A Palóc Társaság jóvoltából július végén útrakelt egy autóbusznyi csoport, hogy megismerkedjen Kárpátalja egy részének történelmi múltjával, természeti szépségeivel.
A határon húsz-huszonöt évvel ezelőtti határátlépéseink emlékei jöttek elő a több mint kétórás várakozás folyamán. Késő délután érkeztünk meg szálláshelyünkre, a Beregszásztól pár kilométerre fekvő Bene községbe, ahol családoknál voltunk elszállásolva, akik magyaros vendégszeretettel fogadtak és láttak el az egész hét folyamán. A faluban tíz éve foglalkoznak turizmussal, melynek fő szervezője a falu polgármestere, aki egy idegenvezetőt is az érkezők rendelkezésére bocsájt, megszervezve az egész hét programját. Ettől nemigen lehet eltérni, ami egy kicsit a múlt rendszer beidegződéseire emlékeztetett. Persze, mindezek ellenére az idegenvezető jól jött, mert így sok látnivalóban részesültünk.
Bene község, ahonnan naponta csillagtúrára indultunk, ősi magyar falu a Borzsa-folyó partján. Jó fekvésének köszönhetően szőlőt és őszibarackot termesztenek. A szőlő nedűjét meg is kóstoltuk a Paraszka pincében szervezett borkóstolón. Jelenleg az ezerötszáz lelket számláló község kilencvennyolc százaléka magyar nemzetiségű, csak három ruszin család él a faluban, akik kiválóan megtanultak magyarul. Úgy mondják, hogy a falu határában található a „Zászlóbontás“ helye, ahol Esze Tamás kurucai gyülekeztek.
A várak, várromok és kastélyok nyomában
Munkács és Ungvár vára szépen felújítva, rendben tartva, kiállításokkal várja az érdeklődőket.
Munkács vára tipikus középkori erőd, melyben különböző korok építészeti stílusai egyesülnek az erődtől a palotáig, a város fölött egy magányos hegyen áll. Az első írásos dokumentumok a várról a 11. századból valók a fellegvár a 14-17. században épült a középső vár a 17. században. A vár kezdetben az Árpád-házi királyoké volt, a 14. század végén Luxemburgi Zsigmond magyar király Korjatovics Tódor litván hercegnek ajándékozza a várat, aki megerősíti és rezidenciává teszi a várat, 1445-ben Hunyadi jános lesz a vár ura, 1629-1711 között pedig a Rákóczi fejedelmi dinasztia birtokába kerül. 1655-től 1688-ig Zrínyi Ilona védi hősiesen a várat a császári seregek ostromától . Zrínyi Ilona emlékét 2006-től az egyik kerek bástyán Matl Péter munkácsi szobrászművész „Zrínyi Ilona és gyermeke Rákóczi Ferenc“szobra őrzi. 1782-ben II. József parancsára politikai börtönné alakították a várat. 1800-1801-ben itt raboskodott Kazinczy Ferenc. 1896-ban a börtönt bezárták, ezután a vár pusztulásnak indul. 1919-1938 között a csehszlovák hadsereg tartózkodott benne, majd a II. világháború után sztálini börtönt nyitottak benne. 1962-től 1973-ig egy szakközépiskolának adott otthont a vár. 1971-től 1993-ig lvovi restaurátorok tevékenykedtek a várban, akik állítólag több kárt tettek benne, mint az évszázadok ostromai. A várat nem lehetett látogatni. 2006 szeptemberétől szépen felújítva újra látogatható. A fellegvár északkeleti kiszögelésén a Hajdú-bástyán, ahonnan a legszebb panoráma tárul a Vereckei-szoros felé, áll a valahai millenniumi emlékmű helyén ,melyet 1924-ben a csehszlovák hatóságok semmisítettek meg, a 14 méter magas új emlékmű, melynek tetején egy 5,5 méteres bronz turulmadár áll, egy 2 méteres kardot tartva karmai közt. A szobor a munkácsi származású Pákh család kezdeményezésére és segítségével jött létre, akik a szovjet időkben Amerikába költöztek. 2007 nyarától az eredeti helyén áll az emlékoszlop. A bástyáról belátni a vidéket a Latorcát és a Kárpátok vonulatát.
Az ungvári vár
Ung vármegye a megyerendszer kialakulásának hajnalán jött létre. A korabeli ungvári vár egyike a legrégibb várunknak, az Ung folyó két ága, a mai folyó és az egykori Kis-Ung által közrefogott vulkanikus dombon épült. Ma a várpalotában a Kárpátaljai Honismereti múzeum kiállítása látható.
