Mivé fajulhat az, ha a szülők valamelyik gyermekükre különösebben nagyobb figyelmet fordítanak, mint a többiekre. Talán nem kell, hogy egészen odáig menjen a dolog, mint ahogyan az történt József testvérei esetében, akik készek voltak arra, hogy akár meg is öljék az apjuk által sokra tartott gyermeket.
Lehet, hogy a testvérek csak gyűlölik a kedvenc gyermeket, legszívesebben ezért megfojtanák őt egy kanál vízben, de mégsem teszik, mert idővel azért megbékélnek a helyzettel és a szülők is belátják, valamit elrontottak a nevelés kérdését illetően, aztán gyorsan helyre is hozzák a hibát. József esetében viszont Isten egy egészen különös életútat készít a számára. Megláthatjuk, hogyan lesz a felmagasztaltból megalázott, s megalázottból felmagasztalt. De ez csak akkor lehetséges, ha Isten szerinti életet élünk. Ha Istentől elfordulva, más utat választunk, nem biztos, hogy a felemelkedés utáni zuhanást, ismét a felemelkedés követi. Csak egy hatvan évvel ezelőtti eset. Előfordult, hogy a lakosságcsere, ki- és áttelepítések következtében a módos gazdának a házát egy nincstelen, az északi országrészből érkező kapta meg. A gazdagból szegény, nincstelen lett, de Isten adott neki elég erőt ahhoz, hogy új házat építsen, még szebbet és nagyobbat. Aki viszont csak úgy megkapott mindent, az nem tudott élni a lehetőséggel, a felemelkedés után ott maradt lenn abban a sorsban, ahonnan jött. Józsefet Isten is áthelyezte. A jobb körölmények közül egy rosszabba, de mivel félte az Urat, felemeltett. De hogyan került József ilyen helyzetbe?
Úgy, hogy Jákób kedvenc fiát testvérei után küldi. Az álmaival dicsekedő Józsefnek azonban nem nagyon örülnek, még egy tervet is kiforralnak ellene, de az Rúbennek a közbejárására meghiúsul. Hogy mi vezeti a testvéreket erre az elhatározásra és mi történik Józseffel, erről olvashatók Tarr Nándor kistárkányi lelkipásztornak gondolatai.
1Móz 37, 12 -24.
Józsefet eladják testvérei
Egyszer a testvérek elmentek Sikembe apjuk nyáját legeltetni. Izráel ezt mondta Józsefnek: Testvéreid Sikemben legeltetnek. Gyere csak, elküldelek hozzájuk! József azt mondta neki: Kész vagyok rá. Apja azt mondta neki: Menj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj. Azután számolj be nekem! Elküldte tehát Hebrón völgyéből, és ő elment Sikembe. Amikor a mezőn bolyongott, találkozott egy emberrel, aki megkérdezte tőle: Mit keresel? József azt felelte: Testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, hol legeltetnek? Az az ember így felelt: Elmentek innen, és hallottam is, amikor ezt mondták: Menjünk Dótánba! Elment tehát József a testvérei után, és megtalálta őket Dótánban. Amikor távolról meglátták, még mielőtt a közelükbe ért, összebeszéltek, hogy megölik. Ezt mondták egymásnak: Nézzétek, ott jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból! Amikor ezt Rúben meghallotta, meg akarta menteni a kezükből, és ezt mondta: Ne üssük agyon! Majd ezt mondta nekik Rúben: Ne ontsatok vért! Dobjátok bele ebbe a kútba itt a pusztában, de kezet ne emeljetek rá! Így akarta megmenteni a kezükből és visszajuttatni apjához. Amikor odaért József a testvéreihez, lehúzták róla a ruháját, a tarka ruhát. Azután fogták, és beledobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz.
Kedves Testvéreim!
Ábrahám, Izsák és Jákob után József az az ősatya, akivel a Szentírás olvasója legkönnyebben azonosíthatja magát. Ő az a rosszul nevelt, elkényeztetett fiú, aki sok csapás, szerencsétlenség és hányattatás után, érett és megfontolt, minden szempontból kompetens vezetővé válik-, mert később majd hallgatnak rá a testvérei. Egyben ő az igazságtalanul üldözött fiatalabb testvér, aki kiváló férfiúvá (top man) válik azzal, hogy nagylelkű a testvéreihez. Ő az, akit családja megvet és elutasít, mégis ő lesz megmentőjük, mikor majd éheznek.
