A felvidéki magyarok népszámlálásból kirajzolódó helyzetéről, jövőképéről rendezett konferenciát és kerekasztal-beszélgetést a Nemzetpolitikai Kutatóintézet. Kántor Zoltán igazgató köszöntőjében köszönetet mondott munkatársainak a népszámlálási adatok feldolgozásának óriási alaposságáért. Ezek az adatok határozzák meg a következő évek nemzetpolitikiai kutatásait.
És ezek határozzák meg a nemzetpolitika irányát is, hangsúlyozta megnyitójában Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár. 1920 óta a nemzet és az ország határai nem esnek egybe, idáig kellett visszanyúlni adatokért, amikor hosszú szünet: a határon túlra került nemzetrészekről való hallgatás politikai parancsa után 1990-től elkezdődhetett a felelős gondoskodás róluk. 2010-től pedig a nemzetegyesítés közjogi, kulturális folyamata is felgyorsult:
a 2011-ben született új alkotmány, az Alaptörvény lerakta a törvénykezés alapjait, amellyel a kormány felelősséget visel a külhoni magyarokért. Erre az alapra épültek sorra a támogatási rendszer és a napi szintű kapcsolattartás intézményei.
Az államtitkár rámutatott arra a szomorú tényre, hogy Magyarországon 1981-ben indult el a népességcsökkenés, ami hamarosan tapasztalható volt a szomszédos országokban is, de ma már a világ minden részét – Afrika kivételével – érintik a fogyatkozás következményei: az óriási gazdasági és társadalmi problémák. A magunk területén és erejéből próbáljuk átalakítani 40 év rossz demográfiai trendje után a tennivalókat. Az adatok differenciáltak, mert a népszámlálási kérdések is differenciáltak voltak. Például feltételezéseinkkel ellentétben kis településeken rosszabbak a demográfiai mutatók, mint a városokban, vagy az identitással kapcsolatban kedvezőbb a kép, mint az anyanyelvre adott válaszoknál.
Minderről részletesen szóltak a felvidéki magyarok demográfiai helyzetét több szempontból is elemző kutatók Rákóczi Krisztián moderálásával.
Harrach Gábor: A főbb demográfiai jellemzők közül a magyarok lélekszámának tetőzését a rendszerváltás idején jelölte meg, utána következett a drasztikus csökkenés. Jelenleg a területi adatok szerint csak két járásban: a Dunaszerdahelyiben és a Komáromiban van többségben a magyar lakosság, de a kép torzít a politikai átrendezés következményeként. A régi beosztás szerint 9-10 lenne a magyar többségű járás.
A magyar népesség fogyásának 26%-a természetes okra, 14% az elvándorlásra és 60% az asszimilációra vezethető vissza. Ugyanakkor a felvidéki magyarok számának 30 ezres csökkenése kisebb az erdélyi és a délvidéki adatokkal összevetve.
Harrach Gábor több szempontú áttekintése után a többi előadó egy-egy részterülettel foglalkozott. Tátrai Patrik: A szlovákiai magyarok asszimilációs folyamatait és társadalomszerkezetét elemezte; Pregi Lóránt: A belső migráció hatását az etnikai szerkezet átalakulására Dél-Szlovákiában; Balizs Dániel: Lokális konfliktusok és közösségi stratégiák a pozsonyi agglomeráció magyarlakta településein; míg Mészáros András: Két világ egymás mellett – Csallóközcsütörtök és Vörösmajor lakosságának változásai címmel tartott előadást.
A szünet után kerekasztal-beszélgetés következett a szlovákiai magyarok népszámlálásból kirajzolódó helyzetéről, jövőképéről Tátrai Patrik vezetésével Farkas György, Kapitány Balázs és Szarka László részvételével.
A népszámlálás adatainak elemzései a Kisebbségi Szemle magyar illetve angol nyelvű számaiban olvashatók.
Cservenka Judit/Felvidék.ma