A vár alatt a délkeleti oldalon szabadtéri néprajzi múzeum található.
Huszt
„Bús düledékeiden Husztnak romvára megállék“ – mondtuk a költővel, mikor megláttuk Huszt várának romjait a város feletti vulkáni kúpon a Vörös dombon, mely körül alakult ki a város. Jelenlegi járási székhely harmincezer lakossal, melyből ezer hétszáz magyar nemzetiségű a 2001-es adatok alapján. A várnak ma már csak gazzal benőtt romjai láthatók. Ennek ellenére felmentünk a várhoz a kővel kirakott meredek úton , átverekedtünk a gazon, hogy lenézhessünk a vidékre a kanyargó Tiszára a Máramarosi-medencére, a Nagyszőlősi hegygerincre és emlékezzünk az egykori tulajdonosokra, a Perényiekre és a Hunyadiakra, Jánosra és Mátyásra, aki 1480-ban feleségének Beatrixnek ajándékozta a várat. A mohácsi vész után az Erdélyi fejedelemség kulcsfontosságú vára volt, de 1541-ben Habsburg fennhatóság alá kerül. Később többször cserél gazdát. A 18. században a császári helyőrség állomáshelye volt, ettől az időtől egyre elhanyagoltabb, többször szenved viharok általi kárt, 1766-ban három nagy villámcsapás éri, amitől kigyullad, azóta pusztul.
A következő várrom, amelyet meglátogattunk a Kankóvár volt. Romjai az egykori Ugocsa vármegye megyeszékhelyén, Nagyszőlősön a város szélén emelkednek a Fekete-hegy kiszögelésén, dacolva az évszázadok viszontagságaival. Legjelentősebb urai a Perényiek voltak, akik a 16. század elején a várat átadták a ferenceseknek. A virágzó ferences kolostor és vár a politikai harcok áldozata lett és ennek következtében 1558-ban lerombolják a várat.
A Perényiek Nagyszőlősön kastélyt is építettek a 16. században, egy négy sarokbástyás reneszánsz stílusú udvarházat, melyet a 17. században barokk stílusban építettek át. A pár éve felújított kastély a vidék egyik legszebb kastélya. Egykor szép nagy park vette körül, mára ez jócskán kisebb, beépítették és a megmaradt része kissé elhanyagolt, habár az útmutatók azt írják, hogy szép és hangulatos pihenőhely.
A nagyszőlősiek úgy tartják, hogy mikor báró Perényi Zsigmond elhagyta a kastélyt, meghagyta az otthon maradottaknak, hogy ne zárják be soha a kastély kapuját, a szabadságharc katonáinak adjanak szállást és ellátást és őt is várják tárt kapuval. Perényi báró soha nem tért haza. 1848-ban ő az országgyűlés felső házának alelnöke , majd elnöke, ő írja alá és hirdeti ki a trónfosztó nyilatkozatot. Ezért kötél általi halálra ítélik, melyet Pesten hajtanak végre 1849. október 24-én. A Perényi-kastély minket is tárt kapuval fogadott, az épületbe viszont nem lehetett bemenni. Állítólag még felújításra vár, ami után múzeumot rendeznek be benne.
A vidéknek van még egy kastélya, melyet a turistáknak megmutatnak, ez a beregvári Schönborn-vadászkastély. A család a kastélyt 1890-95-ben építtette historizáló reneszánsz és angol Tudor-féle stílusban. Állítólag az asztrológia jegyében tervezték 365 ablaka, 52 helyisége 12 bejárata és négy tornya van. A család 1942-ig élt itt. 1948-tól szanatórium működik benne. Természetesen bemenni nem lehet. Ezt a kastélyt is nagy park veszi körül, itt lehet sétálni. Beregszászon az úgynevezett „Grófudvar“-t vagy ahogy másként is nevezik Bethlen-kúriát tekintettük meg. Az épületet 1629-ben Bethlen Gábor újíttatta fel, később a Rákócziak tulajdona, II. Rákóczi Ferenc is többször tartózkodik itt. A csehszlovák éra alatt csendőrlaktanya , 1946-tól egy szakközépiskola működik benne. 2006-ben a felújítása után a Beregvidéki Múzeum kiállítása van benne. Élmény volt hallgatni a múzeumigazgató tárlatvezetését.
Templomok
Református és katolikus templomokat látogattunk meg. A nagyszőlősi és beregszászi szép, barokk stílusban épült katolikus templom a szovjet éra alatt raktárként szolgált és csak 1990-ben kapta vissza az egyház, ekkor hozták rendbe és újra templomként használják. Csetfalván, Visken Técsőn már messziről látni a fiatornyos református templomokat. Visken a valamikori erődítménytemplom falait egy kőkerítés idézi. A templombelsőt a 15. században gótikus freskók borították. A templom mellett a 18. században épített fa harangtorony áll.
