Így ünnepeljük az 1848/49-es szabadságharc 177. évfordulóját a Felvidéken

Március idusán évről évre ünnepi műsorokkal, megemlékezésekkel tisztelgünk a márciusi ifjak emléke előtt – mindenütt, ahol csak magyar él, nemcsak a Kárpát-medencében, de az egész világon. Egyik legszebb nemzeti ünnepünk alkalmából ezen a hétvégén Felvidék-szerte tartanak megemlékezéseket, ünnepi műsorok, koszorúzások követik egymást. Ezeket gyűjtöttük az alábbiakban csokorba.

Összefoglalónkat folyamatosan frissítjük!

Megemlékezés Rozsnyón és Tornalján

Rozsnyón a Petőfi-emléktáblánál a költő szavaival nyitotta meg a megemlékezést Tóth Lucia, a Csemadok Területi Választmányának elnöke. Üdvözlő beszédében kiemelte Petőfi Sándor elengedhetetlen érdemét a márciusi szabadságharc kimenetelében. „Március 15-e nem csupán egy nap, hanem egy szimbolikus esemény, amely megváltoztatta Magyarország sorsát.” Az ünnepi műsorban közreműködtek a P. J. Šafárik Gimnázium diákjai és az Andrássy Dénes Férfikar.

A megemlékezés Kossuth Lajos szobránál folytatódott, ahol ünnepi köszöntőt Martinovics János, a Rozsnyói Református Iskolaközpont tanára mondott.

„Ma, március 14-én, itt, a Kossuth-szobornál összegyűltünk, hogy tisztelettel adózzunk annak a szabadságharcnak és forradalomnak, amely 1848. március 15-én indult el, és amely örökre beírta magát népünk történelmébe. Azonban a mai megemlékezés nem csupán a múltra, hanem a jelenre és jövőre is vonatkozik. Ma egy olyan mondat köré építeném mondandóm, amely 1867-ből származik, és amely mind a mai napig örök érvényű tanulságot hordoz magában: „Nem engedünk a 48′-ból!” – emelte ki a szónok.

De hogyan született meg ez a kijelentés, és mit jelentett akkor? 1867-ben, amikor a kiegyezés folyamata zajlott, Magyarország a Habsburg Birodalom keretei között próbált újra egyesülni, az akkori magyar politikusok hangot adtak véleményeiknek.

„Nem engedünk a 48′-ból!” – ez volt a válasz, ez volt az a hang, amely a makacsságot, az eltökéltséget képviselte… A történelem nemcsak a múltunk, hanem a jelenünk alapköve és jövőnk irányát is formálja.

„Nem engedünk a 48′-ból! – nemcsak egy történelmi pillanatban volt igaz ez, hanem minden egyes generáció számára, akiknek még mindig szembe kell nézniük a kihívásokkal, és akiknek még mindig ott a feladatuk, hogy megvédjék azokat az értékeket, amelyek nemcsak a múltat, hanem a jövőt is meghatározzák” – emelte ki a tanár úr.

A Kossuth-szobor tövében kultúrműsort adtak a Rozsnyó Református Iskolaközpont diákjai, a Labyrynt zenekar Várhosszúrétről, valamint az Andrássy Dénes Férfikar. Mindkét helyszínen elhelyezésre kerültek a szabadságharc hőseire emlékeztető koszorúk.

Március 15-én is folytatódott a megemlékezés egy temetői sétával, melyet Beke Zoltán, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület elnöke az 1848-49-es szabadságharc rozsnyói nemzetőreinek emlékére tartott. Az érdeklődők a séta folyamán tájékoztatást kaptak a város két zászlóaljának megalakulásáról, tagjairól. Megtudhatták, melyik síremlékek őrzik azon honvédek hamvait, akik feláldozták életüket, illetve hozzájárultak a forradalom eszméjéhez.

A délután folyamán a Forradalmi Kávéházban megpihenve a lelkészek és leendő lelkipásztorok szolgáltak szeretetből, a közösségért, nemzetünkért, hogy „utolérjen bennünket a lelkünk – legyen időnk egymásra, a dicső múlt felelevenítésére, a versrímekbe csomagolt gyönyörűségesen meghökkentő üzeneteire, Isten csodáinak a megélésére, miközben egy finom kávét kortyolgatunk”. A résztvevők betekintést kaptak a március 15-ei dicsőséges nap Pilvax kávéházi eseményeibe, a budai börtön történéseibe.

A Csemadok Tornaljai Területi Választmánya az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából megemlékezést tartott Tornalján. A református templomban az eseményen ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét, melynek keretében Nt. Fazekas Ágnes református lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket és szolgatársaival, Rákay Gábor római katolikus plébánossal, illetve Nagy Olivér evangélikus lelkésszel hirdették az igét.

Őket követően Miko Attila, a Csemadok Tornaljai Területi Választmányának elnöke mondta el gondolatait.

„Immár 177 év telt el azóta, hogy a magyar nemzet kiállt igazáért, önbecsüléséért, jogos szabadságáért. Az a magyar nemzet, amelyik Szent István királyunk által alapíttatott, ámde átélt tatárfeldúlást, török rabigát, sokszor volt már veszendő, átélt osztrák fölényt, és végre azt mondta: most már elég! Példaértékű, hős cselekedetet hajtott végre a magyar nép, és a fellépésük azért volt dicső, mert egy közös cél állt előttük, és több ezren tudtak eggyé válni. A nemzeti összetartás vezérelte őket, aminek mindmáig üzenete van, csak egyre kevesebbeket szólít ez meg. Hála Istennek, hogy most mi itt állhatunk, és emlékezhetünk nemzetünk hőseire, hőseink nemes cselekedeteire, cselekedetük eszmei fontosságára, és tiszteleghetünk emlékük előtt. Ennek a piros betűs nagy napnak morális értéke van! Tudjuk ezt mi, felvidéki magyarok, tudják ezt az az Anyaföldön, és az összes lecsatolt területen, melyek közül lehet, hogy sajnos van olyan, ahol nem tudnak így együtt nyíltan emlékezni. Büszkék lehetünk, hogy együtt emlékezhetünk, trikolór-nemzeti színű kokárdát viselhetünk, és mindehhez nem kell megmásítanunk történelmünket” – hangzott el.

A rendezvényt a Kazinczy Ferenc Alapiskola diákjainak emlékműsora, a Csicsergők énekkar, illetve az Andante énekkar előadása színesítette.

A Tornaljai-kúria udvarán koszorúzással folytatták a megemlékezési ünnepséget, ahol végezetül közösen elénekelték a Szózatot. (Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)

***

Március 15-i megemlékezés Nagymegyeren

A Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete szervezésében került sor az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulójának ünnepi megemlékezésére. A rendezvényen jelen volt dr. Szebelédi Kata, a pozsonyi nagykövetség első beosztottja, aki Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét hozta el a jelenlévőknek.

(Fotó: Barczi Dániel)

(Fotó: Barczi Dániel)

(Fotó: Barczi Dániel)

A nagymegyeri református temetőben állva külön is megemlékezett nemes Nagy Rátz Józsefről, aki városbíróként megszervezte a helyi nemzetőrséget. Mint mondta, „a múlt a jövendőnek tükre” – és ezzel utalt arra, hogy a 48-as hősök példája ma is iránymutató.

Beszédében kiemelte: március 15. nemcsak történelmi esemény, hanem annak bizonyítéka, hogy minden zsarnokság megroppantható, és a hatalmi berendezkedések bármikor megváltozhatnak. A nemzeti ünnep a magyar identitás egyik alappillére, amely ma is fontos üzenetet hordoz: „Tartsuk életben 1848 szellemét, ne hagyjuk, hogy elhalványuljon a szabadságért vívott küzdelem éltető fénye.” A polgármester megjegyezte, hogy a történelmünk példát adhat nekünk arra, hogy a hit és a bátorság mit alkothat és arra buzdította a hallgatóságot, hogy tisztelegjenek azok előtt, akik életüket áldozták a szabadságért.

