November 29-én a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály immár 121. helytörténeti előadására, melyre a Reviczky Társaság megalakulásának 110. évfordulója alkalmából került sor.
Az esemény elején Urbán Zoltán, a Reviczky Társulás elnöke nagy örömének hangot adva mély tisztelettel köszöntötte dr. Balogh Csabát, Magyarország rendkívüli meghatalmazott pozsonyi nagykövetét, Czimbalmosné Molnár Évát, a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság Felvidéki Főosztályának főosztályvezetőjét, Betleni Fanni helyettes konzult, valamint RNDr. Jánk Krtíket, Léva város polgármesterét.
Fotó: Müller Éva
Urbán Zoltán ünnepi beszédét Babits Mihály „minden szeretet bilincs és minden örökség teher” gondolatával kezdte, majd többek között így folytatta: „110 év öröksége a maga formájában ajándék, a mi közös ajándékunk. Kellően figyelünk és tesszük a dolgunkat szerényen és alázattal. Minden egyes a nemzeti öntudatot támogató lépés, rendezvény vagy kiadvány egy újabb csírázni kívánó cserje a nemzet erdejében. Mi a 110 éve lefektetett örökségből erőt merítve gyarapítjuk a közös hagyatékokat. Majd az anyaország szellemi, erkölcsi és anyagi támogatásáért mondott köszönetet. Továbbá elmondta, hogy számítanak városunk támogatására is. Kiemelte Léva városa és a társulás utóbbi időben kifejtett, egymás kölcsönös tiszteletén alapuló munkáját, mely már rövid távon meghozta gyümölcseit.
Majd dr. Balogh Csaba nagykövet úr elismerően szólt az alapító elődök teremtő és a szellemi utódok újraépítkező és megtartó tevékenységéről. Nagyra értékelte a mai Reviczky Társulás munkáját és erőfeszítéseit, amit a magyar kultúra ápolásában, terjesztésében és a helyi és regionális közösség formálásában kifejt. Kiemelte az együttműködés fontosságát, melyet Orbán Viktor miniszterelnök Máért-en hangsúlyozott „a körülöttünk lévő világ szétcsúszásából fakadó kihívásaira a magyar együttműködés erősödésével tudjuk megadni a választ” gondolatával támasztott alá. Befejezésül további tartalmas és gyümölcsöző tevékenységet kívánt az ünneplő Reviczky Társulásnak.
Fotó: Müller Péter
RNDr. Jánk Krtík köszöntőjében a Reviczky Társaság sokoldalú és fáradhatatlan tevékenységét méltatta. Kiemelte a lévai kulturális életben betöltött meghatározó és értékteremtő tevékenységét, melyet nagyra értékel, s minden erejével támogat. Köszöntője végén elismerésül polgármesteri emléklapot adott át Urbán Zoltán elnöknek.
Fotó: Müller Péter
Majd a helytörténeti szakosztály 121. előadása következett „A 110 éve alakult Reviczky Társaság” címmel. Az ünnepi téma előadója a helytörténeti szakosztály vezetője, Müller Péter volt, aki bevezetőjében elmondta, hogy az előadás időpontválasztása tudatos volt, hiszen ugyancsak délután 5 órakor napra pontosan 110 évvel ezelőtt vette kezdetét a Reviczky Társaság első ünnepi műsoros estje a lévai városháza dísztermében. Az előadás elején Müller Péter felvillantotta a rendkívül gazdag lévai egyleti élet történetét, majd számos kordokumentummal illusztrálva vázolta fel a Reviczky Társaság nagyon intenzív tevékenységét. A Reviczky Társaság atyja, annak első elnöke Köveskuti Jenő író, költő, zeneszerző a lévai állami tanítóképző intézet igazgatója volt, aki az intézmény tanáraival, a lévai piarista főgimnázium tanári karával és a lévai értelmiség legjelesebb képviselőivel közösen alapította meg a társulást.
