Dunaszerdahelyen a Csallóközi Múzeum szolgált helyszínéül annak a remek szimpóziumnak, amelynek témáját a dr. Vajda Barnabás, a komáromi Selye János Egyetem Történelmi Tanszéke tanárának a városról készülő tanulmánykötete kéziratának ismertetése és kiegészítése adta.
A rendezvény főszervezője a Szövetség a Közös Célokért társulás volt, társszervezői pedig a Selye János Egyetem Tanárképző Kara Történelmi Tanszéke, Nagyszombat Megye Önkormányzata és Dunaszerdahely Önkormányzata, valamint a Csallóközi Múzeum.
Hideghéthy Andrea, a SZAKC ügyvezető igazgatója (Fotó: Németh Tímea)
Hideghéthy Andrea, a főszervező társulás részéről köszöntötte a résztvevőket, dr. Hájos Zoltánt, a város polgármesterét, a város vezetősége nevében megjelenteket, valamint Nagy Ivánt, a múzeum igazgatóját, akikkel az utóbbi időben erősítve a kapcsolatot több értékes rendezvényt sikerült megvalósítani.
Dr. Hájos Zoltán polgármester üdvözlő beszédében felhívta a figyelmet, mennyire fontos, hogy az emberek ismerjék lakóhelyüket, tudatosítsák, milyen településen élnek és igyekezzenek különféle forrásokból, például az ilyen rendezvényekből minél több információt gyűjteni.
Közönség (Fotó: Németh Tímea)
Kiemelte, hogy
Dunaszerdahely első írásos említésének 770. évfordulójára emlékeznek az idén,
ismert, hogy már a honfoglalás idején lakott volt a területe, hamarosan pedig olyan szervezett település lett, amely a természeti körülményeivel megfelelő lakóhelyet biztosított elődeinknek.
Dr. Vajda Barnabás (Fotó: Németh Tímea)
Hozzáfűzte, hogy a jelent csak akkor tudjuk megérteni, ha ismerjük a múltat. Ehhez járul hozzá a mostani tudományos kutatásokon alapuló várostörténeti szimpózium, illetve a készülő, szakmai igényességgel összeállított kötet is, mindkettő célja a város lényegében közelmúltjának tudományos feldolgozása, értékeinek feltárása, kendőzetlen, valós bemutatása. Az átfogó monográfia Dunaszerdahely 1945 utáni történetét részletezi, amely időszak sorsfordulókban, meghatározó történésekben ugyancsak bővelkedett.
Dr. Vajda Barnabás bemutatta az előadókat, akik az eddig elkészült kézirat anyagaira alapozva, azt kiegészítve dolgozták ki, állították össze előadásaikat. Dr. Popély Árpád, a Selye Egyetem Történelmi Tanszékének tanára, a somorjai Fórum Intézet munkatársa, dr. Gaucsík István, a pozsonyi Szlovák Történettudományi Intézet történésze, dr. Miklós Péter, a Szegedi Egyetem tanára és Nagy Attila dunaszerdahelyi helytörténész valamennyien érdekfeszítő, a lényeghez ragaszkodó előadásokkal örvendeztették meg a hallgatóságot.
(Fotó: Németh Tímea)
Vajda Barnabás nyomatékosította, hogy munkája több mint ezer oldalas, öt témakört ölel fel,
így a város, mint politikai tér, a város, mint gazdasági tér, a város, mint életkörnyezet, a város, mint kulturális tér és a város, amely részben a regionális politika kedvezményezettje, illetve áldozata.
Örömére szolgált, hogy kollégái értékes visszajelzésekkel, megjegyzésekkel járultak hozzá munkájához, kommentálták a készülő könyv egy-egy fejezetét.
Dr. Popély Árpád (Fotó: Németh Tímea)
A szimpózium első előadása dr. Popély Árpádtól hangzott el Dunaszerdahely politikatörténete 1945-1991 között – a kommunista Csehszlovákia kontextusában címmel. Felvázolta, hogy a Kassai Kormányprogram értelmében Szlovákia 13 járásában, így Dunaszerdahelyen is a második világháború után nemzeti bizottságok helyett közigazgatási bizottságok működtek, amelyek bizonyos értelemben korlátozták a lakosság beleszólását a közügyekbe, tehát az itt élő magyarságét is. Miután ezek a közigazgatási bizottságok megszűntek, megváltozott a helyzet.
Kitért a dél-szlovákiai járások lakosságát érintő csehországi deportálásokra, amelyek szerencsére megkímélték az ittenieket, valószínűleg azért, mert a városi lakosságot nem találták alkalmasnak arra a mezőgazdasági munkára, amelyet a cseh vidék és annak gazdái igényeltek.
(Fotó: Németh Tímea)
A lakosságcsere annyiban érintette a várost, hogy az innen áttelepítésre szánt 1074 személyből végül 324 személyt telepítettek át Magyarországra. A reszlovakizálást itt sokan elutasították, csupán a lakosság mintegy 10 százaléka vette fel a szlovák állampolgárságot. Persze, a szlovákság betelepítése Dunaszerdahelyt sem kerülte el, a legutóbbi népszámlálás alapján a lakosság mintegy 19 százaléka szlovák.
