Nagy József festőművész búcsúmiséjét Pozsonypüspökin 2013. január 9-én tartották a Szent Miklós plébániatemplomban, majd a helyi temetőben helyezték földi maradványait örök nyugalomra.
A templomban mons. Koller Gyula pápai prelátus celebrálta a szentmisét, aki meleg szeretettel emlékezett vissza a hatvanas évektől megszakíthatatlan kapcsolatukra, folyamatos együttműködésükre. Mint hangsúlyozta, nem véletlen, hogy 1989 után a magyar katolikusok hetilapja, a Remény első száma is Nagy József illusztrációjával jelent meg, hiszen a kommunizmus évei alatt a katolikus egyház magyar kiadványait, többek közt a Glória énekeskönyv több kiadását ő illusztrálta. Emellett számos templomot díszítik Nagy József freskói, keresztútjai. Mélyen hívő emberként nem hagyta magát eltántorítani, számos hivatalos felszólítás ellenére is maradt független alkotó, aki Istent, nemzetét és családját szolgálta egész életében. A családi fészek melegségét Nagy József, felesége, Marienka és a festőművész apa hagyatékát gondozó lánya, Klaučová Nagy Gabriella mindennél fontosabbnak tartották, mondta Koller Gyula atya, ez segítette őt abban, hogy művészi pályája, élete kiteljesedett.
A temetőben elsőként Szabó Kinga művészettörténész, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának korábbi elnöke méltatta Nagy József művészi pályafutását:
„Megdöbbentő, nehezen elfogadható hír érkezett január 4-én: meghalt Nagy József. Egy lelki-szellemi oázis üresedett meg honi magyar kultúránk térségében. Aki ismerte Nagy Józsefet, tudja, hogy hozzá mindig betérhetett, ha nyugalomra, bölcs eszmefuttatásra, eszmék cseréjére vágyott. A látszólagos állandóság szigete azonban rendkívüli dinamikát rejtett, olyan hihetetlen alkotói lendületet, amely több, mint hatvan éven át fáradhatatlanul ontotta az alkotásokat. Keresem Nagy József legjellemzőbb vonásait:
Alkotó tevékenysége témailag három nagy egység köré csoportosítható: Isten, vagy kereszténység, nemzet és család. S mindhárom vonatkozásban az alkotói attitűd: a SZOLGÁLAT. A keresztény gondolkodást és világlátást művészetével akkor is kifejezte, amikor ez nem volt elfogadott, az-az tilos volt. Nagy József művek sokaságát szentelte nemcsak vallásos kiadványok illusztrálásának hanem templomok belterének díszítését, illetve keresztutak alkotását is magas művészi színvonalon vállalta. Nevéhez olyan újkeletű gondolatok művészi kifejezése fűződik, mint a Fény útja vagy az Öröm útja.
Nemzete szolgálata sohasem volt számára kérdés: magától értetődően illusztrálta a hazai magyar sajtó kiadványait, s ami még fontosabb: tankönyvek sokaságát. A magyar iskolák tanulói az Ő rajzai segítségével tudták elképzelni Toldi vagy János Vitéz hőstetteit, az Apostolt, Ady, József Attila vagy Mécs László verseit és még sok más remekét a magyar költészetnek.
Pozsonypüspökiben állandó tagja és aktív résztvevője volt a Csemadok helyi szervezetnek. Szeretetét és segítségét a szervezet 2006-ban díjjal jutalmazta. Nemzete szolgálata az is, ahogy földolgozta a csallóközi mondavilágot és azt a kort amikor még az ember együtt lélegzett a természettel. De a jelenkor kérdéseire ugyanilyen intenzitással reagált. Figyelmeztető ujját emelte föl a fegyverkezés, az agresszivitás avagy a technika vivmányaival való visszaélés ellen. Mindezt olyan művészi formanyelven, mely korszerű, ugyanakkor érthető, olvasható mindnyájunk számára.
Az 1989-ben létrejött Csehszlovákiai – majd 1993-tól Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának alapító tagja, bölcs tanácsaival látta el a társaság ügyvezető tagjait. Részt vett minden csoportos kiállításon, majd bekapcsolódott a Pozsonyi Műtermek tevékenységébe is. Magas színvonalú munkásságáért 2003-ban a Madách-Posonium díjat vehette át és 2006-ban Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának Nívódíját.
Önálló kiállítása 1984-ben, 1996-ban, 2006-ban és 2011-ben volt.
Egész életében vezérlő elve a szeretet és Krisztusba vetett rendithetetlen hite megóvta a mammon csábitásától. Az élet nehéz helyzetein hite és a család nyújtotta biztos háttér segitette át.
Marienka, a szerető művészfeleség, aki a háttérből támogatta, szinte láthatatlanul az alkotó folyamatot és a műterem mellett, állandó kapcsolatban az édesapával ugyancsak alkotó művésszé cseperedett lány, Gabika. Nagy József csendes, állandó sugárzású szeretete volt a válasz ragaszkodásukra.
