A megemlékezés napján, november 17-én Muzslán a könyvtárban idézték fel a harminc évvel ezelőtti eseményeket.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői az akkori események, a rendszerváltás közvetlen formálói voltak, így Sándor Eleonóra etnográfus, néprajzkutató, 1990-1992-ig a prágai Szövetségi Gyűlés képviselője, Zászlós Gábor jogász, 1990-1992-ig az SzK kormányának miniszterelnök-helyettese, valamint Öllős László politológus, filozófus, a Fórum Intézet elnöke. A kerekasztal-beszélgetést Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője vezette.
Farkas Iván, a község polgármestere köszöntőjében utalt arra, hogy prágai diákként, illetve az egyetem befejezése közepette, míg felesége, Beáta asszony még prágai diákként élték meg a bársonyos forradalom napjait.
Tokár Géza a bevezetőben a kezdetekre kérdezett rá, vajon kinél mi volt a motivációja a forradalmi eseményekbe való bekapcsolódásnak?
Mindhárom vendég felidézte a családi indíttatású, illetve már a 89-es évek előtti ellenzéki kapcsolatok meglétét. Számukra akkor már ismertek voltak a lengyelországi ellenzéki történések hírei, cseh és szlovák ellenzéki körökben is mozogtak, de a magyarországi MDF-es kapcsolatok is érintették őket, tehát tájékozottak voltak a prágai forradalmat megelőző mindennapi hangulattal kapcsolatban.
A november 17-i vágsellyei magyar értelmiségi találkozóról tájékoztatást küldtek Prágába, de kapcsolatban voltak a hazai ellenzékiekkel, Duray Miklóssal, Ján Čarnogurskýval, Miroslav Kusýval is. S így kialakultak a párbeszédszintű együttműködések, majd feladatokká nőttek a felgyorsult események cselekményei. Ezek szálai kiterjedtek a hazai magyar közösségekre is és sorra jöttek létre az ellenzéki mozgalmak, melyek gyülekezetek formájában szerveződtek vidéken is.
A gorbacsovi megújulásnak a legnagyobb kerékkötője a csehszlovák állam volt, viszont a villámgyors előrehaladás már nem tette lehetővé annak leállítását, vagy a visszarendezést.
Arra a kérdésre, hogy volt-e nézetkülönbség magyarok és szlovákok között ezekben az ellenzéki csoportosulásokban, a válasz egyértelmű nem volt. A november 27-i első általános sztrájkot abszolút egységben szervezték a magyar és szlovák ellenzékiek, mind Pozsonyban, mind a dél-szlovákiai városokban.
Mint a vendégek elmondták, abban biztosak voltak, hogy a bolsevizmus lassan eltűnőben van, hogy valamiféle lazulás következik, de maguk sem hitték, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik a változás.
Zászlós Gábor megemlítette, hogy sajnos a visszaemlékezésekből olykor kimaradnak a magyar kezdeményezők, társszervezők. Sándor Eleonóra Pozsonyban nem ezt tapasztalja, mint mondta, Kusý mindig is méltatta a magyar értelmiségi réteg szerepét.
Végül Tokár Géza arra kérdezett rá, miben látják a 89-es rendszerváltás mának szóló üzenetét?
Zászlós Gábor fontosnak tartaná, hogy az ifjúság megismerje a múlt azon időszakát, amely kiváltotta az 1989-es események forradalmi tetteit. Szükségesnek tartaná, hogy az oktatásba bekerüljön az ezt a korszakot megelőző okozati események ismertetése. Tapasztalata szerint nagyon hiányosak a mai középiskolások hazai történelmi eseményekkel kapcsolatos ismeretei.
A tisztességnek kellene a legmeghatározóbbnak lennie, ahhoz, hogy az elmúlt harminc év alatt kialakult jogellenes struktúrák, érdekek, a nemzeti tőke mečiari elkótyavetyélése eltűnjenek. Az eszmei tartalmat nem lehet megkérdőjelezni, de jobban oda kellett volna figyelni a folyamatokra. Sajnos még igen messze vagyunk attól is, hogy a közvagyont felvállaljuk, és egymásért is tenni tudjunk, felelősséget vállaljunk.
Sándor Eleonórának pozitív tapasztalatai vannak Pozsonyban az ifjúság ismereteivel kapcsolatban. A mának szóló üzenetet közhelyekkel tudná megfogalmazni: szabadság, békesség, és állandó harc és tüntetés nélküli, nyugodt élet. Ennek nagy része megvalósult.
Öllős László szerint „próbáljuk meg újszerűen tenni a dolgunkat, ami jobb, mint eddig volt”. Szabadabb államban élünk, közeledünk ahhoz, hogy a nyugati szabadságot elérjük, van fejlődés, van demokrácia, de „minden országnak olyan parlamentje van, amilyent megérdemel”. Véget kellene vetni azon gondolkozásnak, hogy „nem foglalkozom a közügyekkel” – mert amíg ez vezérel bennünket, addig nem csodálkozhatunk azon, ha más irányba mennek a dolgok nálunk, mint ahogy elvárnánk.
Mindhárom vendég közös álláspontjaként elhangzott, hogy a rendszerváltók ugyan „megtették a magukét”, de a harminc év eseményeiben, sőt a jövőt illetően is a felelősség valamennyiünket terhel azért, ami az országban történik.
A megemlékezés délutánján a helyi alapiskola kilencedikes tanulói is jelen voltak, élükön az igazgatóval. Számukra – Farkas Iván polgármester kérésére –, külön is elmagyarázták a „rendszerváltók”, mi miért történt 1989 novemberében.
A Farkas Iván jóvoltából rendezett muzslai megemlékezés egyedüli volt az Érsekújvári járásban, melyen nemcsak helyi, de környékbeli érdeklődők is részt vettek, köztük Szigeti László, az MKP megyei képviselője is.