Ezen felül József története rámutat Isten titkos gondviselésére, ami a legsötétebb emberi tettek között mutatkozik meg, és a legfőbb jóra irányítja minden olvasó figyelmét. A Biblia magyarázói úgy tartják, hogy ez egy történet a többi történeten belül, egy könyv a sok könyvön belül, egy külön(leges) irodalmi alkotás. Ez a történet nagyon realista módon ábrázolja egy korabeli fiatalember életét és előbbre jutását (karrierjét), és nagyon optimista végkicsengést fogalmaz meg.
Ahogy sok fiatal élete,- ahogy sokunk élete-, József élete is olyan, mint a matematikából ismert szinusz görbe: vannak benne csúcspontok és mélypontok, van benne nagyszerű emberi hozzáállás, és van nagyon alantas emberi viselkedés. Testvéreket látunk itt mélypontokon és csúcspontokon. Testvéreken, egymáshoz legközelebb álló embereken látjuk, hogy mire képesek egymás ellen és egymásért.
A felolvasott versekben azt látjuk, hogy József apja tanácsára (figyelemre méltó, hogy nem Jákob, hanem Izrael tanácsára – Isten harcosának a tanácsára!), indul neki megkeresni testvéreit, akik valahol legeltetnek. Az a valaki parancsol itt Józsefnek, aki „harcolt Istennel és emberekkel, és győzött”. Az a valaki indítja el, aki már tudja, hogy az ember akkor halad jó úton, ha Istennel is megharcolja az életét, és ha testvéreivel szemben is kiáll minden próbát.
„Testvéreid Sikemben legeltetnek. Gyere csak elküldelek hozzájuk! És ő azt mondta: Íme, itt vagyok!- Ímhol vagyok!” Jákob-Izrael valószínűleg nem látja jó helynek azt a Sikemet, ahol fiai legeltetnek. Nem látja jónak, hogy egy olyan helyen pásztorkodnak, amihez vér és erőszak, a hit szempontjából kétes értékű dolgok kötődnek. Jákob nem akarja, hogy a a testvérek efféle dolgokba keveredjenek. Ezért küldi közéjük Józsefet, aki többet lát: akinek nemcsak álmai vannak, de mennyei látása is.
József készségesen engedelmeskedik apja kívánságának, és ezt mondja: Itt vagyok, kész vagyok erre- Ímhol vagyok! Ahogy egy dicséretünk mondja: „Ímhol vagyok édes Uram, Istenem. Kész vagyok mindenben néked engednem, szent nevedért szörnyű halált szenvednem, csak az igaz hitben ne hagyj tőled elesnem.” (399,1)
A testvérek megkeresésének és megtalálásának kérdése mindig az a feladat, ami nélkül nem tudjuk a hívő életet gyakorolni. Mindig meg kell keresni a hitben hozzánk közel állókat, akkor is, ha mi várunk tőlük valamit, akkor is, ha nekik vannak elvárásaik velünk szemben. Készen kell állnunk arra, hogy ha kell, megtaláljuk azokat, akik rossz helyre terelték a nyájat, akik veszélyes vizeken eveznek. Józsefet felöltöztette, elkényeztette, kiemelte Jákob erre a feladatra. Bennünket is felemel, elkényeztet és „szép ruhába/szép köntösbe” öltöztet az Úr azért, hogy legyen bennünk készség és felelősség megkeresni egymást: elindulni a családtagjaink után, a gyülekezetünk után, a presbiterek a szomszéd lelkész után. Aki kész mindenben ennek az Istennek engedni, és azt mondani neki: Ímhol Vagyok!, annak az élete jó irányba halad. Jó irányba még akkor is, ha úgy látszik, csak bolyong (mint József), vagy ha csak az látszik, hogy őt magát kútba dobták.
