A hetényi Tarczy Lajos Alapiskola szervezésében az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége által adományozott díszzászló átadási ünnepségére és az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról való megemlékezésére került sor a református templomban.
Nt. Palcsó Attila lelkész igehirdetését követően az alapiskola pedagógusa köszöntötte a megjelenteket. Rancsó Andrea, az iskola pedagógusa, a Felvidéki Értéktár Bizottság elnöke az iskola tanulói segítségével kalauzolta végig a megjelenteket a március 15-ei ünnepi eseményeken. Elsőként a Path községből a Rákóczi Szövetség iskolabuszprogramjának köszönhetően az iskolát látogató három kisdiák mutatott be egy rövid összeállítást, majd a felső tagozatos tanulók is bemutatták, hogyan emlékeznek az 1848-as eseményekre és a 48-as hősökre.
Viola Miklós ünnepi megemlékezésében fejtette ki a forradalommal és a szabadságharccal kapcsolatos gondolatait, hangsúlyozva, hogy nemzetünknek további, az 1848. március 15-ei eseményekkel párhuzamba állítható meghatározó történelmi helytállásai is voltak.
A magyar ifjúság szabadságvágya 1956-ban ismét elemi erővel tört felszínre. Ehhez kapcsolódva Téglás Gergely, az iskola volt diákja az ifjúság szabadságvágyát érzékeltette Demjén Ferenc Szabadság vándorai című dalával.
Rancsó Andrea, az iskola pedagógusa, a Felvidéki Értéktár Bizottság elnöke az iskola tanulói segítségével kalauzolta végig a megjelenteket az 1848. március 15-e az ünnepi eseményein (Fotó: Miriák Ferenc)
A Tarczy Lajos Alapiskola igyekszik továbbadni azokat a hagyományos értékeket, amelyek a magyarságukhoz és szülőföldjükhöz híven ragaszkodó újabb és újabb nemzedéket adnak a Felvidéknek.
Az elmúlt évek során sok vendég megfordult már az iskolában, akik ámulva látták, hogyan élnek itt a hagyományos értékek, működik a magyar közösség, az egészséges lokálpatriotizmus. Hálásak azért, hogy anyaországi partnereik, megismerve az intézményükben folyó munkát, mindig a segítségükre voltak, amikor erre szükség volt. A Rákóczi Szövetség a felvidéki iskolabusz-hálózattal segíti diákjaik iskolába való eljutását.
Csigás Zoltán, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke ünnepi beszédében elmondta, elnökségük elhatározta, hogy 1956-ra emlékeztető lyukas zászlókat ad át a határon túli magyar iskoláknak. Hangja betöltötte a templomot: „Fogadjátok, őrizzétek a magyar szabadság jelképét”!
A felső tagozatos tanulók emlékeznek az 1848-as eseményekre és a hősökre (Fotó: Miriák Ferenc)
Az igazgatónő és az iskola tanulói néma főhajtással köszönték meg. Ők is átérezték az ünnepélyes pillanatot és őszinte tisztelettel tekintettek a díszzászlóra.
„Mielőtt szavakba önteném iskolánk köszönetét e becses ajándékért, megkérem ismét Téglás Gergelyt, hogy dalban mondja el, mit is jelent számunkra ez a jelkép, amit most ajándékba kaptunk” – kezdte köszöntőjét az iskola igazgatónője, majd így folytatta: „Iskolánk nevében tisztelettel megköszönöm az erő, a hűség és a remény jelképét.
Megtisztelő számunkra, hogy a Felvidéken harmadik oktatási intézményként vehettük át ezt a jelképet.
Rápillantva mindig eszünkbe fog jutni a magyar ifjúság szabadságvágya, a szabadságért folytatott harc és az áldozatvállalás fontossága, erősít majd bennünket magyarságunk megtartásában, szülőföldünkhöz és a nemzethez való hűségünkben, és reményt ad felvidéki magyar létünk mindennapos küzdelmeiben. A Rákóczi Szövetség által szervezett idei budapesti 56-os emléknapon és békemeneten való részvétel nemcsak a Világszövetség elnökségével való találkozást hozta el számunkra. Meghatározó élmény volt diákjainknak, amikor egy német film vetítése során szembesültek azzal, hogy az 56-os forradalom még a kelet-németországi gimnazista fiatalok sorsára is milyen hatással volt. A forradalom melletti néma kiállás üldöztetést, végül egy egész osztálynyi diák disszidálását váltotta ki. A fáklyás meneten beszélgettünk arról a diákokkal, hogy mennyire megérintette őket ez a történet, és mennyi mindent megértettek az addig csak tankönyvből ismert eseményekből. Tanulóink nem tudták, hogy egy nagyon hasonló történet a komáromi magyar gimnázium végzőseivel is megesett akkor. Ennek a történetnek pedig egy hetényi diáklány is részese volt, aki a gimnázium elvégzése után 30 évig tanított a hetényi alapiskolában. Én is tőle tanultam meg írni és olvasni, mint ahogy a padokban ülők közül sokan. Nyugdíjba vonulása után sem feledte azt a helyet, ahol elődünkként nevelgette a hetényi ifjúságot, rendszeresen visszajárt az iskolai rendezvényeinkre, sőt, az értékgyűjtő tevékenységből is kivette részét. Az ő története még értékesebbé teszi számunkra a ma kapott ajándékot. Bizonyítja, hogy a Felvidéken még az ilyen kis faluban is vannak az 56-os forradalomnak hősei, akár áldozatai is, itt a szomszédságunkban is van olyan hely, ami az 56-os forradalom során tanúsított helytállás helyszíne. Az idő haladtával azonban egyre kevesebb szemtanú tud az eseményekről beszélni.”
A pápai Tarczy Lajos Általános Iskola igazgatója, Venczel Csaba egy szalagot tűzött a díszzászlóra Máriai Sándor gondolatával, amely méltó befejezése volt az ünnepségnek (Fotó: Miriák Ferenc)
Ezt követően Csintalan Margit nyugdíjas pedagógusnő elmesélte a komáromi gimnázium 1956-ban végzős évfolyamának történetét.
Az ünnepi alkalmon részt vettek anyaországi további segítőik, s a pápai Tarczy Lajos Általános Iskola igazgatója, Venczel Csaba egy szalagot tűzött a díszzászlóra Máriai Sándor gondolatával, majd a Széchenyi emlékparkban található Millenniumi kopjafánál elhelyezték az emlékezés koszorúit.
A kisdiákok mutatják be egy rövid kultúrműsorukat (Fotó: Miriák Ferenc)
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
