A bársonyos forradalom emléknapján a kommunizmus áldozatairól emlékeztek meg

A Selye János Egyetem Református Teológiai Karának (SJE RTK) XX. Századi Egyháztörténeti Kutatóintézete a Nemzeti Emlékezet Intézetével (ÚPN) közösen kétnyelvű kiállítást nyitott Kényszermunkatáborok címmel a bársonyos forradalom évfordulóján. A tárlatnak egy népszerű komáromi belvárosi kávézó adott otthont, ahol történészek, egyetemi oktatók és diákok közösen idézték fel a totalitárius rendszer visszaéléseit.

A megnyitón Petheő Attila, a kutatóintézet munkatársa hangsúlyozta, a kiállítás egyik fő célja, hogy a fiatalabb generációnak érzékeltessék, a kommunizmus nemcsak „hideg virslit és meleg sört”, hanem meghurcolt, megfélemlített emberek sorsát is jelentette. A munkatáborok a politikai ellenfelek és faji alapon üldözöttek bírósági eljárás nélküli kényszermunkára hurcolásának eszközei voltak. Kezdetben németeket, magyarokat és kollaboránsnak minősített személyeket vittek, 1948-tól pedig a kommunista rendszer ellenségeit.1948 és 1953 között közel tízezer embert hurcoltak szlovákiai munkatáborokba – jelentette ki.

Tömösközi Ferenc, az egyetem kutatója az egyházak elleni kommunista fellépés mechanizmusait mutatta be. Rámutatott, hogy a rezsim az egyházakat ideológiai ellenfélnek tekintette, ezért célja azok megtörése, ellenőrzése vagy beolvasztása volt. Az Állami Egyházügyi Hivatal vált az elnyomás fő eszközévé: az engedélyezéstől a személyi kérdésekbe való beavatkozásig teljes felügyeletet gyakorolt, így a papok gyakorlatilag az állam ellenőrzése alá kerültek.

A megnyitón személyes hangvételű visszaemlékezést osztott meg Somogyi Alfréd egyetemi oktató ( a SZAKC elnöke), aki 1989-ben a JAIK elnökeként élte meg a bársonyos forradalom napjait. A JAIK november huszadikát követően  a pozsonyi Csemadok-székház nagytermében gyűlésezett – itt gondolták végig a tüntetések szervezését. A diákok közül Berényi József, Somogyi Szilárd és Vörös Péter voltak azok a meghatározó személyek, akik az ügyet koordinálták – „mi pedig a kezük alá dolgozva szerveztük éppen azt, amire szükség volt” – fogalmazott. Meghatározó élmény és emlék maradt számára 1989 novembere. „Éjszakánként terveztünk, gondolkodtunk, szervezkedtünk, és mindig ott voltunk” – jegyezte meg. Majd eljött november 29., amikor bejelentették, hogy  véget ért a kommunista párt egyeduralma. November közepének hangulata a következő tavaszra teljesen megváltozott, mondta, ám mégiscsak nagy dolognak értékelte, hogy a prágai és a pozsonyi diákságnak köszönhetően 1989-ben egy hazug, embertelen és istentelen rendszer megbukott.

A kiállításmegnyitón jelen volt Juhász György rektorhelyettes, az egyetem több oktatója, városi képviselők, a Hallgatói Önkormányzat és a Marianum Diákönkormányzat képviselői is, akik közösen emlékeztek a rendszerváltoztatásra és a kommunizmus áldozataira.

Szalai Erika/Felvidék.ma