Fotó: Müller Éva
Céljaikat így fogalmazták meg: „A Társaság a kultúra művelését tűzi ki céljául. Ebben a fogalomban benne van minden: az irodalom, a szép-, az ismeretterjesztő, a tudományos irodalom művelése, a zene, az ének, az előadóművészet; szavalás, színjáték, egyszóval minden, aminek a művelődéshez köze van. Célja továbbá összehozni egy nagy vidék intelligenciáját a kultúra szolgálatára, saját maguk épülésére, egy helyet teremteni, ahol mindenki megnyilvánulhat, ahol szabad tér nyílik mindenki előtt, akinek a kultúra érdekében mondanivalója van, ahol a rejtett erők felszínre kerülhetnek, a tehetségek pallérozódhatnak…”
1913. május 25-én a Társaság Reviczky Gyuláról, a sokáig el nem ismert, sőt félreismert nagy tehetségről nevezte el magát, tette ezt egyrészt, mert a sokat szenvedett költőnek kevés számú zavartalan napjai közé tartoznak azok, melyeket Léván a Boronkay család körében töltött, s melyekre Reviczky mindig oly hálásan és annyi szeretettel gondolt vissza, de tette azért is, mert a társaság szelleme rokon annak Reviczky szellemével, aki szintén a maga erejéből, a névtelenségből a legnemesebb intenciókkal, s törekvéssel küzdötte fel magát magát a magyar irodalom tényezőjévé. Ez a kettős vonatkozás adta meg a jogot a társaságnak arra, hogy Reviczky Gyula nevével induljon kultúrmunkájának teljesítésére. Az alakuló közgyűlés elfogadta az alapszabályokat, megválasztotta választmányát (díszelnök: Keltz Gyula, Bars vármegye főispánja, tiszteletbeli tagok: dr. Paulovics István selmecbányai főgimnáziumi tanár, Reviczky Gyula életrajzírója Palágyi Lajos, Koroda Pál és Móricz Zsigmond, a Petőfi Társaság tagjai), tisztikarát (elnök: Köveskuti Jenő, a lévai tanítóképző intézeti igazgatója, társelnökök: Báthy László lévai prépost plébános, Tóth Sándor, a lévai piraista főgimnázium igazgatója, főtitkár: dr. Kersék János lévai költő, titkár: Rassovszky Kálmán, a lévai piarista főgimn. tanára, ügyész: dr. Kmoskó Béla pénztáros: dr. Laufer Lipót, könyvtáros: dr. Mocsy Aba, Léva helyettes polgármestere, gondnok: Bellan Sándor) és 3 szakosztályt alapított: az irodalmit (elnök: dr. Karafiáth Márius), a zeneit (elnök: Belcsák László) és színit (elnöke: Dezseri Bobok Mária). Továbbá célja volt a társulásnak egy nyilvános zeneiskola működtetése és egy daloskör felállítása. Az előkészítő munkákat követően 1913. november 29-én a lévai városháza nagytermében tartotta meg a Reviczky Társaság első ünnepi estélyét, melyet Reviczky Gyula emlékének és költészetének szentelt. Ezt követően minden év januárja és március közepe között általában minden hét péntekén a lévai városháza dísztermében esteket szervezett, mely ismeretterjesztő, irodalmi és zenei részekből állt. Ezeken az estéken neves előadók és a kortárs magyar irodalmi és zenei élet képviselői szerepeltek, ugyanakkor lévai és Bars megyei költők, írók és zenészek is bemutatkoztak. A Reviczky Társaság 1914 januárja és 1918 februárja között 46 ilyen nagy sikerű estet szervezett. Ugyanakkor 1914 szeptemberének elején Cziczka Angela zenetanárnő vezetésével megnyitotta zeneiskoláját, mely pár év múlva Kregczy Anna zene- és Elefánt Ilona hegedűtanárral bővült. Az iskola 8 évfolyamban zongorára, hegedűre és énekre oktatta növendékeit, akik száma évente 60 körül mozgott. Az iskola színvonalát bizonyítja, hogy számos lévai növendék a budapesti Nemzeti Zenedében is sikeres vizsgát tett. A Reviczky Társaság nagy terveit – daloskör működtetése, Lévához közeli nagyobb városokban rendszeres irodalmi estek szervezése, országos irodalmi hálózat felépítése és működtetése – az I. világháború törte derékba. Célja volt egy lévai Reviczky Gyula ereklyemúzem létrehozása is. 1915-ban Baker Béla, Fekete József és Erdélyi József lévai tanárok gyűjteményéből megalapította a Reviczky Társaság múzeumát, hogy a lévai és Bars megyei közönség segítségével a helyi és regionális „ősi, ó-, közép- és újabb kori régiségeket, a magánosoknál eldugott, félredobott, vagy pusztulásnak kitett legegyszerűbb régiség-emlékeket, vagy műrégiségeket egy közös, mindenki által megközelíthető múzeumba összegyűjtse, közkinccsé tegye, közhasználatra kiállítsa”. A lelkes polgárok által adományozott tárgyakat a lévai tanítóképezdében gyűjtötték, s céljuk volt, hogy annak kiállítási teret a lévai várkastélyban biztosítsanak.
