Utólag meg kell indokolni a hűtlenséget. El kell hitetni, hogy az nem is hűtlenség, mert rég megszűnt minden, amihez hűségesnek lehetne lenni. Ahogy Pilinszky írta az Életfogytiglan-ban: „Az ágy közös. /A párna nem.” A kormányfői főtanácsadó hivatást vált. Nem az új feladat kedvéért… Papként már régen elszakadt a kiégett, elfáradt egyháztól, mondja, miközben leteszi – szerzetes – papi hivatását.
Az ilyen döntések a lélek mélyen születnek meg, s csak a lélek a megmondhatója, miért szakít Isten önként felvállalt szolgálatával az ember, miért égett ki, fáradt el hivatásában, miért dönt úgy, hogy nincs tovább. Annak is csak a magával őszinte lélek a megmondhatója, hogy az Örökkévaló szolgálatától elforduló ember a földi méltósághoz hűségesebb lesz-e. És a tanácsai vajon, ha nem az örökkévalósággal méri őket, hanem földi léptéket választ – mert kiégés ellen siker kell –, nem azt ölik-e meg benne, amiért eddig érdemes volt szavaira figyelni?!
*****
A hűtlenséget semmi sem takarja el. Az árulónak mindig van magyarázata, vádja, indoka önmaga felmentésére. De csak ideig-óráig takarja el önnön hiúsága tettének súlyait. Hazugságokba kell öltöznie, az önámítás állapotában kell magát tartania, pénzen vett kegyeket felmutatnia, és kegyenceket tartania. Közben felednie, hogy négy év a világ, s hogy húsz évig épített Déva-várát egy éjszaka alatt önmaga rombolta földig.
Ősszel még pisztollyal fenyegetőzött, lőni akart, amikor gyermekét lemagyarkázták? Nosza, tavasszal már hangosan hirdette: a nemzetiség nem fontos. És ím, a nyár bizonyítja: neki valóban nem az. Nagy büszkén kirajzottak a hűtlenek, s kérkednek azzal, hogy az asszimiláció útjára léptek, maguk már félig, gyermekeik egészen nemzetet váltottak… Apjuk-anyjuk nyelvét nem értik, nem beszélik. És kérkednek vele. Ez lenne az új rend, az új érték, az új kultúra? …lebo Béla?
Gyerekkoromban mélyen titkolta falumban, aki reszlovakizált. Ma trendi dicsekedni vele, hogy éppen nemzetet váltunk, és illik mucsainak nevezni, aki nem így cselekszik. Ahogy egy levélküldő írta: eljött a mi időnk, a maguké lejárt, fogják már be a … S ha befogjuk..? A hűtlenséget az sem takarja el.
Felvidék Ma, gyurkovits