(Fotó: Barczi Dániel)

(Fotó: Barczi Dániel)

(Fotó: Barczi Dániel)

A koszorúzás hagyományosan a nagymegyeri református temetőben zajlott nemes Nagy Rátz József, Nagymegyer egykori bírája sírjánál, ezt követően a résztvevők átsétáltak Szeghy Zsigmond 1848-as honvéd sírjához, s végül átmentek a Petőfi-szoborhoz is.

A kultúrműsorban közreműködtek a Bartók Béla Alapiskola nyolcadik osztályos tanulói és a nyugdíjasklub mellett működő Kéknefelejcs népdalkör.

(Fotó: Barczi Dániel)

Ezt követően az 1848-as forradalom kitörésének 177. évfordulójára emlékeztek az  Izsap városrész temetőjében álló kopjafánál.

***

Megemlékezés és ünnepi koszorúzás Gútán

Gúta önkormányzata szervezésében emlékeztek meg március 15-én az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 177. évfordulójáról Csallóköz csücskében. A koszorúzással egybekötött megemlékezésen Halász Béla, a város polgármestere és Sógor Csaba református lelkész, erdélyi magyar politikus (korábban EP-képviselő) mondtak ünnepi beszédet a Szent Rozália-parkban, ahol a város általános iskolás diákjai ünnepi műsort adtak. A megemlékezés méltóságát emelte a gútai Vermes-törzs díszőrsége. (SZE, fotók: Kárpáti Ernő FB)

***

Március 15-ei megemlékezés Serkében (Rimaszombati járás)

A megemlékezés a Magyar Szövetség helyi alapszervezete és Serke község összefogásában valósult meg a kastélykertben emelt kopjafánál.

A borús, rideg idő ellenére szép számban összegyűlt a tisztelt hallgatóság, akik nagy figyelemmel kísérték végig az összeállított emlékműsort.

Varga Ákos (Fotó: Bőd Karolina és Szabómihály Kinga)

A megjelenteket a helyi szervezet elnöke, Varga Ákos Dezső köszöntette.

Ezt követően a serkei Református Egyházközösség Férfikórusának előadásában volt hallható Pósa Lajos Magyar vagyok c. versének megzenésített változata. Előadásukat nagytiszteletű Szőkéné Orémus Zsuzsanna figyelemfelkeltő gondolatai követték, majd Varga Ákos Dezső ünnepi beszéde, melynek talán legfontosabb gondolata az volt, hogy

„a márciusi ifjak példát mutattak nekünk. Példát arra, hogy soha ne adjuk fel, hogy merjünk nagyot álmodni, és hogy mindig legyen hitünk a jövőben.“

Az idei megemlékezésről sem hiányozhattak a község legfiatalabb tagjai: Szanyi Eszter, Tóth Zalán, Tokár Kristóf, Baranyi Zsófia, Kisantal Hunor, Kisantal Lehel, Singlár Levente, Batta Noel, Tóth Emese és Tokár Áron, akik lelkesen készültek az eseményre és magabiztosan mondták el verseiket.

A gyermeki hangot követve ismét hallható volt a kórus, akik Demjén Ferenc Honfoglalás-betétdalát énekelték el.

Az előadások után tiszteletüket fejezték ki koszorúik elhelyezésével Serke község nevében Szaniszló Zoltán polgármester és Lengyel Zsolt képviselő, a Magyar Szövetség helyi alapszervezetének tagjai, Varga Ákos Dezső és Danko Barna, valamint a serkei Református Egyházközösség Férfikórusának képviseletében nagytiszteletű Szőkéné Orémus Zsuzsanna és Szabómihály Zoltán gondnok.

A megemlékezés a Himnusz felcsendülésével ért véget, melyet közösen énekelt az összegyűlt közönség. (Lengyel Katalin)

***

Megemlékezések Ógyallán az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján

Tiszteletadó megemlékezésekkel idézték fel Ógyallán az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeit március 14-én.

(Fotó: Tallósi Norbert)

Az ünnepi megemlékezések már délelőtt kezdetüket vették a Feszty Árpád Alapiskola és Óvodában, ahol a diákok műsorral tisztelegtek a szabadságharc hősei előtt. A színjátszó kör tanulói Bagin Tünde és Fekeč Zita pedagógusok vezetésével verses-zenés-táncos összeállítást adtak elő, majd ismertették a diákokkal a forradalom eseményeit, s végül Mgr. Deme László igazgató vezetésével a fiúk verbunkos dalokat énekeltek.

Délután a Csemadok Ógyallai Alapszervezete szervezésében folytatódtak az ünnepségek. Az esemény ünnepi szónoka Erdélyi Zoltán, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának alelnöke volt, aki beszédében a forradalom eszméinek máig ható üzenetét emelte ki.

(Fotó: Tallósi Norbert)

A megemlékezés végén koszorút helyeztek el a Csemadok Komáromi Alapszervezetének, a Magyar Szövetségnek, a katolikus és református gyülekezeteknek, az Aranyszarvas Íjász Egyesületnek, valamint a Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda diákjainak képviselői. (NT)

(Fotó: Tallósi Norbert)

***

Ünnepség Királyfiakarcsán

Március 15-e történelmünk legfontosabb eseményei közé tartozik, jelképpé vált, melyet évről évre méltósággal ünneplünk. A királyfiakarcsai kultúrházban a rendezvényt a Petőfi Baráti Társuláson, s a falubelieken kívül megtisztelte Egyházkarcsa Önkormányzata, Somorja polgármestere és Dabas város képviselői.

(Fotó: Szerencsés Magdolna)

A felvezető köszöntések és üdvözlések után a magyar himnusz közös eléneklésével vette kezdetét a megemlékezés.

A Dabasról érkezett Raffael Henrietta, a népművészet ifjú mesterének tolmácsolásában gyönyörű énekek hangzottak el, akit Óvári Péter gitáron kísért. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emléknapján a magyarságról, a nemzetről és hazáról szóló dallamok hangzottak el. A közönség varázslatos zenei utazáson vett részt.

(Fotó: Szerencsés Magdolna)

A színvonalas kultúrműsor után Orosz Csaba, Somorja város polgármestere,  a Magyar Szövetség Párt járási szervezetének elnöke ünnepi beszédet mondott. Beszédében kiemelte: „március 15-e nem csupán egy történelmi dátum, hanem a magyar nemzet szabadságvágyának örök jelképe. Azon szabadságharcosok emlékezete, akik nem tűrték az elnyomást, hanem bátran kiálltak a függetlenség és az igazság mellett. Ma Szlovákiában élő magyarként, különösen fontos számunkra a márciusi hősök üzenete. Ők megmutatták, hogy az egység erőt ad és hogy a közös célok eléréséhez összefogásra van szükség. Emlékezzünk arra is, hogy a szabadság nem ajándék, hanem folyamatosan megőrzendő érték. Az 1848-as forradalom hősei példát mutattak nekünk bátorságból és áldozatkészségből. Ez az ünnep legyen figyelmeztetés is számunkra. Figyelmeztetés arra, hogy Petőfi, Kossuth és a forradalom hősei nem csupán saját korukért küzdöttek, hanem azért is, hogy mi, a későbbi nemzedékek, szabadon élhessünk és szabadon megőrizhessük magyarságunkat.

Március 15-e üzenete ma: bátorság, összefogás és kitartás.

Ezek az értékek határozzák meg mindennapjainkat és legyenek azok az alapok, amelyekre a jövőnket építjük.”

