Gulyás Gergely, a Fidesz és a Magyar Országgyűlés alelnöke a budapesti Esterházy Emlékünnepségen adott interjút a Felvidék.ma-nak. A háborús bűnösség mellett a megbékélésről szólt. Úgy véli a Most-Híd születéstörténetét tekintve is téves döntés volt.
– Nagyon határozott kiállást hallhattunk Gulyás Gergelytől, ami azért volt meglepő, mert az utóbbi időben támadhatott olyan benyomásunk, hogy a magyar kormánypolitika a szlovák-magyar államközi kapcsolatok érdekében kerüli a szlovák féllel azokat a kérdéseket, amelyek fájnak a felvidéki magyaroknak, ám mivel konfliktust okozhatnak a két állam között, ezért Budapest többnyire inkább hallgatott róla.
– Nem örülök, ha ilyen benyomás alakult ki bárkiben is. Viszont az kétségtelen tény, hogy valamennyi a térséghez tartozó államnak fel kell ismernie azt, hogy vannak közös érdekeink. Miután együtt váltunk az Európai Unió tagjaivá, ezeket a közös érdekeket közösen tudjuk a leghatékonyabban érvényesíteni. De ez korántsem jelentheti azt, hogy lemondhatunk azokról az egyébként emberi jogi alapokon álló, megalapozott követelésekről, amilyen a nemzetiségek nyelvhasználata, vagy nemzetiségi jogaik érvényesítése.
Közös múltunk eltérő értékelése mellett is reménykednünk kell abban, hogy találunk olyan közös pontokat, amelyeket mindannyian elfogadunk. Aki a szlovák törvényhozásban egyedüliként szavazott a zsidótörvények ellen, majd utána kommunista börtönben, illetve a Gulágon több mint egy évtizedet eltöltött, ezek önmagukban is olyan hőstettek, amelyeket a nemzetiséghez való tartozásra való tekintet nélkül mindenkinek értékelnie kell!
Ezért gondoljuk úgy, hogy a cseh és a szlovák államnak ugyanannyira kell büszkének lennie Esterházy Jánosra, mint Magyarországnak! Teljes képtelenség, hogy valakit, aki mártíromságot vállalt, a mai napig háborús bűnösként tartsanak számon! A csehekben úgy tűnik, van bizonyos hajlandóság arra, hogy korábbi álláspontjukat felülvizsgálják. Persze, csak akkor lehetünk nyugodtak, ha a rehabilitáció már befejezett tény. Szlovák oldalon viszont egyelőre ennek a nyomát sem látjuk! Mi úgy gondoljuk, hogy amikor Esterházy János mártíromságának elismeréséért küzdünk, akkor ezt a küzdelmet mi nem Szlovákia vagy Csehország ellen, hanem az ő érdekükben is folytatjuk, hiszen az ő oldalukon áll fenn egy erkölcsi adósság, mivel erre még nem került sor.
– Ez különösen azért érdekes, mert a Szlovákiával való megbékélés magyarországi híveinek a hátán szabályosan futkos a hideg attól a végeredménytől, amelyet a szlovákiai parlamenti választások következtében láthatunk. Nem tudjuk persze még pontosan, hogy milyen kormány alakul, de olyan pártok kerültek a pozsonyi törvényhozásba, amelyek a legrosszabb magyar álmokat is felülmúlják.
– Egyrészt nagyon szomorú, hogy a Magyar Közösség Pártjának immár harmadszor nem sikerült bejutnia a szlovákiai törvényhozásba. Biztos, hogy egy a valósággal való messzemenő szembenézésre kell, hogy késztesse a felvidéki magyar politikai közösséget! Egyébként a Híd sem szerepelt a kitűzött céljaihoz képest jól, de a Hídban mi mindig egy olyan próbálkozást láttunk, ami ellentétes az ottani magyarság érdekeivel. A mi célunk ugyanis a szülőföldön való magyarként való megmaradás, a nemzettudat, a nemzeti kultúra megőrzése, és mi valóban úgy gondoljuk, hogy a nálunk élő szlovák kisebbség, így például a Békés megyében élő szlovákság gazdagítja Magyarországot.
A miniszterelnök beszédeiben többször is elhangzott, hogy akkor lesznek a magyarországi szlovákok jó polgárai Magyarországnak, ha megmaradnak szlováknak. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy ez a helyes szemlélet!
Biztosak vagyunk benne, hogy Szlovákiának is azok a jó polgárai, akik ha magyarok, akkor magyarként őrzik és ápolják a kultúrájukat. Ilyen értelemben tehát a Híd egy születéstörténetét tekintve is téves döntés volt. Az ő szereplésüktől mi nem várhatjuk azt, hogy a nemzetiségi jogokat az eddiginél szélesebb körben ismernék el, de ismétlem, ettől még a mostani szereplésük is elmarad a saját várakozásaiktól. A Magyar Közösség Pártjának viszont továbbra sem szabad lemondania arról a célról, hogy a pozsonyi törvényhozás része lehet. De meg kell találniuk az utat, ami az ottani magyarsághoz vezet!
Ami a választások egészét illeti, a tisztán arányos választójogból adódó instabilitási nehézségeket, továbbá a népakarat érvényre jutásának e tekintetben fennálló korlátozottságát is szemlélteti, hogy a választásoknak hiába van egy világos nyertese, de az arányos mandátumkiosztás következtében a kormányalakítás rendkívül nehéz.
Jól látszik továbbá az is, hogy a szlovák közéletben továbbra is vannak olyan, a legrosszabb szélsőjobboldali hagyományokkal bíró magyarellenes erők, amelyek képesek voltak bejutni a parlamentbe. Ebből látszik az is, hogy a szlovák választópolgárok egy része miként viszonyul a magyar nemzetiséghez, de reméljük, hogy ez mindössze egy bizonytalan belpolitikai helyzetből adódó egyszeri választási eredmény.
Nem látjuk ugyan, hogy a kormányalakítás miként történik meg, de reméljük, hogy szélsőséges, magyarellenes pártok semmiképp sem válhatnak a szlovák kormánykoalíció részévé.
Gecse Géza, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”60075″}
