84
Természetesen a magyar választások eredményének értékelése során is hozta a szlovák nemzet bátor vitéze a megszokott formáját, s kijelentéseivel ismét csak sok kritikát gerjesztett. Persze ez is a cél, mert másfél hónappal a választások előtt mindenbe kapaszkodik Slota, akinek szavazóit a kormányfő szeretné egyszer s mindenkorra megszerezni.
Természetesen a magyar választások eredményének értékelése során is hozta a szlovák nemzet bátor vitéze a megszokott formáját, s kijelentéseivel ismét csak sok kritikát gerjesztett. Persze ez is a cél, mert másfél hónappal a választások előtt mindenbe kapaszkodik Slota, akinek szavazóit a kormányfő szeretné egyszer s mindenkorra megszerezni.
A legtöbb ember számára világosnak tűnik Slota nagyszabású kijelentéseinek célja, hiszen érdemi politizálás mellett csak ezeknek köszönhetően kaphat médiafelületet. Az így nyert visszhang pedig általában nem is csekély. A majdnem egyoldalúan negatív kommentárok mellett azonban akadnak olyanok is, amelyek komolyan veszik Slota szavait, így aztán nincs könnyű helyzetben Robert Fico sem, amikor az SNS szavazóit akarja átcsábítani a pártjához.
Zsolna egykori polgármesterét ugyanis bulvárszereplőnek is tarthatnánk, bár Szlovákiában a politikusok nem annyira törekednek ilyen módon tudatosan népszerűséget szerezni. Vannak persze azért kivételek, hiszen Monika Flašíková-Beňová például ezek közé sorolható.
Slota viszont nem annyira a bulvár, sokkal inkább a közönségesség útján próbálja megszólítani a választókat. Folyamatosan ismétlődő gyalázó pocskondiázásai tökéletesen elérik a hatásukat, s a szélsőségesek számára biztató jeleket sugároznak. Ez nemcsak veszélyes, hanem megtévesztő is, de sokan mégis bedőlnek.
A „nemzeti párt“ első emberének feltehetően kisebb gondja is nagyobb, mint a szlovák nemzet felvirágoztatása. Saját magánügyletei miatt érdeke a politikában maradás, ezért aztán választói általában azok közül kerülnek ki, akiket egyáltalán nem érdekel a politika, jobban mondva, minimális információval rendelkeznek a közéletről.
Számukra mindössze az a fontos, hogy van egy bátor legény, aki őszintén beszél, s nem játssza meg magát. Kár, hogy ez a bátor legény nem is annyira hasonlít szavazóira, mint azt azok gondolják!
Bár, lehet, őket az sem zavarja, hogy az SNS körül annyi botrány volt az elmúlt bő másfél évtized során, amennyit még Mečiar is megirigyelhetne.
Persze a statisztikákból ki lehet indulni, s azt is láthatjuk, milyen tájakon élnek a párt szavazói, s reménytelenségükben mindenáron felelőseket akarnak találni. Így aztán tökéletes megoldásnak tűnik a magyarokra, romákra kenni minden rosszat, ami Szlovákiában történik.
Kérdés inkább az, meddig lehet még az ilyen gyűlöletkeltésen keresztül milliárdokhoz jutni? Mikorra unja meg a szlovák politikai élet az uszítást?
Zsolna egykori polgármesterét ugyanis bulvárszereplőnek is tarthatnánk, bár Szlovákiában a politikusok nem annyira törekednek ilyen módon tudatosan népszerűséget szerezni. Vannak persze azért kivételek, hiszen Monika Flašíková-Beňová például ezek közé sorolható.
Slota viszont nem annyira a bulvár, sokkal inkább a közönségesség útján próbálja megszólítani a választókat. Folyamatosan ismétlődő gyalázó pocskondiázásai tökéletesen elérik a hatásukat, s a szélsőségesek számára biztató jeleket sugároznak. Ez nemcsak veszélyes, hanem megtévesztő is, de sokan mégis bedőlnek.
A „nemzeti párt“ első emberének feltehetően kisebb gondja is nagyobb, mint a szlovák nemzet felvirágoztatása. Saját magánügyletei miatt érdeke a politikában maradás, ezért aztán választói általában azok közül kerülnek ki, akiket egyáltalán nem érdekel a politika, jobban mondva, minimális információval rendelkeznek a közéletről.
Számukra mindössze az a fontos, hogy van egy bátor legény, aki őszintén beszél, s nem játssza meg magát. Kár, hogy ez a bátor legény nem is annyira hasonlít szavazóira, mint azt azok gondolják!
Bár, lehet, őket az sem zavarja, hogy az SNS körül annyi botrány volt az elmúlt bő másfél évtized során, amennyit még Mečiar is megirigyelhetne.
Persze a statisztikákból ki lehet indulni, s azt is láthatjuk, milyen tájakon élnek a párt szavazói, s reménytelenségükben mindenáron felelőseket akarnak találni. Így aztán tökéletes megoldásnak tűnik a magyarokra, romákra kenni minden rosszat, ami Szlovákiában történik.
Kérdés inkább az, meddig lehet még az ilyen gyűlöletkeltésen keresztül milliárdokhoz jutni? Mikorra unja meg a szlovák politikai élet az uszítást?
Felvidék Ma, Rajkovics Péter
