Az Összetartozás fája közös alkotás létrehozásában részt vettek a kassai Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium diákjai is Komjáthy Zsolt vezetésével. Alább az ő visszaemlékezésük olvasható:
Összetartozunk, mert… – már egy hete a budapesti kirándulás előtt ez a két szó zúgott fejünkben, miközben próbáltuk kitalálni a házunkra jellemző idézetet, ami a szeretetről, nemzeti összetartozásról és érzéseinkről szólt.
Mikor megérkeztünk a Budai Várba, házikóinkkal együtt elsétáltunk a Magyarság Házába, ahol már egy hétágú fa várt minket, telis-tele egyedi házikókkal. Az útbaigazítás után tettünk egy kört a környéken és csodáltuk a pompás kilátást, amit a Duna nyújtott nekünk. Na, de térjünk a lényegre! Elkezdtünk próbálni a másnapi ceremóniára, így már nem csak annyi feladatunk lett, hogy feltegyük a házat a fára, de már a szánkat is ki kellett nyitnunk és összetartozni. És álmodtunk egy barackfáról, ami alatt mindenki táncol… ta – ra – la – la …, hát igen, még az összetartozás dalát is ringatózva énekeltük, szinte éreztük, hogy lelkeink összeérnek.
Esténket egy kollégiumban töltöttük, ahol sikerült nagyon jól kipihenni napunkat. Másnap nagy erőbedobással készültünk a ceremóniára, sikerült pár embernek interjút adnia a tévéseknek és a rádiónak, a többiek meg imádkoztak, hogy ne kapják el őket egy interjúra. Aztán jött a nagy izgalom szereplésünk előtt, és hivatalosan is felavatták az összetartozás fáját.
Előtte – míg a Kárpát-medence összes országából egy – egy tanuló előadott valami jellegzetességet, Felvidéket (Kassát) Dobos Réka képviselte, Babits Mihálytól szavalta az Áldás a magyarokra című verset. Mások énekeltek, hegedültek. A ceremónia után különleges történelemórát tartottak nekünk a Kárpát-medence templomairól és Trianon következményeiről. Így új ismeretekkel és élményekkel gazdagodva ülhettünk buszra és jöhettünk haza.
Mindenki nevében elmondhatom, hogy nagyon élveztük ezt a két napot Budapesten és remélem, jövő éven is lesz lehetőségünk elmenni.
{iarelatednews articleid=”39987″}
