, ugyan ma már olykor fejtörést okozó fordulataival. Ám mindenképpen nagyszerű irodalmi kincsként. S a Biblia legújabb fordításai, köztük római katolikus is. Idézetforrásom a RÚF, a református új fordítás. Aztán vannak történelmi és hatástörténeti kutatások eredményeit ismertető, főként európai művek. Barth Károly elemzésével a 19. századvégig ható európai reformációs befolyással a filozófiára, költészetre, oktatásra, tudományokra. A svájci W. Bremi protestáns emberek életútját bemutató, 500 oldalnál is bővebb könyvétől el egészen a távoli India mai református filozófus, kultúratörténészéig, Vishal Mangalwadiig. Sok száz oldalon az európai civilizációt és a világkultúrát átitató Biblia hatását írja le. Ezt a fő tételét bontja ki minden területre (gazdaság, politika, kultúra, család, egyházak, művészetek, demokrácia, média, diplomácia…). Odáig menően, hogy tőlünk 10 ezer kilométerre és a digitális kor hajnalán próbálja megfogalmazni Igazság és változás című könyvében azt, hogy szerinte mire van szüksége Európának a 21. században, a keresztyénség látószögéből.

És persze számos nagyszerű magyar nyelvű feldolgozást lehet napestig sorolni. Most csak két különlegességet említek: Gaál Botond ny. debreceni református teológiai professzor, az MTA doktora zsebkönyv kincsét: A reformáció lényege és Keresztyén értékek az európai kultúrában című mini remekművét. És egy játékos, gyermekeknek is örökségtudatosító és vizuálisan is ütős füzetet, Adorjáni László kolozsvári református lelkésztestvérünk REdeFORMATIO 500 című remeklését.

Mindez csak töredék a könyvtárnyi, a reformációt és hatásait elemző alapos mű közül. Kézzelfogható kincs. Ők az én életemnek is aranytartalékai. Naponta fellapozom, magam és mások örömére, elgondolkodtatására vagy csak informálására ezeket. Mielőtt bárki elfogultsággal bátorkodna megvádolni, előre közlöm: nem újabb tudományos művet, hanem kulturális publicisztikát kap kézhez az érdeklődő Olvasó. Annyit megsúgok, hogy cikkeim írásához az inspirációt Isten Szentlelke mellett, illetve az Ő hatására és ösztönzésére a reformáció 500. évében, 2017-ben készített különféle Luther-filmekből merítettem, meg a Welt című német újságban Matthias Heine író és újságíró kollégám kulturális szemléjéből. Most első lépésben 15 tételét 8 pontban összegezve adom közre.

