2009. június 5-én szép ünnepre ébredt a Komárom-Esztergom megyei falu, Császár lakossága. Hosszú évtizedekig ez a nap összeolvadt az év többi napjával, mert nem volt szabad megemlékezni Wohlmuth Ferenc atya vértanú haláláról.
Felvidékről Felsőtúrról, Ipolyszakállosról és a környező falvakból valamint Garamkövesdről érkeztek zarándokok a megemlékezésre.
Akit igazán szeretnek, tisztelnek, az sosem hal meg. Ez a megállapítás igaz az ő személyére is. Most, mintha kárpótolni akarták volna az elmaradt megemlékezéseket, ünnepeket. , Császár katolikus hívői méltó, felemelő ünneppel adóztak Wohlmuth Ferenc atya papi és emberi nagysága előtt.
90 évvel ezelőtt, 1919. június 5-én a haldokló munkáshatalom pribékjei a községháza előtt a falu lakóinak szeme láttára felakasztották a szentéletű, hivatásában és emberi magatartásában példás életű plébánost. Azt az embert, akit felekezeti hovatartozástól függetlenül szerettek, tiszteltek. Egy módos gazda 4 ökör árát ajánlotta fel az életéért, de a hatalom mámorától megvadult gyilkosoknak semmi sem volt elég. Példát akartak statuálni a pap kivégzésével.
A jóérzésű emberek megsiratták és lelkükben ápolták emlékét, továbbadva a következő generációknak. Jellemét mutatja, hogy az akasztófa árnyékában, életének utolsó pillanataiban sem a gyilkosok iránti gyűlölet tükröződött az arcán, nem törődött velük, hanem híveinek adott útravalóul még néhány biztató szót. 25 évig volt a község plébánosa.
A 2008 nyarán a császári katolikus egyházközségbe kinevezett Író Sándor atya, megismerve Wohlmuth Ferenc életét és munkásságát, szükségesnek tartotta a vértanú emlékének méltó ápolását – ő indítványozta, hogy állítsanak szobrot emlékének.
A szoboravató ünnepségre eljöttek Sopronnyékről (ma az ausztiai Neckenmarkt), Wohlmuth atya szülőfalujából, valamint Felvidékről, a környékbeli városokból, falvakból a megemlékezni vágyó hívek. Az ünnep emelkedettségére a koronát dr. Pápai Lajos püspök úr tette fel azzal, hogy főpapi szentmisét pontifikált a császári templomban.
Kora délután több száz hívő vonult ki a katolikus temetőbe. Útközben Horváth István mocsai plébános vezetésével a rózsafüzért imádkozva, énekelve fohászkodtak a mártír papért. Wohlmuth Ferenc atya sírjánál Író Sándor atya , valamint a jelenlévő papok és hívek helyeztek el mécseseket, virágokat.. A síremléken olvashatóak a kegyetlenül kivégzett plébános utolsó mondatai, melyeket császári híveihez intézett:
„Elmegyek, mert elveimért pusztulnom kell.
Sokat dolgoztam értetek, hogy boldogok legyetek.
Ezért csak imáitokat kérem. Isten veletek!”
A megemlékező közösség ezután a községháza elé vonult, ahol a császári jó pásztort 90 esztendővel ezelőtt felakasztották. Az emléktáblánál a vértanúság napjának eseményeit felidézve Szalai Gábor tatai plébános tartott megemlékező beszédet, majd a Szózat elhangzása után a kegyelet koszorúit helyezték el a helyszínen. A szentmise előtt dr.. Török József professzor úr méltatta a vértanú lelkipásztor tevékenységét., majd könyvismertetőt tartott. A Vörösváry Ernő által 1923-ban megjelent könyvecskét most újra kiadta az egyházközség. Ezután következett a megyéspüspök valamint a mintegy 30 lelkipásztor által bemutatott szentmise, amelyen zsúfolásig megtelt a templom, valamint az előtte levő tér.
A szentmisét követően került sor a fehér mészkőből kifaragott szobor felavatására, amelyet az alkotó, Illyés András szobrászművész személyesen mutatott be. Az életnagyságú mű Wohlmuth Ferenc atyát papi öltözetben, kezében keresztet tartva ábrázolja. A szoboravató beszédet Völner Pál, a Komárom – Esztergom megyei közgyűlés elnöke tartotta, majd felolvasásra került Orbán Viktor volt miniszterelnök üdvözlő levele.
Egy fájdalmas esemény is beárnyékolta a megemlékezést. Az ünnep előtti napon rablók törtek be a templomba, letépték és elvitték az oltárképeket.
Felvidék Ma, Pázmaneum-Szabó Bálintné
