A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége – az országos járványhelyzetre és az iskolák kényszerszünetére reagálva – még április elején felhívást tett közzé óvodás gyermekek, alapiskolás tanulók és középiskolás diákok részére Koronavírus idején címmel.
A pályázat céljai között szerepelt, hogy ösztönözzék az érdeklődő gyermeket, fiatalt, fejezze ki az aktuális helyzettel kapcsolatos gondolatait, érzéseit egy-egy saját alkotásban. A 319 pályázó – köztük óvodások, alap- és középiskolások – nem csupán a felvidéki intézményeket, hanem a határon túliakat is képviselte.
Az értékelést kategóriánként más-más szakmai zsűri végezte, volt köztük pedagógus, nyomdai grafikus, művésztanár, egyetemi oktató, költő, újságíró, fotós és operatőr is. A 365 beérkező rajz, vers, próza és fotó mindegyike arany, ezüst vagy bronz besorolást kapott.
Az antológiáról bővebben ITT olvashatnak. A pályázatról további információk ITT olvashatóak.
Az alábbiakban a felső tagozatos díjazott prózai alkotásokat közöljük teljes terjedelemben.
Interjú a Koronavírussal
Koronavírus! Áruld el, miért jöttél!
Ti hívtatok engem ide, emberiség!
Miért nem megyünk nyáron sehová nyaralni?
Mert az erdőben kellemesebb sétálni!
Na és a boltokat miért kellett bezárni?
Mert elég volt a butaságokat vásárolni!
És miért kellett otthon maradni?
Mert az embereknek alig van idejük a családdal foglalkozni!
Miért kellett az iskolákat bezárni?
Hogy ismerjék be a szülők, milyen jó a tanító néni!
A gyárakat bezárni miért kellett?
Hogy újra lehessen látni a kék eget!
Emberek ezrei miért haltak meg? Erre mi a mentséged?
Hogy megleckéztessem az embereket, mert nagyon
Szennyezik és pusztítják a környezetet!
Heinrich Zsófia, 9 éves
x x x
Távol a barátoktól
Koronavírus te átok,
elviszed a biztonságot,
Győrfi Pált látom a tv-ben,
maradj otthon, ezt kérem!
Nem jó már otthon,
mindenki morcos,
itthon kell lenni mindig,
nem láthatok senkit.
Facetime, Zoom és társai
nagyon jó programok,
ott virtuálisan összefutni
Éva nénivel nagyon jó dolog.
Focizni csak otthon lehet,
Ronaldo így hogyan leszek?
Itthon vagyunk én és a családom,
de azért hiányzik minden barátom!
Károlyi Ádám, 8 éves
x x x
Együtt a család
Ha kint lelassul az élet, nálunk akkor is vidámság van. Sokan vagyunk, öt gyerek, akikre az Anyukám vigyáz, mert Apa dolgozik.
Ilyen sok testvérrel mindig lehet játszani. Ha éppen Beni, az ovis testvérem abbahagyja, ott van Juli, ő szintén ovis, kiscsoportos, akkor vele folytatom. A tavaszi szünetben vettünk egy pingpongasztalt. Ezen esténként, mikor Apa hazaér, sokszor folyik küzdelem, hogy ki legyen az aznapi pingpongcsata győztese. Ha éppen unatkozom, ott van Bori, a nyolc hónapos kistestvérem. Sokat vagyunk vele, de kint is. Csinálunk egy kis bunkert, ahol különféle játékokat szoktunk játszani. Beérünk kintről, elég későn, és lezuhanyozunk. Végre pizsama és nyugalom, de egyszerre hallom, ahogy nyugodtan ülök a szobámban, hogy berohan a két kicsi, és mennek kezet mosni. Mindenki elvégzi a dolgát, és Anya bekapcsolja a Séfek séfe című műsort, amit szinte minden este nézünk, és végre együtt a család.
Reggelenként, ha Bori hangját meghallom, odaszaladok, hogy végre találkozhassunk, mintha sohasem láttam volna. Ebédidő, bableves van, Apának alig hagyunk, hiszen sokan vagyunk.
Egy másik nap beléptem a kicsik szobájába, és ameddig csak a szemem ellátott, rendőrpuska, babák, filctollak, zoknik és törülközők voltak szétdobálva. Szóval rendetlenség volt. Nagy nehezen összepakoltam, de fél óra múlva ugyanúgy nézett ki a szoba, mint azelőtt. De hiszen játszani kell, és ha Beni és Juli, vagyis a kicsik egy kicsit nagyobbak lesznek, ők is tudnak majd pakolni.
Hát persze, a piknikezés!
Piknikezni is voltunk. A szabadban. Egy tisztásra érve találtunk egy lest, amelyre Apa segített felmászni. Nagyon magas volt, de nem volt érdekes a kilátás. Aztán találtunk egy óriási bogarat. Még mi sem tudtuk pontosan, hogy milyen bogár lehet. Hazaértünk és kikerestük, mi a neve. Kék nünüke – olvasta fel Anya. Van mérge és esetleg a nagyon idős emberek esetében halált okozhat, de nem kell félni, mert ritka bogár és védett. Mindemellett egy húsvéthétfői túrán is találkoztunk egy ilyen bogárral. Biztosan ikrek voltak, de véletlenül eltaposta egy autó. Véletlenül!?
Rácsika, ti hogy tanultok? – kérdezte Nagyi.
A tanító nénivel videóhíváson keresztül beszélünk – mondtam neki.
Nem rossz!!
Na, és még egy fontos dolog. Mi ültettünk is: jégsalátát, babot, borsót, dísztököt és virágokat is, de krumplit is Julcsival, szép sorban. Én adogattam, ő rakta. Így ment ez szép sorjában. Én adtam, ő tette. Amikor pedig Borka elkezdett nyafogni, abba kellett hagyni. Odamentem hozzá. Anya hozott egy matracfélét. Borit letettük rá, és mintha ezt mondta volna: – Irány a fű! ment a fű felé. Megfogta, megnézte. Ezzel ezer évig is eljátszana, olyan érdekes volt neki. Hiszen Bori kisbaba!
A héten egy szürke hinta is jött. Nagyon jó és puha a matraca. Sokan ráférünk, de sokan is vagyunk.
Ebben a karanténos időszakban az a legrosszabb, hogy nem lehetünk a nagyszüleinkkel, mert azelőtt naponta voltunk náluk. Igazából ebben jó dolog is van, mert ültetgetünk és a család sokat van együtt.
Én mégis úgy várom, hogy minden helyreálljon!
Nagy Ráhel, 10 éves
x x x
Távoktatás
Márciusban nagy dolog történt nálunk,
Azt mondták, nem kell iskolába járnunk!
Hurrá, ez minden tanuló álma!
Nem is kaphattunk volna jobb hírt mára.
Gondoltuk, lesz pár nap tanulás nélkül,
De másképp alakult a helyzet végül.
A szüleink és tanáraink összefogtak ellenünk,
Szerintük ez a szünet nem arra van, hogy pihenjünk…
Érkezik a lecke minden nap reggel,
Internetnek hála, mire a nap felkel.
Nagyon sok a házi, mi lesz így velünk?
Úgy sajnálom magunkat, kellett ez nekünk?
Nincs úszótanfolyam, elmaradnak a kirándulások,
Hiányoznak a barátok, a tanító nénik és az osztálytársak.
Nem gondoltam soha, hogy ilyet én egyszer leírok,
De olyan jó lesz majd, ha újra iskolába járhatok…
Szaksz Patrik, 10 éves
Folytatjuk a pályaművek bemutatását!