Ezzel a háttérrel hihetetlenül gazdag életművet hozott létre. Széleskörű műveltsége tükröződött abban a filozófikus magatartásban, mely egyre inkább áthatotta alkotásait.Utolsó éveiben egyre elvontabb témákkal lepte meg környezetét, viszont művészileg és technikailag igényes absztrakciója is mindig az érthető, az értelmezhető szinten maradt. 2005-ben így vallott: „Jelentéssel bíró elvont művészetet szeretnék csinálni. És éppen ebben összegződik egész tevékenységem gerince – ugyanis számomra a képzőművészet elsősorban kommunikációs eszköz, mellyel közölni szeretnék minél nagyobb, minél mélyebb gondolatokat”. A művész 80. születésnapja alkalmából a komáromi LIMES-Galériában rendezett átfogó, életműkiállitásának Dr.Kubicska Kucsera Klára a találó „Égi és Földi” cimet adta. Nagy József egész élete kapocs volt az ég és föld között. S ez fejeződött ki alkotásaiban. Műveiben ránk hagyott gondolatai még sokáig lehetnek aktuálisak. Élni kell velük” – mondta Szabó Kinga.
Jégh Izabella Pozsonypüspöki lakosságának, a helyi Csemadok-tagoknak nevében möndott végső búcsút:
„Egy órával ezelőtt, édesapám elhagyott minket.” Jött az SMS üzenet január 3-án délután. Megdöbbentem és a lelkem beleremegett, hiszen nem sokkal karácsony előtt még a munkájáról beszélgettünk. Ez a mi kedves Jóska bácsink, nincs többé! Az az ember, akit mi mindannyian szerettünk és tiszteltünk, aki hozzátartozott mindennapi életünkhöz, akiből a jóság és derű áradt, aki hithű életét szeretett családjának, a Csemadok nagy családjának, anyanyelvi kultúránknak, a képzőművészetnek, a cserkészetnek áldozta, többé nincs közöttünk.
Kedves barátunk! Haláloddal pótolhatatlan veszteség érte első sorban a családodat, továbbá bennünket, a felvidéki művészeti életet és a magyar nemzet közösségét. Csodálatos személyiség voltál, akinek önzetlen segítségére mindig számíthattunk. Közvetlenséged, a lényedből fakadó kedvességed nagyon fog hiányozni. Szavakkal nehéz megköszönni azt a temérdek munkát, amit alapszervezetünkben és szülőfalud magyarságának megmaradása érdekében kifejtettél.
Igaz, nem is vártál köszönetet érte, hanem mindig csendben, a háttérben, szerényen munkálkodva önzetlenül tevékenykedtél. Hiányozni fognak azok a szép versek, amelyekkel névnapunkon gratuláltál, hiányozni fognak az idézetek, a történelmi visszatekintések, az elmélkedések, a rajzok, amelyekkel szervezetünk krónikáját díszítetted több évtizeden keresztül. Hiányozni fognak az apró, szeretettel készített egyedi ajándéktárgyaid, amelyekkel minden karácsonykor megleptél bennünket, és amelyeket baráti köröd egy csoportjának, a mendikálás utáni meghitt beszélgetés keretében adtál át. Ez a kis csoport nem tudhatta, hogy 2012 karácsonyán utoljára ölelte magához a barátot, akinél negyven éven keresztül a szenteste utolsó óráját tölthette. Hiányozni fog a te tiszta, őszinte, szeretetet sugárzó tekinteted, halk, de meggyőző szavad, ahogy az életről, a hitről, az anyanyelvről, a gyökerekhez való ragaszkodásról, Istenbe vetett bizalmadról beszéltél.
E nehéz búcsú pillanatában az a tudat vigasztal bennünket, hogy nem éltél hiába! Grafikáid, rajzaid, az illusztrált katekizmusok és könyvek tömege, festményeid, amelyek templomokat, kápolnákat és ki tudja, hány család házának falát díszítik, az általad tervezett és megrajzolt keresztúti állomások, a saját kezűleg szőtt, történelmünket ábrázoló faliszőnyegeid, a meghívók, az apró ajándéktárgyak által mindig velünk leszel. Az élet nem kényeztetett el téged.
A sok küzdelem közepette is mindig csendben, alázattal viselted sorsodat, sorsunkat! Olyan példakép ez számunkra, amelyre csak felnézni lehet, elfeledni soha!”
Jégh Izabella a gyászoló család nevében köszönetet mondott mindazoknak, akik elkísérték földi léte utolsó útján a szeretett halottat, Nagy József festőművészt, Koller Gyula prelátus úrnak az elhunyt lelki üdvéért bemutatott legszentebb áldozatot, Vadkerti József esperes plébánosnak, hogy az evangélium szavaival megvigasztalta a hozzátartozókat és a szeretett halottat a végtisztességben részesítette.
A sírnál a helyi cserkészek, élükön Schniererné Wurster Ilonával és a helyi öregcserkészek vettek búcsút cserkésztársuktól, Nagy Józseftől.
A temetési szertartáson a magyar nagykövetség, a helyi és pozsonyi önkormányzat, több nagyobb szlovákiai magyar társadalmi szervezet képviseltette magát, írók, képzőművészek, vezető politikusok, barátok, ismerősök nagy számban vettek búcsút a festőművésztől.
pog, Felvidék.ma
Fotó: Haraszti Mária
{iarelatednews articleid=”37320,36570″}
