Érdekes és elgondolkodtató füzetre, valamint képzési programokra figyeltem fel a református teológus, dr. Chr. Stückelberger által 2008-ban alapított globethics.net vallásközi világháló oldalain. Interkulturális, kultúrák közötti etikai kézikönyvek, rövidebb-hosszabb képzési programok hirdetései jelentek meg a Zürich központú világhálón. Idegenkedés és megértési nyitottság támadt bennem, amint végiglapoztam a kiadványokat, melyeknek száma és terjedelme is tetemes. Angol, kínai, francia, spanyol nyelven sorjáznak a publikációk, kék-etika, azaz vízetika, szülői etika és zarándoketika, az etikai nevelés módszertanai, a szegénység-gazdagság, az igazságosság etikai összefüggéseit boncoló-elemző füzetek gazdag választéka. A felsőoktatás etikai kérdéseivel külön folyóirat foglalkozik, tehát az oktatás, a nevelés nemzetközi összefüggésekben is képlékeny, állandó formálódásban és alakulóban lévő szakmai és etikai területeivel.
A sok ezer fős nemzetközi és vallásközi szerzőgárda törekvései mögött, és a kiadványok, nemzetközi képzési programok hátterében az a közös meggyőződés áll, hogy a világot, a jövőt, egyáltalán az életet a Földön nem lehet erkölcsi elvek, etikai igazodási pontok nélkül sem megtervezni, még kevésbé élni. Elég csak arra gondolnunk, hogy napjaink háborúi – s itt nemcsak az ukrajnai borzalmakra kell gondolnunk, hanem arra a véresen, drámaian brutális tényre, hogy a II. világháború befejezése óta több mint 180 kisebb-nagyobb területet, népességet, országot sújtó háború dúlt az öt kontinensen. Százmilliós áldozati listával és felrúgva, semmibe véve mindenfajta erkölcsi elvet, kulturális-vallási, erkölcsi tanrendszert és működő értékrendeket.
Ha innen nézzük a dolgokat, nincs olyan józan ember egyik kultúrában vagy vallási körben sem, aki ne vágyna arra, hogy béke, fejlődés, kiegyensúlyozott életviszonyok, gyarapodás, biztonság léterői és létfeltételei között tudja családja, gyermekei, és saját életét folytatni.
Ezért annyi etikai csőd után érthető az az egyre erősebb nemzetközi igény, hogy találjon végre az emberiség olyan magatartáskódexet, amihez lehetőleg mindenki mérheti döntéseit, illetve ezek kihatását. Ez a megértési nyitottságból fakadó szempont. Idegenkedésem meg azzal függ össze, hogy tanulmányozva azokat a mesterségesen összeállított (s lejjebb olvasható) „tízparancsolatokat vagy erkölcsi normagyűjteményt”, amiket a különféle kultúrák és világvallások leginkább közös elveiből és az általános emberi elvárásokból raktak össze, alapvető kérdések merülnek fel bennem is.
Kétségtelen, már az ókori bölcsek, Arisztotelész és mások, egészen a felvilágosodás legnagyobb gondolkodójáig, a königsbergi protestáns Kantig, aki a feltétlen imperatívusz, a feltétlen erkölcsi parancs kategóriájával próbálta a belátásos alapon felépülő erkölcsi elvet megfogalmazni, eljutottak észszerűségi alapon az aranyszabályig. Az a jó erkölcsi elv – így Kant –, amit a leginkább általánossá és egyetemessé lehet tenni. Vagy másként, negatív, tiltó szabályként: Amit nem akarsz, hogy az emberek veled megtegyenek, azt te se tedd meg másokkal. A jézusi pozitív aranyszabály pedig ez: Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük (Máté 7,12)
Kétségtelenül, az emberiség legjobbjai mindig is érezték az erkölcsi iránytű szükségességét, hiszen nemcsak a navigare necesse est hajózási elvéhez, de az emberi együttéléshez is iránytűk, erkölcsi elvek kellenek.
A fő kérdés minden esetben az volt és maradt: ki vagy mi biztosítja az erkölcsi elvek, normák betartását? Milyen belső erő, ha csak nem a lelkiismeret vagy a vallási parancs. De az előbbi működik-e, az utóbbi pedig mennyire tud egyetemes lenni?
Néhány példa az erkölcsi norma kísérletezésekre
Már 1893-ban Chicagóban megalakult a Vallások Világparlamentje. Törekvéseit, azaz a világvallások békés együttélését rendszeres találkozások, a másik vallási elveinek kölcsönös oktatásával, megismertetésével igyekeztek előmozdítani.
Ehhez kapcsolódott 1921-ben a valláspszichológus Rudolf Otto mozgalma, a Vallásos Emberiség Szövetsége. Az alapító tudós úgy gondolta, hogy az emberiség lelkiismeretét lehet és szükséges felébreszteni, működtetni, s a népek, rétegek, osztályok között az igazságosság és a kölcsönös felelősségvállalás normáját kell összekötő erőként biztosítani. Aztán a legkülönbözőbb szerveződések próbáltak érvényt szerezni ennek, illetve a hasonló elveknek. Így a „Nemzetközi Társaság a Vallásszabadságért”(1870), a „Hit Világkongresszusa” (1936), a „Megértés Temploma” (1960), a „Világkonferencia a Vallásokért és Békéért” (1970) nevű szerveződések. Hans Küng római katolikus teológus 1993-ra kidolgozta a Nyilatkozat a világethoszról elnevezésű, a világvallások etikai elveiből kivonatolt alkotott erkölcsi elvgyűjteményét.