(Fotó: Szerencsés Magdolna)

Az ünnepi megemlékezés a községháza mellett álló Petőfi-emléktáblánál koszorúzással zárult. A koszorúzás alatt Lukács Botond diák szaxofonon játszott. A megemlékezés a PBT szervezésében valósult meg.

A program Dabas önkormányzata, az Egyházkarcsai Római Katolikus Egyházközösség, valamint a Petőfi Baráti Társulás által megvalósított és 2022. szeptember 30-án sikeresen lezárult „Múzeum-templom/Muzem-kostol pályázat, amely az Intereg V-A Szlovákia-Magyarország Együttműködési Program részeseként megvalósítandó Kisprojekt Alap fenntartási időszakában valósult meg (a projekt kódja: SK HU/ WETA/1901/1.1/103). (Szerencsés Magdolna)

(Fotó: Szerencsés Magdolna)

***

Megemlékezés Ajnácskőn és Gömörpéterfalán (Rimaszombati járás)

A Csemadok Ajnácskői Alapszervezete idén is ünnepi megemlékezésre invitálta a község lakóit.

A templom melletti téren található kopjafánál tisztelegtek ‘48 hősei előtt. A helyi óvodások szavaltak, majd a Csemadok elnöke, Mikó Alexandra mondott beszédet. Felcsendült a Himnusz, miközben sor került a koszorúzásra.

Az egybegyűltek a megemlékezésen (Fotó: Chovan Lilla/Felvidék.ma)

Gömörpéterfalán a szentmise után emlékeztek meg a szabadságharcról.

A jelenleg Péterfalán Petőfi-programosként tevékenykedő Fábián Zoltán a Nemzeti dal eléneklésével köszöntötte az egybegyűlteket. A helyi gyerekek műsora, a helyi katolikus atya, Juhász Attila áldása és a nemzeti imánk közös eléneklése színesítette a koszorúzást. (ChL)

A helyi gyerekek műsora (Fotó: Ádám Sándor/Felvidék.ma)

***

Koszorúzással és ünnepi műsorral emlékeztek Felsőszeliben a bátrakra és hősökre

A Csemadok Felsőszeli Alapszervezete a helyi temetőben levő kopjafánál tartott megemlékezést az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján. A megnyitóban Petőfi Sándor Nemzeti dal c. versét Renczés Ágoston szavalta el. Végh Piroska, a szervezet elnöke köszöntötte a megjelenteket, utána Németh Rajmund alelnök mondott ünnepi beszédet.

(Fotó: Mészáros Magdolna és Nagy Flórián)

A Rozmaring éneklőcsoport katonadalokat énekelt, ezalatt a falu szervezetei elhelyezték a kopjafánál a megemlékezés koszorúit: a Csemadok helyi és járási szervezete, a Széchenyi István Alapiskola és Óvoda vezetői, a Szövetség helyi és járási képviselői, a Bercsényi Miklós Hagyományőrző Csapat tagjai, a Szent Lőrinc 72. sz. cserkészcsapat, a Nyugdíjasok Klubja, az Egészségkárosultak Szervezete és a Galánta és Vidéke Társulás.

(Fotó: Mészáros Magdolna és Nagy Flórián)

Az ünnepség végén közösen elénekeltük a Szózatot, majd a művelődési házban folytatódott az iskolások műsorával a megemlékezés. Először a Csalogány gyermekkar katonadalokat és feldolgozásokat adott elő Lénárt Krisztina vezényletével.

(Fotó: Mészáros Magdolna és Nagy Flórián)

Az igazgatónő, László Ildikó köszöntője után az alsó tagozatosok irodalmi összeállítása következett Blazsek Beáta irányításával. Az est további részében az iskola tánccsoportjai, a Tipegők, Topogók és a Höcögők is bemutatkoztak. Felkészítőik Molnár Beáta és Domján Máté Sándor. Az iskolai citerás csoport is fellépett Jakubec Orsolya vezetésével. Mátyusföldi dalokat játszottak. Az ünnepi megemlékezést végül a felsősök irodalmi színpadának verses-énekes összeállítása zárta, melyet Nogely Mónika álmodott meg.

(Fotó: Mészáros Magdolna és Nagy Flórián)

A jelenlevő szülők, rokonok, egykori tanítványok, iskolabarátok, pedagógusok és ismerősök a nagy taps után közösen elénekelték nemzeti imánkat, a Himnuszt. (Mészáros Magdolna)

***

Nánai ünnep az Isten házában

Az idei időjárás, gyakran megtréfálja az embereket. Az 1848/49-es évfordulóra szervezett ünnepségek is nagyon változó körülmények között zajlottak. Nánán a templom előtti Minden Magyar Hős Keresztjénél szervezi a megemlékezést minden évben a Csemadok-alapszervezet.

Vendégek voltak: Farkas Iván megyei képviselő, Juhász László polgármester és Nemes Zsolt alpolgármester, Szigeti Mária, a párkányi szervezet küldötte, Pálmai József nyugalmazott pedagógus Dömösről, valamint az iskola pedagógusai.

(Fotó: Danič Adriana)

Idén a szeszélyes időjárás miatt a templomban került sor a megemlékezésre. Az Isten háza megtelt gyerekekkel, szülőkkel, vendégekkel, nánaiakkal. Mint mindig, most is a fő műsor a helyi kisiskola diákjaira épült, de itt mondták el verseiket azok a már kitűnő versmondók is, akik a helyi kis iskolából indultak és nyertek már versenyeket. Khéli Emma, Tóbi Lara Cintia, a Danič testvérek, és a csatai népdalénekes, Hugyec Zsófia – már valamennyien párkányi diákok. Az emlékezők orgonaszó kíséretével és az „Isten hazánkért” c. egyházi énekkel kezdték el az ünnepséget.

Az ünnep szónoka dr. Bacsó Péter, a párkányi Ady Endre Iskola igazgatója volt. Ünnepi beszédében felidézte a 177 évvel ezelőtti eseményeket. A történészek tollából származó kutatómunkák ugyan pontos képet adnak az akkori eseményekről, de a 21. század embere számára néha oly távolinak, az idő előrehaladtával kevésbé jelentősnek tűnhetnek, sőt mi több, azzá próbálják tenni. Ennek talán az is az oka, hogy mindennapjaink szintén felfoghatatlan gyorsasággal követik egymást, miközben eszközök, információk, a józan gondolkodást meghazudtoló, csábító szirénhangok százai ostromolják elménket és lelkünket. Próbálják elhitetni velünk – főleg gyermekeinkkel és unokáinkkal, hogy az igényesség, a keresztény/keresztyén hit, a család és házasság intézménye már idejétmúlt. Helyette jó a díszdobozba csomagolt felületesség, hitetlenség, az individualista és a materialista, lélektelen életmód. Bátran kijelenthetjük, hogy a 48-as események üzenete a 21. század eddig eltelt majd negyedszázada alatt sohasem voltak olyan aktuálisak és sokatmondók, mint ma.

 A forradalom jelképei, a márciusi ifjak örök érvényű szavai és tettei még inkább felértékelődtek, minthogy veszítettek volna jelentőségükből. A márciusi ifjak tenni akartak. Nem a maguk jólétéért, hanem egész nemzetünk szabadságáért cselekedtek.

Zárszavában ott volt a mának szóló üzenet is. A márciusi ifjak 177 év távlatából is megtanítják nekünk, hogy mi az önzetlenség, és a feltétel nélküli tenni akarás.A márciusi ifjak összetartottak. Az összetartás erejével bizonyították, hogy csak egységben érhető el egy eredményes, dicsőséges és győzedelmes forradalom.

