A komáromi múzeum sorsa és az intézmény élén történt igazgatóváltás körülményei már régóta rezonálnak a hazai magyar közéletben. Az eseményekkel kapcsolatban rengeteg nyilatkozat és írás jelent meg, sajnos meglehetősen részrehajló és valótlan állításokkal teletűzdelve. Ugyanakkor folyamatában senki sem írta le az országos jelentőségű múzeumunk körül zajló eseményeket. Nyitra megye érsekújvári képviselőjeként elsősorban a megyei önkormányzat és a múzeum, mint megyei intézmény kapcsolatán keresztül vázolnám fel az utóbbi 6 év eseményeit.
2002. április 1-jén, az ekkor még Duna Menti Múzeum a Nyitrai Kerületi Önkormányzat hatáskörébe kerül. A múzeum élén akkor már 3 éve (de nem először) Csütörtöky József mérnök állt. Gyakorlatilag a megyei átvétellel egy időben megérkezett az igazgató úr kérvénye, melyben a múzeum alapítólevelének módosítását kérte. Az MKP többségű megyei közgyűlés helyt adott a kérvénynek, így lett az eddigi hivatalosan egynyelvű „Podunajské múzeum v Komárne” intézmény új neve (most már kétnyelvű hivatalossággal) a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma, Komárom.
Természetesen az alapítólevél tartalmában is megváltozott, megerősítést nyert a magyar nemzeti kisebbség kultúrájának és történetének kutatása és dokumentálása. Megjegyezendő, hogy az MKP megyei ellenzéke ekkor is képes volt előteremteni néhány ún. szakvéleményt, pl. a kulturális minisztériumból és a Szlovák Nemzeti Múzeumból is, melyek az imént leírt változások ellen argumentáltak.
Mindenesetre a komáromi múzeum, feladatában és
költségvetésében megerősítve, hatáskörében most már kvázi országossá növelve tette tovább a dolgát. Egy idő után az MKP megyei frakciójában teret nyert az a nézet (külső kritikák hatására és más megyék gyakorlatából merítve), hogy a Nyitra megyéhez került összes kulturális intézmény élére új pályázat útján kellene igazgatókat választani. Ugyanakkor többen a politikai tisztogatás vádjától óvták a frakciót. Így született a kompromisszumos döntés: a nagyobb intézmények élére, melyek a járásinál nagyobb hatáskörrel rendelkeznek, pályáztatunk. Miután a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma is ebbe a kategóriába tartozott, így az igazgatói posztra pályázat lett kiírva.
A 2004 decemberében lezajlott pályázatra ketten jelentkeztek. Az egyik Fehér Csaba volt, aki meglehetős ismertségre és elismerésre tett szert a közelmúltban megrendezett, a felvidéki magyarság deportálását és kitelepítését elsőként bemutató múzeumi kiállítása által. A másik az addigi igazgató Csütörtöky József volt. Visszafogott természete ütközött a fiatalosabb hevületű vetélytársáéval. Esélyeit nem növelte az állítólag egynéhány komáromi megyei képviselővel megromlott kapcsolata sem. Kétségtelen, hogy a pályázati bizottság elsősorban nem az addig elvégzett munkát, hanem a karizmatikusan megfogalmazott jövőképet díjazta jobban, amikor Fehér Csabát hozta ki győztesként. A döntést, mint minden döntést, lehet vitatni, legitimitásához viszont nem fér kétség.
Az új igazgató 2005. január 1-jétől munkához látott. Azzal kapcsolatban, hogy mit és hogyan tett a múzeum falain belül, nem tudok állást foglalni, mert erre megyei képviselőként nem volt rálátásunk. Kívülről szemlélve viszont azt tette, amit ígért. A múzeum a magyar kulturális és közélet erős bástyájává vált. A megyei kulturális bizottság tagjaként rendszeresen értékeltük a megyei kulturális intézményeink munkáját. Objektív értékelési szempontok alapján a komáromi múzeum mindig is magas minősítést kapott. A kulturális bizottság elé a megyei hivatal alkalmazottai terjesztették az értékeléseket. Esetükben, különösen 2005 óta, nem igazán lehet a múzeummal vagy igazgatójával szemben pozitív elfogultságról beszélni. Még az utóbbi idők egyre szaporodó, rosszindulattól vezérelt ellenőrzései sem kérdőjelezték meg a múzeumban uralkodó szakmaiságot.
