Lassan lecseng a koronavírus-járvány is. Az országok, amelyek eddig kollektív karanténba zárták magukat, elkezdtek enyhíteni a szigoron, hol bátran, hol bátortalanul. Előbb-utóbb megszületik a vakcina is, amelyért ma olyan versenyfutás folyik, mint az élet vizéért, és mi elégedetten hátradőlhetünk, hogy ezt a csatát is megnyertük.
Holott nem nyertünk meg semmit, legfeljebb haladékot kaptunk a természettől. A legjobb, ha úgy fogjuk fel ezt a járványt, mint egy jóindulatú figyelmeztetést.
Ha nem tanulunk ebből a leckéből, nem változtatunk a természet erőforrásait eltékozló életformánkon és nem adunk alább az önzőségünkből, akkor a jelenleginél is durvább járványok jöhetnek. Az ajtó előtt ugyanis már ott toporog a lépfene, az ebola, a himlő, és sok olyan vírus, aminek ma még nincs is neve.
Ha le akarjuk igázni a természetet, az roppant egyoldalú küzdelem lesz, és ha nem vigyázunk, könnyen azoknak a civilizációknak a sorsára juthatunk, amelyek a történelem homályába vesztek, épp azért, mert felélték a környezetüket.
Alig vagyunk a tavasz végén, de a gazdák már arról beszélnek, hogy a szárazság az idei termés nagy részét elviszi. És bár ez nincs közvetlen összefüggésben a jelenlegi járvánnyal, de ugyanúgy a klímaváltozás következménye, mint a járvány.
Közben pedig kutatók arra figyelmeztetnek, hogy az idei nyár lesz az utóbbi száz év legforróbb nyara. Ebben az a szomorú, hogy semmi újdonság nincs benne, hiszen a tízes években minden nyár melegrekordot döntött, forróbb volt az előzőnél. Ez pedig aggasztó illusztrációja bolygónk felmelegedésének, ami azt jelenti, hogy az időjárás egyre szélsőségesebb arcát mutatja majd. A forróságokat nem enyhülést hozó esők, hanem pusztító viharok fogják lezárni.
Tudom, úgy tűnik, mintha egy katasztrófafilm forgatókönyvét írtam volna le, de az a helyzet, hogy mi is tehetünk azért, hogy ez a film soha ne váljon valósággá.
Például úgy, hogy ne Európa túlsó felére menjünk nyaralni, hanem maradjunk hazai tájakon, esetleg a szomszédoknál, és ne repülővel menjünk, hanem vonattal. Vásárláskor pedig ne a reklám vagy a divat döntsön helyettünk, hanem mi magunk…