(Fotó: Danič Adriana)

A templomi megemlékezést Fóthy Zoltán esperesplébános imája zárta a hősökért, a világbékéért, a megbékélésért. Az emlékkereszt koszorúzása az ősi magyar himnusz, a „Boldogasszony Anyánk” éneke alatt zajlott. Majd az ünneplő közösség a himnusz eléneklésével zárta a megemlékezést. (Dániel Erzsébet)

***

Megemlékezések a Szenci járásban

 Petőcz György leszármazottai is emlékeztek

Március 16-án maratoni megemlékezéssorozat volt a Szenci járásban is. A régió több településén éppen vasárnap tartották meg a koszorúzási ünnepségeket az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére.

Reggel Éberhardon Petőcz György mártír emlékművénél emlékeztek meg a Csemadok Éberhardi Alapszervezete és a Csemadok Szenci Területi Választmánya szervezésében. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Magyarország pozsonyi nagykövetségének konzulja, Kénerné Bodroghalmi Fruzsina és Petőcz György leszármazottai.

A rendezvény a szentmisét követően Iró Erzsébet szavalatával vette kezdetét, aki Reményik Sándor gondolatait közvetítette. Majd Horňák István, a Csemadok Országos elnökségének tagja köszöntötte az egybegyűlteket. „177 évvel ezelőtt a lánglelkű költő, Petőfi Sándor és társai, a márciusi ifjak megmutatták az utat. Ez az út a követendő ma is, és higgyük el, hogy az egykori forradalmárok a mai boldogulásunknak is a kovácsai voltak. Néhai Petőcz György emlékműve előtt állva ma ne a vértanúságát idézzük fel, hanem a bátorságát, amellyel elébe ment a halálának. Számunkra, éberhardiak számára falunk szülöttének, Pozsony vármegye másodalispánjának az emléke ne a múltba révedést és a reményvesztést jelentse, hanem a jövőbe vetett hitet.“

A rendezvényen e sorok szerzője, Neszméri Tünde, a Csemadok országos elnökségének tagja, Pozsony megyei képviselő mondott ünnepi beszédet, melyben egy 1916-os lap írását idézte: „Március 15-e van ma. Két évvel ezelőtt a szegedi Önképzőkörben szavaltam a Talpra magyart. Akkor is kard volt az oldalamon, kövekkel tarkított, fekete bársonytokban. Olyan kard, amely sohase látott vért.”

Petőcz György életútját is ismertette az ünnepi esemény szónoka. „Petőcz írásban kérte a főszolgabírót és a többi hivatalnokot a 162 újonc toborzására. Amikor a régiót ismét megszállták a császáriak, Petőczöt felszólították, hogy tartson a magyar csapatokkal, de ő nem hagyta el állomáshelyét, csak később utazott el Zichy Ferenc biztoshoz. Petőcz tevékenységéről azonban a császáriak tudomást szereztek. Május 13-án ezért utasítást adtak Petőcz György letartóztatására. Május 16-án kezdték meg a vizsgálatot ellene, melyben a magyar csapatok ellátása, az újoncállítás és a hírszerzéssel kapcsolatban kiadott utasítása miatt felségárulással vádolták meg.“ Petőcz Györgyöt „május 23-án vagyonelkobzásra és kötél általi halálra ítélték. Ezt Welden altábornagy még aznap lőpor és golyó általi halálra enyhítette. Az ítéletet május 24-én reggel végrehajtották.“ A koszorúzás után a jelenlévők elénekelték nemzeti imánkat.

Félben Csenkey Vendel önkéntes honvéd sírjánál emlékeztek

A tizenegy órai szentmisét követően emlékeztek meg Félben Csenkey Vendel honvéd sírjánál a temetőben, ahol az emlékezőket a szervezők nevében Kállay Ottó, a Csemadok Féli Alapszervezetének elnöke köszöntötte. Az alapiskolások ünnepi műsora után, melyet Macsicza Emőke álított össze, itt is Neszméri Tünde mondott ünnepi beszédet. A Zászlónk 1916. március 15-ei számából idézve elmondta: „Igen, nagyapó – itt az unokád. Átvettem lelked örökét, az feszíti a blúzom, a szívem, az agyvelőm, annak erejével rajzlom tovább az én unokáim útját az élő Isten csillagos egére. Igen, nagyapó lelked itt érzem ereimben. Jól fölvettem üzeneted. Ne félj: a magyar név megint szép lesz, méltó régi hírnevéhez!”

A szónok beszédében Csenkey Vendel forradalmi tevékenységére is kitért. Borovsky Samut idézve elmondta: „1848 őszéig az átmenettel összekötött munkálatok tétettek meg, de már szeptemberben komoly veszéllyel fenyegető felhők mutatkoztak az égen. A vármegye ezért alispánjának elnöklete alatt, szeptember 4-én állandóan működő honvédelmi bizottságot rendelt ki; elhatározta egy önkéntes csapatnak saját költségén való felállítását és szervezését, mely csapatba a gyűlés folyama alatt a jegyzői karból Nagy László, Pápay Károly, Gyiokó Szilárd, Csarada János, Takáts Gyula, Zamojszky Ferencz gróf, Takács Kálmán esküdt, Csenkey Vendel és Bittó Ferencz számvevő jelentkeztek belépésre“ – tehát Csenkey Vendel is jelentkezett az önkéntes csapatba. Neszméri Tünde köszönetet mondott a tanulóknak is, „akik megismerkednek az akkori eseményekkel és bízom benne, hogy mélyen a szívükbe vésik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eszméit”.

A féli megemlékezésen részt vett Csenkey Vendel leszármazottja is. A megemlékezés a himnusz eléneklésével ért véget.

A gyerekek segítségével emlékeztek Boldogfán

A megemlékezések sora Boldogfán folytatódott, ahol a magyar iskolába járó gyerekek és a magyar óvodások mutattak be irodalmi-történelmi összeállítást, amely igen meghittre sikeredett.

A megemlékezést a Csemadok Boldogfai Alapszervezete szervezte a hősi halottak emlékművéhez. A frappáns összeállításból megismerte a közönség a március 15-ei eseményeket. A 12 pontot, amelyet cenzúra nélkül adtak ki. A Nemzeti dalt forradalmi, szabadságharcos lendülettel szavalták el az óvodások, és a Boldogfáról Szencre járó alapiskolások. A rendhagyó történelemóra a felnőtteknek kedves emlék marad, egyrészt visszaidéztük vele az iskolában tanultakat, másrészt láttuk a szikrát a gyermekek szemében. És ez utóbbi reménnyel töltötte meg a szíveket, hogy ezek a fiatalok, óvodások, iskolások ezzel olyan emlékre tettek szert, ami elkíséri őket egy életen át, és bízunk benne, hogy felnőttként szeretettel és okulással emlékeznek majd rá. Ha az akkori hősök nem adták fel álmaikat és harcoltak a magyar szabadságért, bízunk benne, hogy ezek a gyerekek is mindig kiállnak majd magyarságuk mellett és nem adják fel álmaikat.

A gyerek műsora alatt mindenkit megajándékoztak a szervezők egy kokárdával, amit a tanulók készítettek és a 12 pont, illetve a Nemzeti dal másolatával is, úgy, ahogyan az történt 1848-ban is.

A koszorúzás után a Szózat szólt, majd közösen énekelték el nemzeti imánkat az emlékezők. A programot Nagy Zsuzsannának köszönhetjük.

Jó magyarnak lenni

Rétén Cséfalvay Alajos honvéd őrnagy síremlékénél emlékeztek meg a Csemadok Rétei Alapszervezetének szervezésében. A program az Immanuel – velünk az Isten ökumenikus énekkar énekével kezdődött, Sándor Nemes Erzsébet köszöntötte az egybegyűlteket. Rajczy Tibor szavalata után Gyurcsi Pomichal Mária, a Csemadok Rétei Alapszervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet.