Mikor Jákob meglátja Józsefen ezt a fajta készséget, akkor ezt is mondja: „Menj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj. Menny el, lásd meg, ha békességben vagynak a’ te bátyáid, és a’ juhok, és mondd meg nékem (Károli- Aranyos Biblia)”. Józsefnek tehát testvérei békességéről, és a nyáj békességéről kell hírt hoznia. Arról, hogy van-e salóm (békesség) ott, ahol vannak, ott, amiben élnek. Van-e béke(sség) abban, amivel épp foglalkoznak? Arról kellene hírt hoznia, hogy valóban jó állapotban vannak-e, hogy tényleg jó helyre került-e az életük, hogy igazán azzal foglalkoznak-e, amire megbízást kaptak. Azt kellene megmondania, hogy rendben van-e az összes pásztor, és rendben van-e az egész nyáj. Természetes, ha ezen a ponton egyházunkra és gyülekezeteinkre gondolunk. Ennek mai valósága pedig nem nagyon hasonlít annak a népdalnak a szövegére, mely a juhászról és nyájáról beszél, aki vígan terelgeti nyáját, és bú nélkül éli világát. Ma inkább azt mondhatjuk, hogy búval éljük világunkat, búval éljük meg egyházunk zsugorodását. Csalódva látjuk, hogy sok minden nincs rendben, sok mindenki nincs jó helyen, hogy nincs jó állapotban a hitbeli-lelki életünk.
Bennünk is megvan az a búbánat, az a komoly szomorúság, amit József is megfogalmaz, mikor a mezőn bolyong, és egy idegen embernek jelenti ki: „Testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, hol legeltetnek?” A héber szöveg eredeti értelme itt még kétségbeesettebb jelentést hordoz, mert e szerint József nemcsak keres, hanem vágyódik valakik után, igénye van arra, hogy testvéreket találjon. Ezt mondja: A hozzám közel állókat keresem, a velem együtt gondolkodókat, a mellém állókat. Azokat keresem, akikkel együtt tehetek valamit, akikkel össze tudok fogni, aki nem csapnak be, akik többek, mint barátok. Igényem van olyan társakra találni, akiknek nem számít, hogy miket álmodom, akik megértik álmaimat és terveimet, akiknek nem az számít milyen ruhát adtak rám. Azokat a testvéreket keresem, akikkel együtt ugyanabban az Úrban hiszek, és ugyanannak az Istennek az országát építem.
A történetből azt látjuk, hogy József nem talál azonnal ilyen testvérekre. Sok mélyponton keresztül jutnak csak el egymáshoz. József kútba kerül, idegenekhez kerül, le egészen a börtönig. A testvérek pedig majd éheznek és szomjaznak, míg végül egymásra találnak. József és testvéreinek az útja nem egy könnyű út, és sokszor nem vagyunk elég békességben, elég jó állapotban ahhoz, hogy bejárjuk ezt az utat.
A felolvasott történetben egy szó sem esik Istenről, sem hitről. Nem imádkozik József, hogy találja meg testvéreit, és nem fordulnak Istenhez a testvérek, hogy szabadítsa meg őket az irigységtől és gyűlölettől. Emberi utakat látunk, emberi keretek közt mozgunk. A történet egészét nézve mégis azt látjuk, hogy itt Isten rejtett és mindent eldönteni képes erejéről van szó, ami erősebb minden emberi széthúzó erőnél, az emberi erők minden formájánál. Finomabb kifejezéssel élve azt mondhatjuk, hogy itt minden Isten gondviseléséről beszél. Keményebben fogalmazva pedig azt mondhatjuk, hogy Istentől eleve elrendelt utakat látunk, amik jó célhoz vezetnek.
Mert egyedül az élő Úr tudja jóra fordítani, amit mi rosszul tervezünk, amit egymás ellenében gondolunk. Egyedül Ő tud jó állapotokat teremteni, békességet és egészséget adni a Vele való közösségben. Mi csak azt kell, hogy mondjuk: Íme itt vagyok, kész vagyok mindenben neked engedni Uram. Igényem van, hogy a Veled való közösségbe éljek, és ezen az úton testvérekre találjak. Ámen.
Felvidék Ma, Pátria, sk
