Több mint kilencszáz kilométert megtéve is az anyanyelvünkön beszélhettünk, s találkozhattunk ott is magyarul beszélő emberekkel. Valahogy így foglalható össze annak öröme, amit az elmúlt napokban a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség által július 22. és 27. között megszervezett kirándulás és zarándokút résztvevői átéltek. Erdély fontos történelmi jelentőségű helyszínei mellett két búcsújáróhelyet – Csíksomlyót és Máriaradnát – is felkeresték a Pozsonyból és környékéről útnak indult hívek.
Hét év után ismét egy teli autóbusszal indultak el a Molnár Tamás pozsonyi magyar katolikus lelkipásztor által vezetett közösség tagjai, hogy felkeressék erdélyi ismerőseiket, tovább ismerkedjenek a festői tájak szépségével és az ottani kultúrával, az ott élők sorsával.
S persze, hogy imáikban a Szűzanya elé vigyék szeretteiket, kéréseiket, örömeiket és bánatukat, ügyes-bajos dolgaikat, a mások által rájuk bízott imaszándékokat.
Július 22-én, hétfőn, a kirándulás első napján Déván imádkozott a csoport, ahol miután a résztvevők megismerkedtek a nehéz sorsú gyermekeket segítő alapítvány sokéves és jelenleg is áldásos munkájával, az út további szakaszához maga az alapítvány megálmodója, Böjte Csaba ferences atya részesítette áldásban a híveket. Ezt követően a csernakeresztúriak vendégszeretetét élvezhették a kirándulók.
Kedden Vajdahunyad és Nagyszeben után Sepsiszentgyörgyöt ismerhették meg jobban az autóbuszos körút résztvevői. Utóbbi helyszínen a Szent József-templomban a betegekért került felajánlásra a Tamás atya által celebrált szentmise.
A körút harmadik napja a Nyerges-tető kopjafái között kezdődött, ahol az emlékezés keretén belül a sok-sok emlékoszlopot körbeállva elénekelték a magyar himnuszt. A déli Úrangyalát a csíkkozmásiakkal imádkozták a település templomában a felvidékiek.
Csíkkozmás a Pozsonyhoz közeli Csallóközcsütörtök testvértelepülése. A polgármester, Szántó László és munkatársai, valamint a falu néhány lakója kedves fogadtatásban részesítették a vendégeket.
Délutánra Csíksomlyóra érkezett a zarándokcsoport, ahol a kegytemplomban tartottak szentmisét, majd a pünkösdi búcsúk helyszínéül szolgáló nyeregbe tartva a magyar nemzetért megfogalmazott keresztutat imádkozták a hívek.
A zarándokoknak alkalmuk volt a kegyszoborhoz is feljutni, hogy csendes imájukban személyes kéréseiket a Szűzanya elé terjesszék. Két éjszakát is a csíksomlyói zarándokházban töltött a csoport, abban a házban, ahol maga Ferenc pápa is megpihent 2019-es csíksomlyói látogatása alkalmával. Hála illeti a kegyhelyen szolgáló Urbán János Erik ferences tartományfőnököt és a további ferences testvéreket áldozatos munkájukért, amit a zarándokok érdekében is folyamatosan folytatnak.
Csütörtökön délelőtt Madéfalván volt a zarándokcsoport szentmiséje, miután a helyi plébános, Bartalus Zoltán Jakab atya és az egyházközségében segítő személyek nagy szeretettel vették körül a felvidéki híveket. Utána a madéfalvi veszedelem, az egykori székelygyilkosság emlékére állított emlékműnél imádkozott, koszorúzott a csoport.
Tovább folytatva az utat, hatalmas élmény volt eljutni az ezeréves határhoz, s megtekinteni Gyimesbükköt. Nem sokkal kevesebb mint ezer kilométert végigutazva tudatosítani azt, hogy valaha ugyanazon Magyar Királyság része volt az egyik szélén elterülő Pozsony vármegye is, mint a másik végen levő Csík vármegye, melynek településeire eljutott a felvidéki magyar csoport, bizony, nem mindennapi érzés. Ezután egy új határőr múzeumban kalauzolták végig a mindenki figyelmét lekötő tárlatvezetők a meghatott kirándulókat.
A nap végéhez közeledve a felvidéki Bős város testvértelepülésén, Csíkszentmihályon tett látogatást a csoport, ahol a polgármester, Izsák-Székely Lóránt, valamint az alpolgármester vezették körbe a vendégeket, megmutatva a falu kincseit. A falu jelenlegi polgármestere volt az, aki feleségével és gyermekeivel székely népviseletben vitte Ferenc pápához az áldozati adományokat az öt évvel ezelőtti csíksomlyói pápalátogatás alkalmával.
Pénteken Székelyudvarhelyre jutottak el a résztvevők, majd Gyulafehérvárat tekintették meg, ahol a székesegyház főoltáránál e napon is a csoport lelki vezetője, Tamás atya celebrált szentmisét. A nap Ópáloson ért véget.
Innen indultak a zarándokok szombaton reggel, a közös zarándoklat és kirándulás utolsó napján Máriaradnára, ahol hálaadó szentmisén vettek részt.
A helyi lelkiatya, Reinholz Andreas kanonok nagy szeretettel mutatta be a kegyhelyet, ahol rendszeresen celebrálnak többnyelvű szentmiséket. Az út során még Aradon került sor koszorúzásra, s aztán Magyarországon áthaladva érkeztek haza a felvidéki zarándokok, házaspárok, fiatalok és idősebbek.
Az út során Bokor Judith székelyudvarhelyi kísérő gazdagította hasznos és egyben megható, széleskörű ismeretekkel, sok esetben személyes élményeivel is az utasok tudását és szívét egyaránt. A lelki programok vezetésén túl, melyeket Molnár Tamás atya koordinált, a további programok színvonalas és zökkenőmentes megszervezésében nagy szerepe volt Szerda Tamás utaskísérőnek és ifj. Tomanovics György buszvezetőnek.
A gyakran felcsendülő nemzeti imánk és magyar egyházi énekeink, továbbá a szentmisék és koszorúzások hangulata, de ugyanúgy az erdélyi és felvidéki kapcsolatok mélysége, a megtapasztalt vendégszeretet, a hat közösen átélt nap valószínűleg sokáig a zarándokok szívét átjáró valóság marad. Hála legyen érte az Úrnak!
(Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség/Felvidék.ma)