„Felszabadult büszkeség tölti el a magyar emberek szívét és valahol legbelül érezzük mindannyian magyarságunk lényegét, hogy jó magyarnak lenni, csak úgy önmagunkért. A felmérések szerint a magyar népesség többsége 1848. március 15-ét minden fenntartás nélkül történelmünk egyik legdicsőségesebb korszakának tartja, amelyre szívesen, minden fenntartás nélkül emlékezik“ – mondta az elnök ünnepi beszédében.

Gyurcsi Pomichal Mária kiemelte: „Március 15-e példát ad nekünk. Egy ország polgárai csak akkor boldogok, ha meg tudják valósítani elképzeléseiket. A 48-as fiatalok jól tudták, ha győzni akarnak, akkor bátornak kell lenniük és vállalni kell küldetésüket. Ahogy akkor is, most is az ember szabadságra vágyik. Mi most higgyünk abban, hogy elődeink nem hoztak felesleges áldozatot. Legyünk méltók nagyjainkhoz. És ígérjük meg, hogy soha nem engedjük, hogy bármilyen hatalom elvegye tőlünk azt, amiért oly sokan és sokat küzdöttek elődjeink”.

Rétén is a magyar himnusz eléneklésével ért véget a koszorúzási ünnepség. A megemlékezésen részt vettek Cséfalvay Alajos leszármazottai is.

A forradalom vívmányait örömmel vették

Március 16-án emlékeztek Dunasápújfalun is. A hősi halottak emlékműve a volt templom udvarán található. Amióta nem itt tartják a szentmiséket, bizony kevesebben térnek be az itteni udvarra, ahol egy út menti kereszt, a Lourdes-i Szűz Mária-barlang és a hősi halottak emlékműve található.

A szervező a Csemadok Dunasápújfalusi Alapszervezete volt, az elnök, e sorok írója, Neszméri Tünde mondott ünnepi beszédet, aki a községi krónikából idézte az akkori eseményeket. 1848-49-ben a községben kolerajárvány és tűzvész is pusztított. „A sok szenvedés ellenére az 1848-49-es esztendő a falu népének nagy örömet is hozott. Megszüntették az örökös jobbágyságot. A falu határában a földeket felmérték az előtte rajta dolgozó jobbágyoknak. Évszázadokon át az ország földjeinek, rétjeinek, erdejeinek a király volt a tulajdonosa, aki az egyes falvakat szétosztotta grófoknak, püspököknek és egyéb kedves embereinek. Az ország kisebb része volt a nemesek és kisnemesek kezén. Falunk legrégibb jobbágytartó földesurai 1445-ben Temesközy Bálint várkapitány Pozsonyban, utána az 1560-as években a Szentgyörgyi és a Bazini grófok voltak. 1623-tól a pozsonyi dómtemplom káptalanja, 1768-tól a Királyfai grófok, a Pálffy család. Az 1848-as évi pozsonyi országgyűlés az egész Magyar Királyság területén megszüntette a jobbágyságot. A jobbágyok a földekért megváltási díjat tartoztak fizetni az államkincstárnak, melyet az 1860-as években szedtek be a jobbágyoktól. A felszabadult jobbágyok közül sokan éveken át nehezen hitték el, hogy véglegesen megszűnt az örökös jobbágyság. Az idősebb emberek szájhagyománya szerint két-három éven át várták a gróf hajdúját, hogy mikor jön a tizedet, a dézsmát behajtani. A földeket 1851-ben és 52-ben mérték szét.“

Ahogy a szónok fogalmazott: „az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem egyik legjelentősebb időszaka volt, bár a szabadságharcot az osztrákok az orosz cár segítségével leverték, a forradalom vívmányait már nem tudták eltörülni – ahogy az a krónika szavaiból is kiderült.”

A forradalmi eseményekről megemlékeztek Hegysúron is, ahol a hősi halottak emlékművénél koszorúztak és a helyi alapiskolások adtak műsort, beszédet Takács Róbert pedagógus mondott. Március 16-án pedig Gútoron is tartottak megemlékezést, Bittera Béla honvéd főhadnagy sírjánál, ahol Duray Rezső, a Szenc és Vidéke Társulás elnöke mondott beszédet. Ez utóbbi megemlékezéseket is a Csemadok alapszervezetei szervezték. (NT)

***

Prágában is méltóképpen megemlékeztek 

Március 16-án, délelőtt tíz órára újra összegyűltek a magyarok – több mint kétszázan – Prága szívében, a Kisoldal téren, a szokásos helyen, II. Rákóczi Ferenc emléktáblájánál, hogy megemlékezzenek 1848-49 hőseiről.

A jelenlévőket a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének prágai elnöke, Szabó János üdvözölte. A magyar és a cseh himnusz után, melyet a Cseh Köztársaság Hadserege Központi Zenekarának szextettje játszott, felavattuk Korotkó Mihály szobrászművész pici szobrát, mely a 12 éves Rákóczit ábrázolja.

Ezek után ünnepi beszédet mondott Horváth Norbert, az Ady Endre Diákkör elnöke, aki többek között szólt a forradalmi évek üzenetéről korunk emberének.

Az első koszorút dr. Baranyi András, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete helyezte el. Őt követte Horváth Norbert, az AED elnöke, akit a csehországi magyar szervezetek, egyesületek, és egyházi felekezetek képviselői követtek.

Minden évben, március 15. táján rendszeresen összejönnek Prágában a Márciusi Mulatságok keretében a csehországi és külföldi főiskolások képviselői, így ők is ott voltak és koszorúztak. Ennyien még sosem koszorúztunk, 15 koszorút helyeztek el az emléktáblánál. A megemlékezést a Takarodó zárta. (SZJ)

***

Megemlékezés Köbölkúton

 A Csemadok Köbölkúti Alapszervezete és Köbölkút Község Önkormányzata szervezésében került sor arra a történelmi megemlékezésre, melyet az 1848-as Forradalom és Szabadságharc tiszteletére szerveztek.

Az esős idő miatt a község főterére tervezett emlékezés a Stampay János Alapiskolában valósult meg, ahol Czibor Katalin intézményvezető köszöntötte a vendégeket, majd Bolya Szabolcs a község polgármestere, a Magyar Szövetség Nyitra Megyei képviselője szólt az egybegyűltekhez.

„A magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján, március idusán a Kárpát-medence minden szegletében kokárdát tűz mellére a magyar ember. Így tettünk ma mi is, mert ma olyan hősök előtt tisztelgünk, akik a hazáért vívott harcukkal, bátorságukkal beírták a nevüket a magyar történelembe és kivívták a nemzet tiszteletét”

– mondta a polgármester.

Az ünnepi köszöntőt Herbácskó Anita, Bény község polgármestere, a Magyar Szövetség Országos Elnökségének tagja mondta.

„Ha azt halljuk: legnagyobb magyar, tudjuk, gróf Széchenyi Istvánról van szó. Ha azt mondják: a magyar függetlenség, Kossuth Lajos jelenik meg szemünk előtt. A haza bölcse pedig Deák Ferenccel azonosult tudatunkban. Petőfi Sándor, aki a forradalom és szabadságharc lánglelkű költője volt, március 16-án így foglalta össze az előző nap történését: Nagyapáink és apáink, Míg egy század elhaladt, Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy óra alatt” – mondta többek közt a szónok, majd így fejezte be ünnepi gondolatait:

„Rólunk és tetteinkről is majd a jövő generációja fog egyszer véleményt alkotni. Ők lesznek azok, akik utólag értékelni fogják cselekedeteinket. Értékelni fogják mit tettünk meg magunkért, magyarságunkért és a jövő generációjáért. Nekünk egy másféle harcot kell megvívnunk: folyamatosan szót kell emelnünk érdekeinkért a közéletben, a hétköznapokban kell megvívnunk saját forradalmunkat. Higgyük el magunkról, hogy együtt kell előre mennünk és nem széthúzva, mert minél többen morzsolódnak le a felvidéki magyarokból évről évre, annál sebezhetőbbek, elesettebbek leszünk, és nem lesz, aki harcoljon értünk. Nekünk is vannak gyermekeink, fiatalabb családtagjaink, akik csak ránk mutathatnak majd, mint múltra, történelemre.”