Popély Árpád az előadásában bemutatta mindazokat is, akik a szocilaizmus évei alatt a városból, illetve a járásból a Szlovák Kommunista Párt, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács legfelsőbb vezetésébe, elnökségébe kerültek. Kiemelte Štefan Ferencei nevét, aki pozícióját felhasználva megpróbálta szorgalmazni a háború utáni jogfosztottság éveiben a magyar családoktól elkobzott házak, vagyonok visszaadását is. Szólt az ilyen magas posztokra történő kiválasztások szocialista módszereiről, valamint a helyi, járási szervekbe való választásokról, tehát az egypárt rendszer praktikáiról, amelyek természetesen itt ugyancsak érvényre jutottak.
Dr. Gaucsík István (Fotó: Németh Tímea)
Dr. Gaucsík István gazdaságtörténészi szemszögből vizsgálódva mutatott rá, hogy a második világháború után az ország radikális gazdasági és társadalmi átalakítása a települések tudatos és tervezett átformálása volt a politikai hatalom részéről. Ez összefüggött az úgynevezett polgári lét felszámolásával, ennek nyomán a szocialista létforma megvalósításával, a kifejezetten egynemű szocialista társadalom létrehozásával. Ennek bizonyítékai a lakótelepek tömegei, az egységes, azonos házak, a mezőgazdaság kollektivizálása, az átgondolatlan iparosítás, a nők munkába állítása.
Megjegyezte, hogy mindez egyfajta politikai eszköz volt a társadalom egységesítésére. Dunaszerdahelyen szintén igyekeztek az ipartelepítésre, holott ez mindig egy erős mezőgazdasági háttérrel bíró település volt, de a cukorgyáron, húsfeldolgozó üzemen kívül más nem valósult meg.
(Fotó: Németh Tímea)
Rámutatott arra is, hogy Vajda Barnabás kézirata nagyon valósan tartalmazza az itt élő nők foglalkoztatásának kérdéskörét, a nők foglalkoztatottsága itt ugyanis jóval alacsonyabb volt az országos átlagnál, és ezen csak az ingázás, általában a Pozsonyban talált munkahelyek enyhítettek.
Elmondta azt is, hogy ugyan voltak előnyei a szocialista életformának, de ugyanakkor több mindenben hátrányt jelentett, például identitásvesztéssel, a helyi ipar hiányával, a foglalkozási szerkezet felemásságával járt. Ezért aztán 1989, a rendszerváltoztatás után nem volt egyszerű kezelni ezt az örökséget, amely természetszerűen Dunaszerdahelyre is rászakadt.
Dr. Miklós Péter (Fotó: Németh Tímea)
Dr. Miklós Péter, a Szegedi Egyetem tanára külső szemlélőként vette górcső alá a várost és a vele foglalkozó tudományos munkát. Felvezetőjében kitért a történelem fogalmának elemzésére. A történelemben benne élünk, de mindenki számára mást jelentenek a történések, amelyek formálják életünket.
Majd felhívta a figyelmet arra, hogy helytörténetet, várostörténetet kutatni majd annak összegzését adni, nagy felelősség, csak komoly, felkészült szakembereknek érdemes a témához nyúlni.
(Fotó: Németh Tímea)
Felsorolta, hogy Magyarországon Eperjessy Kálmán, Fűr Lajos és Kövér György állnak a szakma magaslatán, munkáik komoly értéket képviselnek.
Vajda Barnabás munkájával kapcsolatosan külön kiemelte, hogy kellő alázattal, előzékenységgel foglalkozik a város fejlődésének struktúrájával, a városi életre koncentrál és dicséretesen újabb mozaikokkal járul hozzá a település történetének megismeréséhez.
Ezért javasolná a monográfia rövidített és konkretizált változatának kiadását is, amelyet haszonnal forgathatna a szakmán kívül a nagyközönség és az ifjúság is. Így bizonyára szorosabb kötődésük lehetne lakóhelyükhöz.
Nagy Attila (Fotó: Németh Tímea)
Nagy Attila helytörténész lokálpatriótaként olyan jelenségekre irányította rá a figyelmet, amelyeket fontosnak tart nemcsak a múlt feltárása, hanem a jövő tisztelete szempontjából is. Üdvösnek tartja, hogy az utóbbi időben odafigyelnek a szakrális emlékek felújítására, külön részletezte a város Szent György templomának történetét, az oltárképek jelentőségét, a történelem során megvalósult vizitációk adatait, amelyek különösen beszédesek a ma embere számára.
Feltétlenül ajánlja a szakrális emlékek felújításánál az eredeti szöveg megtartását, hiszen ezek sokatmondók, ugyanakkor elődeink igyekezetét jelzik. Hiteles és korrekt munkát sürget valamennyi emlékhely helyreállításánál.
(Fotó: Németh Tímea)
Rámutatott az emlékezetkiesésre, ezért kell időben megírni az emlékeket, feleleveníteni a lényeges történéseket, hiszen könnyen felejtünk. Lényegesen fontos ez az itteni magyarság esetében, mert addig magyar egy emlék, amíg van itt magyar közösség. A tudományos igényesség elengedhetetlen követelmény, és erre jó példa a készülő monográfia, és valamennyi hasonló kezdeményezés Felvidék minden régiójában.
Nagy Iván múzeumigazgató a szimpózium végén elhangzott összegzésében ugyancsak üdvözölte a monográfia létrejöttét, kihangsúlyozva, hogy sok település örülhetne, ha ilyen átfogó, tudományos alaposággal, sok adattal, hivatalos forrásból származó ténnyel, professzionális történészi látásmóddal megalkotott helytörténeti munka születne róluk.
Most már csak mielőbbi megjelenést kívánunk Vajda Barnabás könyvének!
Benyák Mária/Felvidék.ma