Ennek elemei: 1. erőszakmentes élet, s az élet tiszteletének elve; 2. szolidaritás és igazságos világgazdasági rend; 3. tolerancia; 4. férfi-női egyenrangúság és partnerség.
Vallásközi párbeszédének alapelvei pedig ezek: „Nincs túlélés világetika nélkül. Nincs világbéke a vallások közötti béke nélkül. Nincs vallások közötti béke a vallások közötti párbeszéd nélkül”. 1937-ben pedig J.H. Oldham protestáns teológus terjesztette elő a middleaxioms, köztes vagy közvetítő normákról szóló elméletét, aminek sok követője (és ellenzője is) lett. A közvetítő normák közé sorolta a szeretetet, a megbocsátást, az igazságosságot, a türelmet. Úgy látom, hogy az a felelős kísérletezés, amivel a globethics.net legújabban előállott, hogy megkeresse az emberiség életét, jövőjét biztosító-működtető, közösen elfogadható erkölcsi normákat, leginkább Oldham és Küng törekvéséhez állnak a legközelebb.
A kultúrák közti (üzleti) etika normái
A zürichi modell lényege, hogy ez a dél-afrikai, kínai és svájci oktatók együttműködésének eredményeként jött létre egy interkulturális oktatási projekt keretében. Az alapötlet az, hogy a diákok kulturálisan vegyes csoportokban vitassák meg az (üzleti) világ etikai dilemmáit, és egy rövid videóban mutassák be közös megoldási javaslataikat. A kézikönyv célja, hogy segítse az országok és a kultúrák békés együttélését.
A kultúrák összehasonlítása azt mutatja, hogy biztosan vannak közös normák és értékek, amelyeket egyetemes, közös, részleteiben is követhető erkölcsnek nevezünk. S a lényegi hangsúly itt a követhetőségen van. Olyan elvek ezek, amelyek külső, s nem belső, feltétlen erkölcsi parancsok, mint a bibliai Tízparancsolat vagy Kant esetében láttuk.
A vallási meggyőződésből, hitből fakadó erkölcsi normakövetés belső késztetés, nem pedig külső eshetőség, lehetőség, akarom – nem akarom mérlegelés következménye. A buddhizmus és a hinduizmus erkölcsi normái 4–5000 évesek, a zsidóságé 3–3500 évesek (Tízparancsolat), a keresztyénségé 2000 évesek, az iszlámé 1500 évesek. A teljes bensőségesülés, a feltétlen belső parancs- és normajelleget a szakrális szankcionálás és az eltelt évezredek garantálják ezek működését. Az új keletű mozaikerkölcsi, mesterséges tanelves rendszereknél pontosan az esetlegesség és az önkéntes, önkényes vállalás az, ami bizonytalanná teszi tömeges követésüket, egyetemes érvényüket. Lássunk két példát.
- példa: (1) Ne ölj; (2) Ne okozz fájdalmat vagy szenvedést másoknak; (3) Előzd meg a rosszat vagy a károkozást; (4) Nyújts segítséget veszélyben lévő embereknek; (5) Mondj igazat;(6) Viselj gondot a fiatalokra és gondozd az eltartottakat; (7) Tartsd be ígéreteidet;(8) Ne lopj; (9) Ne büntesd az ártatlant; (10) Engedelmeskedj a törvényeknek. (Kidolgozója Beauchamp, T. L. 2010-ben, Oxfordban)
- példa: (1) Ne légy rosszindulatú; (2) Légy őszinte; (3) Kerüld a megosztást; (4) Légy lelkiismeretes; (5) Légy megbízható; (6) Légy hűséges; (7) Gyakorold a hálát;(8) Légy őszinte; (9) Gyakorold a szeretetet (10) Gyakorold a kedvességet.
Az üzleti élet és a diplomácia területén kétségtelenül optimista erkölcsi elvek a fentiek. Elegendőek a mosolyetiketthez. De hogy a jövőt megőrző erkölcsi tartáshoz is, efelől már erős kétségeim vannak. Inkább maradok a világvallások sok ezer éves erkölcsi normarendszerénél, a keresztyénnél, s közöttük a közös, követhető normák hangsúlyozásánál, taníthatóságánál és tanítandóságánál.
Mindazonáltal: egy mindinkább normanélküliségbe és így önvesztébe zuhanó világban kétségtelenül a zürichi globethics.net modell jelentős visszatartó erőt jelenthet. Az igazi, éltető vallásetikák előszobájaként, előképzéseként. Etikettként egy kipróbálható értékes első lépcsőfok a mélyen gyökerező, ezért hosszú távra jövőképes vallási etikákhoz…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