A történelem kerekét a Stampay János Alapiskola tanulói forgatták vissza az 1848. március 15-ei eseményekre, felelevenítve a Pilvax-kávéházat és más forradalmi történéseket. Közreműködött még a Csemadok Asszonykórusa.

Végezetül az intézmények és szervezetek képviselői a főtéri kopjafánál helyezték el az emlékezés koszorúit. (BK/Felvidék.ma)

***

Megemlékezés Szőgyénben

A Szőgyén Öröksége Társulás szervezésében, a Görgei Artúr szobrához meghirdetett ünnepséget, az esős idő miatt a Csongrády Lajos Alapiskola épületében tartották, ahol Gubík László, a Magyar Szövetség országos elnöke ünnepi köszöntővel nyitotta meg az emlékezést.

Az elnök beszédében hangsúlyozta a márciusi ifjak bátor helytállását, a nemzetegyesítést, a magyar politikai nemzet és a magyar egység, a társadalmi rétegek fölött álló egység megteremtését, mely korszakváltást eredményezve példát mutat ma is a felvidéki magyarság számára.

A megemlékezés teljes beszámolója ITT olvasható.

Gubík László a Csongrády Lajos Alapiskolában (Fotó: Berényi Kornélia)

***

Serkentsen új vetést a márciusi fuvalom

Rimaszombatban B. Kovács István tépelődött, vívódott, hogy elvállalja-e a március 15-i beszédet a Csemadok alapszervezetének a felkérésére. Mint mondta, a pártpolitikától és vállalt közéleti tisztségeitől visszahúzódott, az örökölt felelősség alól viszont nem bújhat ki.

B. Kovács István szónok és a közreműködők Rimaszombatban (Fotó: HE/Felvidék.ma)

„Itt állok, másként nem tehetek” – idézte Luthert, majd Tompa Mihályt: „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk!” Orbán Viktort: „A költők előtte járnak a közéleti embereknek.” Babits Mihály Petőfi koszorúi versét, hogy hazug koszorúk ne kerüljenek magamutogatásból a szoborra; Győry Dezső Új március és Petőfi Gömörben című versét, amelyben ostorozta nemzetét. Ezen kívül idézett Vörösmartytól: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?”, úgy fogalmazva, hogy szobrok által megy-e a világ előbbre.

Beszéde elején kifejtette, ő volt a Tompa téren álló Petőfi szobor felállításának kezdeményezője 21 évvel ezelőtt. 2004. május 29-én ő tartotta az avatóbeszédet, amikor szerinte jó volt magyarnak lenni, s akkor valódi közösség kovácsolódott itt össze, amelyik felemelte a fejét.

Szerinte Rimaszombatban a szabadságot a bronzba öntött Petőfi Sándor testesíti meg. Leszögezte, Petőfi nem tűrte a sok üres frázisokat.

A szabadság közösségi megélését próbálta vázolni. Szólt Trianonról, a jogfosztásról, a száműzetésről, a kommunizmusról, majd a szoborállítás után eltelt két évtizedről, az Európai Unióról.

Megemlékezés a Tompa téren (Fotó: HE/Felvidék.ma)

„Folyamatosan szórja a sót a sebeinkbe a brüsszeli elit. Azok próbálnak bennünket kioktatni emberi jogokból, akiknek elődei évszázadokon át zsákmányolták ki a fél világot, kik emberek millióit gyilkolták le gyarmataikon” – fogalmazott, hozzáfűzve, hogy a nyugat-európai hatalmak 1849-ben is magunkra hagytak, úgy ahogyan 1956-ban is.

Semmi jót nem fogalmazott meg szűkebb pátriánkról sem.

Úgy véli: közösségeink széthullóban, fiataljaink szanaszét a világban, ritka a gyermekhang a városban, falvaink átrétegződése lassan befejeződik, gyérülnek az összetartozás megélésére hivatott alkalmaink.

Szerinte el kell gondolkodni azon, hogy úgy viselkedünk-e, ahogy az egy itt élő magyartól elvárható: a magyar iskolaválasztásnál, a magyar nyelvhasználatnál a közéletben.
Felrótta, hogy „Hiába várja, Tompa Mihály és Petőfi és mi is, hogy barátjuk Arany János szobor alakba melléjük kerülhessen. A szakmai köntösbe bújtatott magyar ellenesség nem engedi. Akiknek módjukban lenne az ügy érdekében tenni, azok inkább hallgatnak.” Hozzátette: „a bizalom törékeny jószág”.

Győry Dezső után szabadon B. Kovács István többször ostorozta nemzetét, beszéde végén azt kívánta, hogy serkentsen új vetést a márciusi fuvalom.

Megemlékezés a Petőfi háznál (Fotó: Gecse Attila/Felvidék.ma)

A Tompa Mihály téren Petőfi Sándor egészalakos szobránál megrendezett ünnepségen a 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat tagjai álltak díszőrséget, akik a cserkészotthontól a Múzsák Házán (egykori Petőfi ház) keresztül zászlókkal, menetelve, énekelve vonultak fel.

A Petőfi háznál a Kerecsen Motoros Egyesület elnöke, Tóth Zoltán mondott ünnepi beszédet, mindenkit biztatva, hogy minden körülmények között ki kell állni a magyarságunkért.

A Petőfi szobornál a magyar nemzet egyik legfontosabb ünnepén a szervezők nevében Polgári Mária köszöntötte a szép számban megjelent ünneplőket. Közreműködött Csank Máté Petőfi úti leveleiből kiragadott részleteket idézve és a Blaha Lujza Vegyeskórus Vass Lajos Három Kossuth nóta című tételeivel Sósik Szilárd vezényletében.

Az ünnepség a Szózattal kezdődött és a koszorúzást követően a Himnusszal ért véget.

Az ünneplők sorában köszöntötték Pelle Tibort, aki március 15-e alkalmából a minap a rimaszombati Katolikus Kör alapító tagjaként, volt elnökeként Magyar Arany Érdemkeresztben részesült.

A gratulációt elsősorban Simko József polgármestertől és Szántó István hivatalvezetőtől, majd Pál Attila, a Magyar Szövetség Országos Elnökségének tagjától, Halász Attila, alpolgármestertől, a Magyar Szövetség járási elnökétől és Pósa Dénes, az Együttélés és MKP elődpártok platformjának egykori járási képviselőjétől fogadhatta. (Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Március idusa 2025-ben Rimaszombatban képeken

***

Megemlékezés Nagyölveden

A nagyölvedi emlékező közösség a helyi tanintézménnyel együtt idézte fel az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeit.

Felléptek az iskola tanulói, a Rozmaring Népdalkör és a Nagyölvedi-Szőgyéni Dalárda. Az ünnepi beszédet a Léváról érkezett, nagyölvedi gyökerekkel rendelkező Sándor Ágnes mondta.

A tiszteletadás a római katolikus temetőben folytatódott, ahol az emlékezés virágait és koszorúit helyezték el Szilárd János honvéd sírjánál.

Az emlékezés mottója Kántor B. Péter versének részlete volt:

„Ne csak dísz legyen a kokárda!

Légy te is büszke hazádra!

Szívünkben hevesen dobognak a harcos ősök,

Lelkünkben még ma is élnek a Márciusi Hősök!”

(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)

***

Megemlékezés Kürtön

A Kürti Alapiskola hívta meg a falu lakosságát a Faluház színháztermébe, ahol Melecski Andrea, a tanintézmény vezetője mondott ünnepi köszöntőt, a Jókai Mór által ránk testált örökség mottója jegyében: „A világ olyanná alakul, amilyenné a fiatalságot nevelik.”