1919 januárjában találjuk az utolsó újságcikket a működő társulásról, majd az őszirózsás forradalom, a tanácsköztársaság időszaka, a magyar Vörös Hadsereg és csehszlovák légiók között Léváért folytatott harcok, az államfordulat, statárium, kijárási tilalmak és katonai diktatúra akadályozták a társulás működését 1921-ig. Ekkor a Reviczky Társaság ún. hetes intézőbizottsága próbálkozott a társulás munkájának újraélesztésével, de az alapszabályok újbóli elfogadása körüli több évig tartó hivatali huzavona, illetve a társulás szellemi magjának 1919 utáni kényszerű vagy önkéntes távozása nem tette lehetővé a munka folytatását.
Ennek ellenére a lévai Reviczky Társaság szelleme nem tűnt el, hiszen Flachbarth Ernő az Új Auróra irodalmi almanach 1927. évi 6 számában így fogalmazott: „Erősen meg vagyok győződve róla, hogy ha a pozsonyi Toldy Kör, a kassai Kazinczy-Társaság, az ungvári Dugonits-Egyesület, a lévai Reviczky-Társaság és az eperjesi Széchényi Kör körül csoportosuló elemek egyszer azzal a szilárd elhatározással ülnek össze, hogy a csehszlovákiai magyarság legfelsőbb irodalmi fórumát megteremtik, úgy annak föltétlenül létre is kell jönnie. Ezzel megoldódnék az irodalmi lap régóta vajúdó problémája is. Politikai téren megteremtettük reprezentatív sajtónkat (Prágai Magyar Hírlap), miért ne volna ez lehetséges irodalmi téren is?“
Fotó: Müller Éva
A Reviczky Társaság szelleme Léván sem tűnt el, hisz a Rákóczi Szövetség Városalapítvány célalaphálózatának Léva és Vidéke Célalap városalapítványából 1997. augusztus 3-án Újváry László elnöklete alatt Léván megalakult a Reviczky Társulás. 2000-ben pedig Kun Ferenc, Lukács Ferenc és Halzl József hathatós közbenjárására a Rákóczi Szövetség és az Illés Közalapítvány anyagi támogatásával megvásárolta a Lévai Iparos Olvasó Kör 1945 után elkobzott házát, hogy az 2001-től a társulás székházaként „Reviczky Ház” név alatt működjön. 25 év alatt csaknem 1500 rendezvénynek, kulturális és közösségi rendezvénynek adott otthont a ház.
„2011-től a Reviczky Társulás szaktevékenységeket is folytat. Elsőként a Reviczky Gyula Magyar Könyvesbolt és Könyvtár alakult meg, majd fokozatosan a helytörténeti, irodalmi, zenei, dalosköri, képzőművészeti és ifjúsági szakosztályok. Elmondhatjuk, hogy a Reviczky Társulás, ha ma nem is irodalmi és művészeti társaságként tevékenykedik, mint szellemi elődje, a Reviczky Társaság, de ma is a lévai és Léva vidéki magyar kultúrát ápolja, élteti és gyarapítja” – zárta gondolatait az előadó.
Fotó: Müller Péter
Nagy tapssal jutalmazta a szép számban megjelent érdeklődő közönség a tartalmas előadást. Ezt követően sokan, ha csak egy pár szóval is üdvözölték a becses vendégeket, mások kihasználták a karácsonyi könyvvásár kínálta lehetőséget és személyesen vagy kis csoportokban osztották meg egymással Léva történetével kapcsolatos ismereteiket vagy újabb terveket szövögettek. Sokan távozáskor elmondták, hogy az előadás alatt lelki szemeik előtt megelevenedtek az akkori Reviczky Társaság eseményei, s a 110 évvel ezelőtt megteremtett szellemiség érzetével térnek haza.
(Müller Péter/Felvidék.ma)
