Kihalás szélén állnak a franciaországi hiúzok, a populáció legfeljebb százötven felnőtt egyedre csökkent – írta a The Guardian című brit napilap online kiadása hétfőn.
Természetvédők szerint sürgős cselekvésre van szükség, mivel a DNS-vizsgálatok alapján a franciaországi hiúzok genetikai sokfélesége olyan alacsony, hogy harminc éven belül eltűnhetnek az országból.
Az Eurázsia egész területén elterjedt hiúzok több országban nagy veszélyben vannak az élőhelyük elvesztése, a beltenyészet, az orvvadászat és a közlekedési balesetek miatt.
A 18. században a hiúzok teljesen eltűntek Franciaországból. Az 1970-es években Svájcban végrehajtott visszatelepítési projekt után néhány eurázsiai hiúz a határon át Franciaországba költözött, és újra megtelepedett a Jura-hegységben. A populáció azonban nem érte el a stabilizációhoz szükséges létszámot.
A kelet-franciaországi Centre Athenas vadvédelmi központ kutatói 2008 és 2020 között 88 DNS-mintát gyűjtöttek be sérült, elpusztult vagy elárvult hiúzoktól, és 78 mintát tudtak elemezni, hogy képet alkothassanak a populáció genetikai állapotáról. A vizsgálatok a genetikai sokféleség riasztó hiányát mutatták ki. Bár a kutatók szerint Franciaországban több mint 120 felnőtt hiúz él, a populáció génjeinek változatossági szintje mindössze 38 állattal egyenértékű.
A Frontiers in Conservation Science című szakfolyóiratban megjelent tanulmányukban a kutatók leírják, hogy a franciaországi hiúzok gyakorlatilag beltenyészetben élnek, mivel két párosodó nagymacska ma már nagy valószínűséggel szoros rokonságban áll egymással.
A tanulmány egyik szerzője, Nathen Huvier rámutatott, hogy a genetikai változatosság hiánya csökkentheti az egyedek fittségét, környezeti változásokhoz való alkalmazkodási képességét, és betegségekhez vezethet. Egy ilyen populáció veszélyeztetettnek számít, miközben a hiúz csúcsragadozóként kulcsfaj a helyi ökoszisztémában – tette hozzá Huvier.
A populáció genetikai változatossága több módon növelhető.
Az egyik megoldást, hogy egészségesebb – például németországi vagy svájci – csoportokból telepítenek be hiúzokat. Egy másik megközelítés lehet a levadászott hiúzok pótlása és az elárvult hiúzkölykök kicserélése a különféle régiókban található vadvédelmi központok között. A kutatók emellett szeretnék elérni, hogy a hatóságok szigorúbban betartassák az orvvadászat elleni törvényeket, és helyezzenek ki közúti jelzőtáblákat, amelyek figyelmeztetik az autósokat a hiúzok jelenlétére, hogy csökkentsék a balesetben elpusztuló állatok számát.
(MTI/Felvidék.ma)