Az emlékműsorban az iskola minden tanulója szerepelt, visszaidézve a magyar történelem dicső pillanatait.  Lelkesedésüket megalapozta, hogy a felső tagozat diáksága a történelmi műsort megelőzően az érsekújvári moziban megtekintette a „Most, vagy soha” című filmet, amellyel átélhették a pesti ifjúság forradalmát.

A történelmi emlékműsort követően a Távírdások emlékműve elé vonult az ünneplő közösség, ahol koszorúzással adóztak a magyar történelem nagyjai előtt. Az emlékmű talapzata a szétszakított történelmi Magyarországot ábrázolja, ahová az emlékezés virágai közé a tanintézmények kis növendékei is elhelyezték a kézzel készített nemzeti jelképeket.

Az ünneplők átélték a nagy magyar író, Jókai üzenetét, aki a márciusi ifjak egyikeként részese volt a forradalmi eseménynek, s amely üzenet elhangzott az emlékezésen: „Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. Március 15-e az, írjátok föl szívetekbe, s el ne felejtsétek.” (Berényi Kornélia/Felvidék.ma)

***

Megemlékezés Somorján

Szitáló esőben zengett a Kossuth nóta a Pipagyújtó emlékhelyen

A Csemadok Somorjai Alapszervezete kétnapos ünnepségsorozatot hirdetett a március tizenötödikei megemlékezés alkalmából. Ez pénteken vette kezdetét a helyi óvodák műsoraival. A fő rendezvény a március tizenötödikei megemlékezés, amely szombaton, délután öt órától a Pipagyújtó emlékhelyen került megrendezésre.

A rendezvény ünnepi szónoka Sál Attila, a Vámosladányi Csemadok Alapszervezet elnöke beszédében hangsúlyozta:  Nincs magyar szabadság nemzeti öntudat és nemzeti kultúra nélkül. Nekünk felvidéki magyaroknak ma már nem szablyával kell csatába mennünk, hanem napjaink három legégetőbb kérdésében kell helytálltunk: szeressük és őrizzük anyanyelvünk, védjük meg jogainkat és tartsuk meg magyar iskoláinkat. A magyar iskolák biztosítják a jövőt gyermekeink számára és innen tudnak kikerülni a jövő Márai Sándorai, vagy a jövő Duray Miklósai.

Az ünnepi megemlékezés alatt a közönség átélhette, milyen lehetett az időjárás 177 évvel ezelőtt, borús égbolt alatt szitáló esőben zengett a Kossuth-nóta. A helyi és országos szervezetek képviselői számos koszorúval fejezték ki tiszteletüket a márciusi hősök előtt.

A megemlékezés után a helyi iskolák diákjai színvonalas előadását tekinthette meg az emlékező közönség a Városi Művelődési Központban, amely a rendezvénysorozat záróakkordja volt. (Hideghéthy Ákos/Felvidék.ma)

***

Párkányban két helyen is ünnepeltek

Párkányban minden márciusi nemzeti ünnepen két helyen is ünnepelnek. Az Ady Endre Alapiskola  hatszázhetven diákja az iskola udvarán, a Kossuth-domborműnél tartotta most is a megemlékezést. Az ünnepi beszédet az iskola igazgatója, dr. Bacsó Péter tartotta.

Felhangzottak a „Gábor Áron rézágyúja”, és a Kossuth Lajos azt üzente” forradalmi dalok,  a műsort a diákok adták. A Szent György Lovagrend díszőrsége mellett a kilencedikes diákok koszorúzták meg Kossuth Lajos domborművét.

Az ünnep előestéjén a Csemadok Párkányi Alapszervezete a város központjában lévő kopjafánál tartott koszorúzást a Szivárvány énekkar közreműködésével. Ezt követően Szabó Eugen, a város polgármestere, Hrubík Béla, egykori országos Csemadok-elnök, Izrael Diána járási elnök, s az iskola, valamint a civil szervezetek képviselői a kopjafánál elhelyezték koszorúikat.

Az ünnepi megemlékezés a kultúrházban folytatódott. „1848 te csillag!” címmel az Ady Endre Alapiskola felső tagozatos diákjai adtak méltó és színvonalas műsort. Ének, zene és korabeli idézetek hangzottak fel. A műsor végén a mai generáció vágya hangzott fel, melyben benne volt a béke, a szeretet, a család, a templom és az iskola iránti fohász.

Az esten forradalmi dalokkal fellépett a Hanza Rolanda vezette Szivárvány énekkar is.

Az ünnepi est szónoka Hrubík Béla író, a Csemadok egykori országos elnöke volt. Beszédében többek között felidézte a múlt dicsőségét, mának szóló üzenetét, mintegy kiáltásként: Őrzők vigyázzatok a strázsán, mert az élet él és élni akar.

Befejező gondolatai így hangzottak: „A magyar szabadságharc, mint oly sokszor a történelmünk során, 1849-ben, a túlerővel szemben alulmaradt, de az eszme, a szabadság szent, legyőzhetetlen hite a szívünkben él tovább, ma is. A nemzet gyökereiből táplálkozik, és onnan hajt ki újra és újra, ezeréves történelmünk során. Egy nép, amelynek hite van, legyőzhetetlen. A márciusi ifjak, a szabadságharc minden egyes áldozata, hőse, történetei, győztes és vesztes csatái, immár részesei a történelmünknek.”

„Ne hagyjuk, hogy ezt bármi, vagy bárki a feledés homályába taszítsa. Legyen ez a kor minden nemzedék előtt példa. A szabadságért való küzdelem példája, amelyért minden időben, minden nap, mindenkinek a saját helyén, erejével és tudásával meg kell küzdenie, meg kell védenie azt, hogy soha ne feledjük, honnan jöttünk és hová tartunk. Álljanak itt végezetül útmutatóul, jelzőfényként Kossuth Lajos feledhetetlen szavai: Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újra kezdeni” – zárta gondolatait a szónok.

Dicsőség a  hősöknek. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! (DE/Felvidék.ma)

***

Dunaszerdahelyi megemlékezés

Csallóköz fővárosában borongós, a 177 évvel ezelőttit megidéző szemerkélős időben emlékeztek meg a forradalom és szabadságharc hőseiről. Az ünnepnap szónokai Karaffa Attila, Dunaszerdahely város alpolgármestere és Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke voltak. Részletes beszámolónk a megemlékezésről itt olvasható.

Fotó: HA/Felvidék.ma

Így ünnepeltünk Nagykaposon és Ung-vidéken

Ung-vidék több településén is megemlékezéseket szerveznek a 177 évvel ezelőtti forradalmi események tiszteletére.

Nagykaposon március 14-én délután került sor az 1848/49-es forradalom és szabadságharcról való ünnepi megemlékezésre a helyi Városi Művelődési Központban. Nagykapos városa és a Csemadok Nagykaposi Alapszervezete az ünnepséget az évtizedes hagyományoknak megfelelően a helyi kulturális csoportok és az alapiskola tanulóinak közreműködésével valósította meg. A műsorban fellépett a Komócsa Néptáncegyüttes, az Erdélyi János Vegyeskar és a nagykaposi Erdélyi János Alapiskola tanulói, akik díszletükkel elénk idézték a Pilvax kávéház hangulatát.

A rendezvény ünnepi szónoka, dr. Tamás Edit, a Sárospataki Rákóczi Múzeum igazgatója beszédében kiemelte, hogy 1848 a magyar történelem egyik fontos mérföldköve volt, mely rengeteg változást hozott a társadalmi és politikai életbe. Talán csak a Szent István-i változások voltak ehhez hasonlatosak.

Ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy a változásokat nem egy nemzedék érte el, az egész 19. század a fejlődésről és a változások iránti igényről szólt, a megújulások korszaka volt, mely nagy embereket adott a történelemnek, politikának és az irodalomnak.