Ettől függetlenül lehet, hogy voltak problémák a múzeumban, de az biztos, hogy az intézmény és igazgatója nem emiatt vált zaklatás tárgyává. Az igazgató úr által eltanácsolt, volt múzeumi munkatársak egyike-másika folyamatosan árulkodott, esetenként jóformán kémjelentéseket írt az igazgatóról és néhány munkatársáról. Ezeket a leveleket, melyeket feladóik nyilván diszkrét kezelésre szántak (többet egyenesen Belica úrnak, a megye elnökének címeztek) a megyei kulturális bizottság minden tagja, sőt végül minden szlovák megyei képviselő számára fénymásoltak. Kajánul kiélvezték a helyzetet, hogy a magyarok egymás közt marakodnak. Mi, az MKP képviselői ekkor már abszolút alárendelt helyzetben voltunk. A döntéshelyzetben lévő szlovák kollégáink egy jó szót, egy lépést sem tettek, de még szánalmat sem mutattak a panaszosok iránt. Nem tudom, tudják-e ezek a volt múzeumi kollégák, hogy csak felhasználták őket, sorsuk senkit nem érdekelt. Az viszont mindenkit érdekelt, hogy az igazgató, Fehér Csaba 2006 novemberében Brüsszelben bemutatta a Never againt, a deportálásokat és kitelepítéseket dokumentáló kiállítást. Fehér Csaba tetteit a megyén ettől kezdve csak ezen a szemüvegen keresztül szemlélték. Csak idő és úgymond „objektív apropó“ kérdése volt, hogy visszahívják.
2007. október 29-én Nyitra megye közgyűlése az MKP képviselőinek egyhangú tiltakozása ellenére leváltotta Fehér Csabát. A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumát a közgyűlés visszaminősítette Duna Menti Múzeummá, hatáskörét országosról a szlovák kollégák részéről engedményként nem járásivá, hanem kerületivé korlátozta.
A szlovák nagykoalíció képviselői lépésüket teljesen jogosnak vélték, Fehér Csaba tevékenységét szlovákellenesnek és számukra túl veszélyesnek ítélték meg. További lépéseik viszont egyenesen a demokrácia megcsúfolásáról árulkodnak. Az új igazgató kiválasztására hivatott hattagú pályázati bizottságban egyetlenegy komáromi megyei képviselő sem kapott helyet. Velünk való egyeztetés nélkül az MKP-nak szemfényvesztésként egy helyet szántak, és a frakció vezetőjét, Forró Lászlót szavazták meg. Tették ezt úgy, hogy örökké az előző választási ciklus MKP többségű önkormányzatának arroganciájáról prédikáltak. Holott mi ilyen antidemokratikusan soha nem gyakoroltuk a hatalmat. Mindig tiszteletben tartottuk a regionalizmus elvét, soha egyetlen járás egyetlen intézményének igazgatóját sem választották meg más járások képviselői. Soha egyetlen szlovák járás egyetlen igazgatóját sem magyarok választották ki, illetve meg.
Ezek után érthető, hogy az MKP Nyitra megyei frakciója úgy döntött, hogy egy ilyen, a politikai kultúrát mellőzve felállított pályázati bizottság javaslatát nem támogatja.
Az MKP képviselői február 4-én, a megye legutóbbi közgyűlésén nem vettek részt a szavazáson, amely a komáromi múzeum új igazgatójának megválasztásáról szólt. Ezzel nem Csütörtöky József személye ellen tiltakoztak, hanem a hatalmi zsarnokság, a módszer ellen, ahogyan az igazgatót választották. Ugyanezen a közgyűlésen a Fehér Csaba irányította múzeum utólagos ellenőrzésének eredményeit tendenciózusnak, megalapozatlannak és összetákoltnak ítéltük meg. Ebben talán még a szlovák kollégák is elbizonytalankodtak, s végül egyetértettek az anyag napirendről való levételével.
Ennyi a történet. Papírra vetésekor igyekeztem objektív és pártatlan lenni, közölni és nem ítélkezni.
Farkas Tibor Nyitra megyei képviselő (MKP Hírvivő)
