Ford Kuga: Nagymacska, terepen

A Ford két teljes évig pihentetett egy Iosis nevű tanulmánymodellt, amely már első ránézésre szabadidő-autó előhírnökének ígérkezett. A Ford két teljes évig pihentetett egy Iosis nevű tanulmánymodellt, amely már első ránézésre szabadidő-autó előhírnökének ígérkezett. Aztán amikor látták, hogy a késlekedés bizony komoly lemaradást eredményezett – időközben ugyanis olyan márkák is piacra dobták a maguk „szabadidősét”, mint a Peugeot, a Citroën, az Opel, a Chevrolet vagy a Renault –, gyorsan szériaautót kreáltak belőle. Ez lett a Kuga, és a név mögött – a márkánál immár másodízben – a kaguár nevű ragadozó nagymacskát kell keresnünk. Ennek ellenére teljes békességben, marakodás nélkül telt az együtt töltött hetünk.

(Az összes kép kattintással nagyítható)

Alaktan

Nos, kérem, ahogy a korábban csúnyácska Fiesta szépségkirálynővé vált maga kategóriájában, a Kuga is a legszebbnek nevezhető a jelenlegi könnyű terepjárók között. Hihetetlenül arányos a maszkja, a sárhányók szoknyái éppen annyira hangsúlyosak, amennyire kell, a „kopoltyúk” hatásosan törik meg a homogén oldalfalat, a meredeken emelkedő övvonal pengeszerű üvegfelületet eredményezett, a légterelővel és attraktív lámpákkal díszített hátsó rész is csupa harmónia. Az elülső és hátsó védőpajzs sem hiányzik, bár itt természetesen nem az a szerepük, mint teszem azt, egy Mitsubishi Pajerónál. A hófehér szín esetünkben csak hab volt a tortán: valami hihetetlen attraktivitást és eleganciát kölcsönzött az autónak.

Belvilág

Tesztautónk az X akciómodell-sorozat gazdagabban felszerelt darabja volt, amely az alább is standard oldal- és függönylégzsákokon, automata légkondin, menetszabályozó rendszeren, sebességtartó automatán és egyebeken kívül 8 hangszórós, lemezváltós rádiót, hátsó parkolóasszisztenst és bőr ülőgarnitúrát kínált. A panorámatető már feláras volt. A bőséggel használt fémdekoráció remekül illett a Titanium névhez, de ettől függetlenül is feldobta az enteriőrt. Az ülések, mint képeink is illusztrálják, elöl-hátul igen kényelmesek, a hátul utazók kihajtható asztalkákat is használhatnak. Szűkösek viszont az ajtózsebek, egy félliteres pillepalackot már gond lehet beléjük passzírozni. A napi kilométer-számláló bonyolult, többlépcsős nullázása sem igazán tetszett, de ennél több kritizálandót nem találtunk az autón. Kövér piros pontot kapott viszont a két részben nyíló hátsó fal: kisebb holmikat az ablakon keresztül a legszűkösebb helyen is berámolhatunk a csomagtartóba. Hasonló elismerést érdemel az ötletesen megoldott üzemanyagtöltő nyílás, ahol nem kell semmit tekergetni, így minimális az esélye, hogy összepötyögtetjük magunkat néhány csepp levendulaillatú gázolajjal.

Az országúton

Tesztautók az értelmesebb motoralternatívát képviselte a 2,5 literes, 220 lóerős benzinmotorral szemben. A kétliteres dízel erőpotenciálja, mi tagadás, elmarad a konkurenciáétól, de ezzel együtt elégséges. Főleg, hogy a nyomaték átmeneti túlpörgetéskor 20 Nm-rel megnő. A váltó hatfokozatú kézi, jó beosztással és pontos működéssel. A futóművet egyértelműen országútra hangolták: a magas karosszéria gyors kanyarokban sem bólogat, a rugózás is határozott. Könnyű terepen – de nyálkás-síkos úton is – nagyban megkönnyíti dolgunkat a Haldex tengelyközi kuplunggal működő intelligens összkerékhajtás. Csak akkor vonja be a hátsó kerekeket, amikor szükséges, de akkor késedelem nélkül, és ha kell, akár 50%-os arányban. A Kuga ezzel együtt természetesen nem offroad, de egy barázdált földúttal vagy néhány terjedelmes dagonyával simán elbír. Teszi mindezt rendkívül kedvező fogyasztással, bár a feltüntetett értékek természetesen „országútiak”. Dicséretet érdemel még a gombnyomásra induló motor csendes járása; gyorsabb tempónál is inkább csak a szögletes tükrök okozta szélzaj jut be az utastérbe.

Vas Gyula
(A szerző felvételei)