A változások a társadalom valamennyi rétegét érintették, a főnemesek, köznemesek és a társadalom dolgozó rétegei mind vágytak a megújulásra. A legnagyobb magyar, Széchenyi István eszméi és művei, a kaszinómozgalom, könyvtárak létrejötte, Kossuth Lajos országgyűlési tudósításai és magával ragadó szónoklatai mind-mind a változásokat készítették elő. Ez csúcsosodott ki 1848/49 forradalmi eseményeiben és a márciusi ifjak tetteiben. Európán forradalmi hullám söpört végig és megélhettük – hogy amit korábban az országgyűléseken nem tudtak véghezvinni – győztek a változások, győzött a forradalom.

Az ünnepi műsort követően a magyar oktatási intézmények, kulturális és társadalmi szervezetek képviselői megkoszorúzták Petőfi Sándor szobrát.

A hétvégén további megemlékezések zajlanak Ung-vidék falvaiban. Mokcsamogyoróson március 15-én a helyi éneklőcsoport és a Kincsem Zenekar koncertjével, 16-án pedig a Most vagy soha! című film vetítésére várják az érdeklődőket. Kaposkelecsényben pedig március 16-án a helyi óvodások és kulturális csoportok fellépésével, ünnepi beszéddel és a Csodálatos Kárpát-medence című kiállítással emlékeznek meg 1848/49 eseményeiről. (Vályi Edit)

***

Megemlékezés Muzslán

Március 15-i megemlékezés Pozsonyban

A pozsonyi Medikus kertben tartották az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulójának ünnepi megemlékezését. Az eseményen Balogh Csaba, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete mondott köszöntőt, amelyben a forradalom jelentőségére és örökségére reflektált. A teljes beszámoló ITT olvasható. 

***

Méltóságteljes megemlékezés Komáromban – rég látott tömeggel

Észak-Komáromban már pénteken délelőtt megkezdődtek a megemlékezések az 1848/49-es szabadságharc évfordulójára. A város magyar óvodásai és iskolásai a Klapka téren és Petőfi mellszobránál is fejet hajtottak a hősök emléke előtt. Az erről szóló beszámolónk ITT olvasható. 

Március 15-ike délután több százan gyűltek össze Jókai szobránál, ahol a szervezők nevében Petheő Attila, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Mózes Endre, a Marianum Egyházi Iskolaközpont gimnáziumának tanára ünnepi szónoklatában a márciusi ifjakra emlékezve Jókai Mór irodalmi munkássága mellett politikai szerepét is kiemelte bicentenáriuma kapcsán, illetve aktuális, közéleti témákra is reflektált.

„Ünnepelni jöttünk, együtt vagyunk és tudjuk, hogy miért vagyunk itt: a kokárda a szívünk felett azt jelzi, együvé akarunk tartozni”

– fogalmazott.

Jókai Mór szobra Komáromban (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Emlékezők (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Mózes Endre (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Mint mondta, elkeseríti, hogy az egyre fogyó felvidéki magyarság között is megjelent a széthúzás, az előítéletesség, a kirekesztés. Hangsúlyozta, sok olyan, a felvidéki létet is befolyásoló kérdés van, melynek megoldása mindannyiunk érdeke. „Aki ma itt van és jó szándékkal érkezett, lehet, hogy talál itt olyat, akivel nincs egy véleményen a közös dolgainkat illetően, de ha itt van, az azt jelenti, nem közömbös neki a sorsunk” – jegyezte meg, hozzátéve, meg kell adni egymásnak a lehetőséget, hogy meghallgassuk egymást és tegyük félre az előítéleteinket. Azt kívánta,

ez a nemzeti ünnep adjon mindannyiunknak elszántságot, erőt és reményt, hogy elindulhat az a párbeszéd, amelyből a bennünket éltető jó megoldások születhetnek.

E szavakkal búcsúzott: „legyen béke, szabadság és egyetértés.”

Komáromi megemlékezés 2025-ben (Szalai Erika/Felvidék.ma)

A Kultúrpalota előtti megemlékezésen verset szavalt az Eötvös Utcai Alapiskola diákja, Majer Jázmin, majd a Szent András bazilika harangzúgása alatt az ünnepi megemlékezésre érkezők elhelyezték koszorúikat Jókai Mór szobránál, ahonnan átvonultak a Klapka térre, ahol a Csemadok Komáromi Alapszervezete Komárom városával közösen szervezte meg hagyományosan a március 15-ikei megemlékezést.

A tábornok szobrához rég nem látott tömeg látogatott ki a magyar nemzeti ünnepen Komáromban a 177. évforduló alkalmából.

A megemlékezésre érkező több száz embert Tóth Gábor tanár köszöntötte, majd Romsics Ignác történész tartott ünnepi szónoklatot, melyben március 15-ikéről, mint a magyar történelemben kitüntetett dátumról beszélt – annak történetét ismertette.

Megemlékezés Komáromban (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Romsics Ignác (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Koszorúznak a szekeresgazdák (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Mint fogalmazott,

március 15-ike sűrítetten hordozza azt a múltra vonatkozó tudást és érzelmi kötőanyagot, amely egy közösség identitásának, önazonosságának nélkülözhetetlen eleme.

„A mai nap több jelentésű nemzeti ünnepünk. Nemcsak az állami függetlenségért folytatott évszázados harcainak szimbóluma, hanem a nemesi előjogok eltörlésének és a polgári jogegyenlőségnek is jelképe. Emellett az ifjúi lázongásoknak és a közelgő tavasznak is ünnepe” – mondta, majd ismertette a nemzeti ünnep elfogadásának történetét is, melyet csak a rendszerváltozás után, 1991-ben nyilvánított a magyar Országgyűlés hivatalos nemzeti ünneppé.

A komáromi szekeresgazdák főhajtása (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Az akadémikus ünnepi szónoklatát követően koszorúzták meg Klapka György szobrát a Duna mindkét partjáról érkező intézmények, társadalmi és polgári szervezetek, egyesületek képviselői – köztük a Szövetség a Közös Célokért társulás képviseletében Somogyi Alfréd elnök. Többek között koszorúzott Észak-és Dél Komárom polgármestere, Keszegh Béla és Molnár Attila, a Csemadok helyi alapszervezete, a Magyar Szövetség komáromi és járási elnöksége, a református egyház, városi és megyei intézmények, országos szervezetek helyi képviselői, a Selye János Egyetem képviselete.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt tisztelgő megemlékezésen közreműködött a Concordia vegyeskar Stubendek István karnagy vezetésével, Gál Tamás, a Komáromi Jókai Színház igazgatója pedig Petőfi Sándor 15-dik március, 1848 című versét szavalta. Az ünnepség fényét az izsai és szőnyi hagyományőrzők, huszárok és a komáromi szekeresgazdák jelenléte emelte.

Concordia vegyeskar (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Észak-és Dél-Komárom együtt koszorúz (Szalai Erika/Felvdiék.ma)

Michacs Szilvia és Somogyi Alfréd (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Szalai Erika/Felvidék.ma

***

Megemlékezés Szencen

Az elmúlt évekhez hasonlóan, a szenci Kisfaludy-sírokhoz hirdetett megemlékezést idén is a Magyar Szövetség Szenci Helyi Szervezete és a Szenczi Molnár Albert Alapiskola szervezte. Bővebben ITT olvashatnak. 

***

Előtérben a helyi értékek és múltunk öröksége Paláston

Nemzeti ünnepünk előestéjén helytörténeti előadásokkal gazdagított program keretében tisztelegtek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt Paláston. A rendezvényen emlékeztek meg a kétszáz évvel ezelőtt született Palásthy Pál tudós papról, püspökről is. További részletek ITT olvashatóak. 

Felvidék.ma