Évszázadokon keresztül az volt a szokás, hogy a pápát hármas koronával megkoronázták. I. János Pál szakított ezzel a hagyománnyal. Koronázás helyett beiktatást kívánt magának. Úgy érezte, időszerűtlen a mai világban hogy Krisztus helytartóját uralkodónak nevezzék. A mai vasárnap liturgiája Krisztust mint Királyt állítja elénk. Vajon ez nem időszerűtlen, elavult cím? Lehet-e, és ha igen, milyen értelemben Krisztust királynak nevezni?
I. Krisztus: pásztor-király
A Kr. e. VI. században Izrael pásztorai = királyai elárulták hivatásukat. Ahelyett, hogy a gyengéket és szegényeket gondozták volna, önmagukat legeltették, saját gesztenyéjüket sütögették. Ezért rájuk szakadt az Úr ítéletének napja: Jeruzsálem elpusztult, a nép fogságba került.
Isten Ezekiel próféta által kinyilatkoztatta, hogy ezentúl Ő maga lesz népének pásztora. Ezt hallottuk az olvasmányban.
Amikor Jézus Krisztus személyében Isten maga jött el közénk, vállalta a próféta szavaiban megígért pásztori szerepet. Betű szerint megvalósult benne az eszményi pásztori hivatás minden ismérve: „Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget, a kövér és egészséges fölött pedig őrködöm.”
Jézus pásztor-királynak érezte magát. Mindenki gondját magára vette, egyénileg foglalkozott mindenkivel, nem nyugodott bele egynek az elvesztésébe sem.
Felelősnek érezte magát Országa minden polgáráért.
+! Milyen boldogság egy ilyen vezér csapatához tartozni! Mekkora biztonság töltheti el szívünket egy ilyen pásztor-király alattvalójának lenni. Ő nem dirigál és parancsol, nem zsarnokoskodik és számon kér, hanem bízik bennünk és nem hagy magunkra. Végül biztos győzelemre viszi a jó ügyet.
Pásztor-királyom, ne engedd, hogy tőled valaha elszakadjak, vagy gyáván elhagyjalak téged!
II. Krisztus: megváltó-király
A bűn óta a szenvedés és a halál által a Személyes Gonosz látszik uralkodni az emberiségen. Neki nincs lópatája és szarva, vasvillája és üstje. Bibliai neve az, hogy Diabolos. Ennek jelentése: „szétdobáló”. Ő az, aki szétdobálja a jellemet és tudathasadást idéz elő a lélekben. Szétdobálja a családokat és tragédiát okoz a házasságban. Szétdobálja a nemzeteket testvérháborúkra uszítva őket.
Végül ő az, aki a halállal szétdobja a test és lélek egységét. Sőt képes kisiklatni életünk szerelvényét és az üdvösség útjáról a kárhozatba rántani. Ámde eljött Krisztus, a megváltó-király, aki kereszthalálával kiszabadított a Gonoszlélek fogságából és megváltotta a szakadék felé sodródó világot.
Szent Pál a mai szentleckében felébreszti bennünk a reményt, hogy Krisztus második eljövetelekor az Úr utolsó ellenségként megsemmisíti a halált is. Mindent az Atya jóságos uralma alá helyez és végül is „Isten lesz minden mindenekben.”
Erre a győzelemre az emberiség egyetlen népvezére sem volt képes. Mert bármily hatalmas volt is, a halál legyőzte valamennyit. Nagy Sándor, Hunyadi és Napóleon is meghaltak. Akik viszont a megváltó Krisztushoz kötik sorsukat, azok a feltámadás révén diadalt aratnak a halál fölött is és biztosítva van számukra a vég nélküli boldogság.
III. Krisztus: ítélő-király
Michelangelo a Sixtus-kápolna mennyezetén az ítélő Krisztust olyan félelmetesnek ábrázolja, hogy még a Boldogságos Szűz is félve hajol meg előtte. Nos, az Utolsó Ítéleten is a szerető Krisztus fog eljönni. Nem alkalmaz erőszakot senkivel.
Az evangélium szerint a szeretet királya jutalmazó lesz hűséges szolgáival. A legkisebb jóért, egy pohár vízért is örök élettel fizet. Nem is nehéz őt szolgálni, mert amit rászoruló embertársainknak teszünk, úgy veszi, mintha neki magának tennénk. De még a büntetésben sem lesz megtorló. Nem mondja: „Atyám átkozottai!” Nem ellenségeit akarja kozmikus börtönbe zárni, hanem azt az állapotot jelöli ki számukra, amit ők maguk választottak.
+! Forduljunk hát szeretettel a bajbajutottak felé. Ne csak énekeljük, hanem tűzzük életünk elé célul a modern színdarab fináléját: „Arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk életünkön át!”
*
Jézus egyszer példabeszédet mondott egy hercegről, aki idegen országba ment, hogy ott királyi méltóságot szerezzen. Polgártársai azonban követséget küldtek utána: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék fölöttünk.”
Ha Krisztus zsarnok királyunk lenne, csak parancsolgatni és büntetni próbálna, mi is tiltakoznánk. Ő azonban olyan Király, akinek / Hintója sosem volt, mindig csak gyalogolt / Szolgákat nem akart, szolgálni Ő akart / Mindenkit szeretett, senkit meg nem vetett// ételt-italt adott, beteget gyógyított. /
Ez a Krisztus kell nekünk!
De hát ez a Krisztus ma is él és köztünk jár. Sokszor gondoljunk rá:
Ő soha nem hagy el,
Szólj csak és átölel.
Tán észre sem veszed
Úgy fogja két kezed.
(Sillye: Volt egyszer egy Király)
Hajnal Róbert, Magyar Kurír
