A Márkus László-emléknap alkalmából Rimaszombatban november 20-án emléktábla avatásra került sor a Matej Hrebenda Könyvtár épületének utcafronti falán.
Márkus László emléktáblájának elhelyezését a rimaszombati székhelyű Rákóczi Szövetség Gömörben Polgári Társulás kérelmezte a Besztercebánya Megyei Önkormányzat Kulturális Osztályánál és a Műemlékvédelmi Hivatalnál. A Rákóczi Szövetség budapesti irodáját Márkus László Budapestre elszármazott családja kereste meg, hogy szeretnének emléket állítani nagyapjuknak, aki korában sokat tett Rimaszombat város kulturális és sportéletének fejlődéséért.
(Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Márkus László 1877-ben született Füleken.
Az 1921-ben Rimaszombatban alapított Gömör című, vasárnaponként megjelenő független politikai és társadalmi lapnak 1938-ig felelős szerkesztője és egyben mindenese is volt.
Aktívan részt vett a regionális társadalmi életben. Komoly publicisztikai tevékenysége mellett olykor verseket is írt. Mivel munkásságának nagyobb részét abban a szerkesztőségben töltötte, amely egykor a mai könyvtár épületében kapott helyet, a szervezők úgy gondolták, hogy ezen épület falán állíthatnánk neki méltó emléket.
(Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
A tábla leleplezését megelőzően szentmisére gyűltek össze a Keresztelő Szent János-templomban. Az evangéliumi szakasz az üldöztetésekben való helytállásra buzdított, ehhez kapcsolódva pedig Csák András atya hangsúlyozta: akinek tiszteletére emléktáblát avatnak, az valószínűleg kivételes személyiség volt, aki meghurcoltatásban és üldöztetésben részesült.
(Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
„Életében több családi tragédia is érte: kisgyermekeit és első feleségét is elveszítette. Megélte a világháborút, a hadifogságot, majd hazatérése után a politikai üldöztetést és a kényszermunkát. Mindezek bizonyára meg is rövidítették életét. Gondolhatnánk rá megtört emberként, mégis — minden megpróbáltatás ellenére — derű, életöröm, tettvágy, közösségi szellem és rendíthetetlen élni akarás jellemezte. Pozitív lelki beállítottsága egész életén át elkísérte. Így jó rá visszaemlékezni” — hangzott el a szentmisén.
Az emléktábla leleplezésén az egybegyűlteket Pósa Homoly Erzsó, a Rákóczi Szövetség Gömörben társulás elnöke és a rendezvény főszervezője köszöntötte hálás szívvel. Ezt követően átadta a szót Juhász Péternek, a Besztercebánya Megyei Önkormányzat alelnökének, aki beszédében először az emléktábla elhelyezésének jelentőségére és az épület történelmi fontosságára hívta fel a figyelmet.
(Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Majd a továbbiakban Márkus Lászlót méltatta.
„Ma egy olyan embernek állítunk emléktáblát, aki mélyen beírta magát ennek a városnak a történetébe, mégpedig egy olyan korszakban, amely rendkívüli nehézségeket hozott.
A két háború között, amikor nem volt egyszerű magyarnak lenni – ahogyan sokszor ma sem az” – emelte ki.
(Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Mint mondta, ez az ember olyan tevékenyen részt vett az akkori magyar közösség kulturális és sportéletében, hogy emlékét méltán becsülik nagyra Rimaszombatban. Márkus László kiállt az elvei mellett még abban az időszakban is, amikor megindult a magyarság üldözése; akkor sem adta fel mindazt, ami éltette: az itteni magyar közösségben való aktív részvételt. Elítélték, majd börtönbe zárták.
Véleménye szerint elgondolkodtató tény, hogy amikor valaki a saját értékeit szeretné képviselni, újra és újra olyan frusztrált személyekbe ütközik, akik igyekeznek akadályozni ezeknek az értékeknek a megőrzését.
(Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Az emléktáblát Juhász Péter és a Márkus család nevében Gerenday Ágnes leplezte le. A közösséget és a táblát Csák András atya, Cered plébánosa áldotta meg. Az eseményen elhangzott Márkus László Magyarnak lenni című verse is, amely 1938-ban a magyarok indulójává vált, és országos ismertséget hozott a költőnek.
Ő maga így írt róla 1938-ban: „Tizenöt évvel ezelőtt, kisebbségi létünk legnyomasztóbb idejében írtam tizenkét soros kis költeményemet, amelynek megírására a magyarság soraiban jelentkező kaotikus állapotból való kiemelkedés és az itt-ott mutatkozó közöny felrázása, nemkülönben a magyar egység megteremtésének gondolata indított.”
(Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
A rendezvény a megemlékezés virágainak elhelyezésével zárult.
Az emléktábla avatása nemcsak egy jeles helyi személyiség előtti tisztelgés volt, hanem emlékeztetett arra is, hogy a közösség ereje és összetartása képes áthidalni a történelem viharait. Márkus László élete azt üzeni a mai kor emberének, hogy a hűség, a kitartás és a közösség iránti elkötelezettség időtálló értékek. A rimaszombati megemlékezés egyszerre volt tisztelgés a múlt előtt és iránymutatás a jövő felé, hogy a helyi magyar közösség ma is ugyanazzal az elszántsággal őrzi hagyományait, mint amellyel Márkus László egykor szolgálta városát.
(Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Máté Gyöngyi/Felvidék.ma
