Takaró Mihály irodalomtörténész a legnagyobb magyar népi költőfejedelemről tartott előadást a XX. Mécs László Szabadegyetemen. Az irodalomtörténész Arany János részletes életútját bemutató előadása során néhány mű értelmezésére is kitért. A realizmus jelentős alakjának epizódos történetét lebilincselve hallgatták a táborozók.
Takaró Mihály, a szenvedéllyel fűtött előadó rajong a magyar irodalomért. Számára Petőfi Sándor az első, de Arany János az egyetlen. Kosztolányi Dezső szerint a világ legnagyobb költőjéről hallgathattak a táborozók előadást. Szerb Antal irodalomtörténész így vélekedik róla: „Minden szál hozzá vezetett és tőle vezet. A magyar szellemi életnek ő a sugárzási pontja.” Kodály Zoltán szerint Arany a magyarság maga. Ez a magyar költőóriás a legterjedelmesebb szókészlettel rendelkezett, 50 ezer szót használt munkássága során. Művei ennek köszönhetően hihetetlenül árnyaltak, plasztikusak. Egész életútját az első öt-hat éve határozta meg – ebben hasonlít Tolsztojra, aki hisz abban, hogy minden gyermekkorban dől el.
Csodagyereknek számított
1817-ben született, amikor apja, Arany György 55 éves, anyja, Megyeri Sára 46 éves, tehát szülei meglehetősen idősek voltak. Tizedik gyermekként jött a világra, viszont csak egy testvére, az első nővére maradt életben. Másfél évesen nagyon beteg lett, s a szülők érthető féltéssel nem engedték nyár végeztével a szabadban játszani – mindentől védték. Jánost csak egyféleképpen lehetett a szobában marasztalni. Apja régi hajdútörténeteket mesélt neki, ezeken a paraszti meséken nőtt fel a 17. századi hajdú nemesek elszegényedett utódainak sarjaként. Ez a motívum köszönt vissza a Toldiban is. Önmagát és a saját elképzelését írta meg a híres trilógiában. Ódzkodott a jelentől és a jövőtől, ezért a múltban kereste a támaszt. Károli Gáspár Szent bibliája volt az első olvasókönyve. A református családból származó gyermek háromévesen ír és olvas, 35-40 zsoltárt fejből tud. A szalontai kis ház határozza meg egész életszemléletét. Az ének és a szentírás lettek vonzó helyei lelkének – ezek adták a moralitása alapját. Saját bevallása szerint Arany soha nem akart író, sem költő lenni. Festő, vagy szobrász, művész igen, de nem költő. A falusi általános iskola évnyitóján latinul mondta el a Miatyánkat. Csak ő használhatta szabadon az iskola könyvtárát, kitűnt a többiek közül. Ez a zseniálisan induló fiú le sem érettségizett, egyetemi diplomát soha nem szerzett – a magyar irodalom legnagyobb autodidaktája volt.
Két tematika határozta meg életművét
„Arany János életében két olyan tematika volt, ami meghatározta őt A-tól Z-ig: a magyarság és európaiság, a bűn és bűnhődés kérdése” – hangzott el az előadásban, melynek során Takaró rámutatott, hogy ez a gondolatmenet soha nem volt aktuálisabb, mint jelenünkben. Egész életében vívódott benne a művész és a polgár. Saját véleményt vallott az európaiságról és a magyarságról.
Babits Mihály ezt mondta róla és kortársáról: „Petőfi nyárspolgár a zseni álarcában, Arany zseni a nyárspolgár álarcában.” Takaró Mihály szemlélete a következő: „Petőfi egy igazi nyárspolgár, minden erkölcstelenséget elítél, minden szerelmét törvényessé kell, hogy tegye. Az emberi élet egyik célja a polgári házasság. Arany viszont Ercsey Juliannához fűződő házasságáról lelki frigyként beszél. A Toldiban megírja az igazi szerelmet, a láva feszültségét, ezzel mutat rá, hogy a legnagyobb harc legyőzni önmagunkat. Nem csalja meg a feleségét, mert tudja, hogy nem szabad, nem azért, mert nem akarja. Ez is azt igazolja, hogy amit látnak az emberek, az soha nem az, amik valóban vagyunk.”
A hallgatóság (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Egész életét mintha Petőfi árnyékában töltötte volna, végig élt lelkében a kétely, vajon igazi költő-e, mert mércéje a tökéletesség volt. Mint egy falat kenyérre, úgy volt szükségük egymásra a Kossuth-párti Petőfivel. Eltérő véleményük volt a világról, hiszen ő Széchenyi oldalán állt, de megegyező a művészetről.
Tolnai Lajos, egykori diákja elemzi balladáit, ő tisztázta le a költőóriás írásait számtalan aprólékos javítás után. Arany számára azért is lett a kedvenc műfaja, mert a ballada fejezi ki őt, hiszen három műfaj ötvözete, ebben találkozik a kettőssége. Epikus és lírikus egyben. Életének békés szakaszaiban nagy volt az epikában, drámaibb időszak alatt a lírában remekelt. „Nem az a baj, ha bűnt követ el valaki, hanem az, ha nem akar érte bűnhődni. Ha egy emberben ép erkölcsi élet van, akkor nincs az a földi bíró, aki jobban büntet, mint a lelkiismeret” – elemzett Takaró Mihály, hozzátéve, hogy Arany hitt a ballada tisztító erejében. „Egyedülvaló, egyszerű és megismételhetetlen költő volt Arany János.”
A magyarságot nem politikai nézete, hanem műveltsége köti Európához
„Ez egy szekularizált világ, nem úgy gondolkodunk ma a világról, Istenről, mint régen. A mi hitünkben nincs pardon, abból nem engedünk, de a megvalósítást a kor határozza meg” – mondta jászói előadásán az irodalomtörténész.
Arany János életének központi műve, a Toldi trilógia a nemzet és Európa kérdését feszegeti. „Nem a történet a lényeg, hanem az új nemzetfogalom megalkotása. Az eszmei emelkedés csak érdemek alapján lehetséges és jogos. Toldi a nemzetté válást szimbolizálja. A Toldi estéje a „hogyan tovább magyarság” kérdését feszegeti. Ebben a remekműben megosztja magát Arany. A szíve a hagyományokhoz köti (Miklós), az esze Lajos király – mennyit a magyarságból, mennyit az európaiságból? Ez a mi kérdésünk is. Hol van a vékony határ a kettő között? A magyarság nem genetikai kérdés. Magyar az, aki tudatosan vállalja sorsunkat és kultúránkat” – hangsúlyozta az előadó.
Az előadást követően lehetőség nyílt a Magyar Televízió által feljátszott, a magyar irodalom nagyjait bemutató DVD megvásárlására. Takaró Mihály digitalizált előadásai iránt is nagy volt az érdeklődés a jászói nyári egyetemen.
