Nem szokványos, bátran mondhatni, meglepő álláspontot tett közé Jozef Černek a sme.blog.sk egyik blogírója. Politikusoktól, de még szlovák civilek szájából sem hallani mindennap ilyet, ezért a komáromi illetőségű blogíró szlovák nemzetiekhez címzett bejegyzését az alábbaikban magyarul is közzétesszük.
Drága barátaim, már nagyon nehéz figyelemmel követnem, hogy mit tesztek és cselekedtek. Lehet, hogy nincs, aki megmondja ezt nektek, megteszem hát én, mégpedig kertelés nélkül: Nevetségesek vagytok! Nevetségesek vagytok, s ami még rosszabb nevetségessé teszitek mindnyájunk munkáját. A legrosszabb, hogy azoknak az embereknek a munkáját teszitek tönkre, akik szívvel és szívből cselekedtek. A nemzetért! A nemzetért, nem pedig más nemzet ellenében! A saját nemzetükért. Képesek vagytok egyáltalán észrevenni még a kettő közti különbséget? Bizottságokat hoztok létre, meg egyesületeket, aláíróknak nevezitek magatokat, táblacsodákkal harcoltok, még fel sem épített hidakat égettek fel az Ipoly folyón. Mert szerintetek állítólag eláraszt és megsemmisít bennünket az idegen kultúra. Jó. Akkor harcoljunk, de nem a hidak és táblák ellen. Lehetséges, hogy még senki sem mondta nektek, de bent vagyunk az Európai Unióban, s egy kicsit már másról szól az élet.
A hidak és a táblák a legkevésbé kellene, hogy zavarjanak benneteket. Éppen ellenkezőleg: legyen minél több tábla és híd. Akár tíz nyelven is. Tegyük melléjük azonban a mi táblánkat, a mi kultúránkat is, hadd védje meg saját magát. Beszéljünk az embereknek Štúrról, Hviezdoslavról vagy Janko Kráľról. Fordítsuk le a Dobšinský által összegyűjtött meséket. Egyhangúlag állítjuk, hogy vendégszerető nemzet vagyunk. Tényleg azok vagyunk? Ez a mi vendégszeretünk? Már nem a kenyér és a só?
Miénk a legszebb folklór a földön? Igen! Akkor mutassuk meg, s mindjárt közvetlenül a tábla mellett. Miért ellene építkezünk, mikor megtehetnénk, hogy mellé tesszük a miénket is. Hány együttest alapítottatok az Ipoly mentén? Hányszor játszottatok ott már Tajovskýt? Miért nem nyitjuk meg azokat a hidakat a mi dalainkkal és táncainkkal? Jöjjön csak az a kultúra, ami fel akar bennünket égetni, hiszem, hogy a sarkanytús ifjaink és a szalagokkal díszített lányaink nem engedik ezt.
Zavar benneteket a kisebbségi kultúra. Miért nem támogatjátok a miénket? Hány szlovák előadáson vettetek részt a gyerekeitekkel. És hány amerikai sorozatot tudnak fejből felsorolni a gyerekeitek? Hány tábla ellen léptetek már fel és hány bizottságnak vagytok a tagjai, és mennyi mindent aláírtatok már? És hány szlovák csoportot támogattatok ebben az évben, legalább azzal, hogy megtisztelitek őket a személyes részvételetekkel?
Miért zavar benneteket a magyar nyelv, és miért nem ágáltok az angol vagy a francia ellen? Kérdezzétek meg a gyerekeitek hány amerikai színészt, hány franciát és hány magyart ismernek! Én Komáromban élek, és képzeljétek, nem beszélek magyarul. De angolul tudnom kell, hogy megértessem magam a diákjaimmal. Igen, a ti gyerekeitekkel is! Azért mert „lájkolnak”, „reppelnek”, „csekkolnak”, „kommenteznek” stb. A gyerekek tudják, hogy tegnap kivel ebédelt és kivel hált Charlie Sheen, de fogalmuk sincs arról, ki volt Jozef Kroner. Miközben kettejük közül az egyik egy Oscar-díjas filmben is játszott. És egyáltalán ti tudjátok, hogy melyikük?
Hány mesét olvastatok ti el a gyerekeiteknek Dobšinskýtól? Egészen véletleneül ezek a gyerekek nem láttak több részt az amerikai szupersztárból? És egyáltalán van fogalmuk arról, ki is volt ez a Dobšinský? Ti legalább sejtitek? Tudjátok mennyit tett ő a nemzetéért? Akkor én elmondom. Ő úgy segített a nemzetén, hogy meséket gyűjtött, az emberek közt járt, tanította őket, bebizonyította nekik, hogy van mire büszkének lenniük. Ez az oka, amiért mindannyiunknak ismernie kellene őt. Nem azért, mert valaminek az aláírója volt. Nem azért, mert táblákat tett tönkre, vagy bizottságokat hozott volna létre. Nem harcolt a hidak, de a titkosrendőrök ellen sem. A nemzetük iránti büszkeségre ösztönözte az embereket. És ez volt az ő harca.
Azzal büszkélkedtek, hogy nemzetiek vagytok, de mit tettetek valójában a nemzetetekért? A ti nemzetetekért. Nem más nemzetek ellen. Nekünk ma nem kell a jogainkért harcolnunk. Mert rendelkezünk azokkal. Nekünk ma nem kell attól félnünk, hogy a jogainkat elorozza egy külföldi.
Nekünk attól kellene félnünk, hogy gyermekeink megtagadják a nemzetüket. Hogy miért? Mert a jelenlegi nemzetiek nevetségesek. És a gyerekek? A gyerekek nem akarnak nevetségesek lenni. Valamit jelenteni szeretnének, büszkék akarnak lenni a szárrmazásukra, büszkék az országukra, a nyelvükre és az őseikre. Ne tegyük tönkre a táblákat és ne égessük fel a hidakat. Inkább alapítsunk együtteseket, adjunk ki könyveket akár elektronikusakat is, a nemzetért, de ne más nemzetek ellenében!
Jozef Černek, ford. dé/Felvidék ma