A 95 lutheri tétel főbb részletei mai átiratban

1. 1517. október 31. nélkül nem lenne Németország a mai formájában. Hozzátehetjük: nem lenne magyarság sem abban a gazdag és megrázó, de a szabadság hazáját őrző módon, amire a reformáció felkészítette és megerősítette a magyar lelkeket, fenn a vallásukat őrző fejedelmek és nemesek, és a falusi portákon élő milliók protestáns hite és öntudata nélkül. Sem Erdélyben, sem a mai maradék hazában, sem a szétszórtságban, a nagyvilágban nem lenne olyan amilyen magyarság.
2. Németországban a meghatározó porosz jellemet a protestantizmus, Luther és a hugenották öröksége formálta. Ezek a protestáns jellemvonások: hűség, tisztelet, kötelességtudat, megbízhatóság, pontosság, szakszerűség, szolgálatkészség, önfegyelem, önmérséklet. Ezek a jellemsajátosságok formálták Erdély, a királyi Magyarország kálvinistáinak és lutheránusainak személyiségét is a századok alatt.
3. A német kultúra mestergondolkodói a protestáns kultúra termékei, s a protestáns kultúrát erőteljesen építő szellemi mesterek: Kant, Fichte, Schelling, Hegel, Nietzsche. Ugyanígy a klasszikus német irodalmat szinte protestánsok alakították olyanná, amilyenné: Lessing, Goethe, Schiller, Mörike egészen Thomas Mannig. Bertold Brecht a Luther Bibliát alkotóművészete legfőbb forrásának nevezte. Ugyanígy megrajzolható a magyar irodalom és gondolkodástörténet erőteljesen protestáns vonulata hazánkban is. Főként a 19. századi nagyokkal: Jókai, Arany, Kölcsey, Vörösmarty, Tompa Mihály és mások prózai és költői csúcsteljesítményeivel, el egészen Reményik, Áprily, Jékely, Németh László, Szabó Magda, Kányádi, Sütő András és még számos értékteremtőnk nemzetméretű, minden hatalmi és történelmi határon átemelő egyetemesen magyar művészetéig.
4. A német zenei géniusz hatalmasságai, Bach, von Beethoven és mások protestáns egyházi és népi ének- és zenei kincseken nevelődtek. Nálunk a protestáns habitust leginkább Erkel Ferenc virágoztatta fel komponista munkásságával.
5. Németországban a népoktatás, az igazi közoktatás Lutherrel kezdődött el. 1525-ben megfogalmazott felhívása a német nemességhez arra ösztönzött, hogy hozzanak létre birodalom szerte keresztyén iskolákat. Az így kialakult hatalmas iskolarendszer humanista képzést valósított meg, a természettudományok oktatása mellett első renden a hitet és etikát, életvezetést a humanista nevelés segítségével, bibliaismereti és hitvallásismereti tudás és magatartásminták közvetítésével. Magyarhonban főként a 16-17. században elterjedt templom-iskola egységének szemléletével és gyakorlatával valósult meg a népnevelésnek a protestáns formája, létrehozva a falusi népiskoláktól a kollégiumok rendszerén át a neves egyetemek egész hálózatát a történelmi Nagy-Magyarország területén: Pápa, Debrecen, Sárospatak, Nagyenyed, Kolozsvár, Losonc és más városok nagy hírű szellemi központjaival. A reformáció ugrásszerűen növekvő befolyását jól mutatja egyetlen példa: 1520-ban Württemberg hercegségben 89 iskola volt, 1600-ban a reformáció elterjedése következtében már 400.
6. A nemzeti írásvetés, alfabetizálás volt az egyik legnépszerűbb és minden szinten érvényesülő következménye a hitújításnak. Az angol történész, Robert A. Houston ezt írta: „Az írásvetés elterjesztése, az írástudatlanság felszámolása szembetűnően gyorsabban haladt a protestáns országokban, mint a katolikus országokban. Ahol a két nagy felekezet, a katolikus és a protestáns, főként a kálvinisták éltek együtt egy-egy területen, mint például Franciaországban, Írországban, Hollandiában, és Magyarhonban, a kálvinista népesség képzettebb volt, mint a katolikus”.
7. A tudomány szabad vizsgálódására és az egyetemi oktatás minőségi színvonalának kialakulására Luthernek és Kálvinnak, s követőiknek döntő befolyásuk volt. Ehhez járult, ezt segítette elő a tipikusan protestáns szemléleti fordulat, a világi lét és formák kialakítása. A világi lét és életmód méltóságának, egyenrangúságának a reformátori felismerése, s az, hogy az egyházi méltóságok nem jelentenek többé egyedüli tekintélyt, hanem a tanult, hozzáértő, képzett értelmiségiek kezdtek normatív, mértékadó befolyást gyakorolni a nem egyházi területeken, hatalmas újdonság és igazi társadalmi fordulat volt. Ennek nagy mobilizáló felhajtó ereje volt, s a legerőteljesebb formája az egyházi és a világi helyi kormányzás szétválasztása, miként Kálvin Genfjében a presbitériummal és a magisztrátussal ez meg is valósult történelmi mintaként. A világiak a presbitériumokon keresztül, a paritásos egyházkormányzás új formájának megvalósulásával egyre erősebb befolyással voltak a protestáns egyházak életére, a nép és a képzett helyi értelmiség egyházává formálásában. E modell hatékonyan működött hazánkban is, az első presbitérium 1617-ben Pápán történt létrehívása óta…

(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)