Csetfalva tiszaháti magyar falu, temploma a beregi népi építészet gyöngyszeme. Belsejét különösen széppé teszi a magyaros növényindákkal díszített, festett kazettás famennyezet, melyet 1753-ban készítettek. A falunak szép új katolikus temploma van, mely pár éve készült Makovecz-stílusban.
A técsői templom mennyezetét is szép festett kazetták díszítik.
Utunk során sok új és épülő hagymakupolás pravoszláv templomot láttunk, aminek az az oka, hogy a szovjet éra alatt a görög katolikus vallást nem ismerték el csak a pravoszlávot, akik kisajátították a görög katolikus templomokat. A változás után a görög katolikus egyház visszakapta vagyonát így a pravoszlávok templomok nélkül maradtak, ugyanis a múltban kevés pravoszláv élt a vidéke. Jelenleg sincsenek sokan, de templomaikat építik.
A történelem nyomában
Sokunk számára a legnagyobb élményt a Vereckei-hágó jelentette. A hely, ahol a honfoglalási emlékmű áll. A hágó az Északkeleti Kárpátok gerincén helyezkedik el 841 méter tengerszinti magasságon, amelyre Alsóvereckén keresztül lehet feljutni a rossz, elhanyagolt kacskaringós úton. Az út nagy részét autóbusszal tettük meg, a felső szakaszt pedig gyalogosan a 2008 májusában felállított millecentenáriumi emlékműhöz. Eredetileg az 1896-ban felállított honfoglalási emlékmű állt itt, mely a csehszlovák korszakot átvészelte, de a második világháború utáni szovjet korszak elpusztított. A 2008-ban terméskőből felállított emlékmű Matl Péter munkácsi szobrász alkotása. A hét tömbből felállított emlékmű a hét honfoglaló törzset szimbolizálja a belseje, a kapu a klet és nyugat közötti kaput, melynek nyílásában a vérszerződésre emlékeztető oltárkő található. Az emlékművet sajnos több ízben megrongálták valamint piros és kék festékkel leöntötték. A helyről gyönyörű kilátás nyílik a környékre. A Máramarosi-havasokra és a Keleti-Beszkidekre. A Vereckei-hágón keresztül érkezett a vidékre a Rákóczi szabadságharc idején II. Rákóczi Ferenc, ahol kurucai várták. A II. világháború idején, 1940-ben az ezer éves határ mentén kezdték építeni a védelmi Árpád-vonalat, a front közeledtével pedig még egy védelmi övet a Szent László-állást. 250 kilomáter hosszan és 50 kilométer szélesen húzódott a védelmi rendszer, melyet a szovjet hadsereg nem tudott áttörni. Egy hónap alatt mindössze 4-7 kilométert tudtak előrehaladni
Szolyva, a Munkácstól mintegy 30 kilométerre fekvő város a II. világháború folyamán írta be nevét a történelembe. Trianon előtt a város háromezer-nyolcszáz lakosából hétszáz volt a magyar, jelenleg a tizenötezerből nyolcszáz. 1941-ben sok magyar katona és levente vonult be az egész ország területéról a szolyvai laktanyába és védte az Árpád-vonalat. Itt estek fogságba, innen vitték el őket fogságba a donyeci bányákba. Egy másik szomorú esemény is kötődik a városhoz. Itt volt 1944 késő őszén az a gyűjtőtábor , ahonnan hatvanezer tizennyolc és ötven év közötti magyar nemzetiségű férfit vittek el „malenkij robot“-ra. Emléküket egy szimbolikus temető, egy emlékmű őrzi, amelyen az ismert áldozatok neve is fel van tüntetve települések szerint. Itt hajtottunk mi is fejet az áldozatok emlékére.
Az egész vidéken sok a Rákóczi szabadságharchoz kötődő emlék. Egy ilyen helyen voltunk Tiszaújlak határában. 1703 július 14-én Tiszaújlak térségében aratták a Rákóczi seregek első győzelmüket, melynek emlékére a kétszázéves évfordulón turulmadaras emlékművet állítottak, melyet 1945-ben a szovjet hatalom eltávolított. 1989-ben társadalmi alapon új emlékművet avattak , mely a kárpátaljai magyarok zarándokhelye lett. Ezen turulos emlékműnél mi is emlékeztünk a Rákóczi szabadságharcra. Tiszaújlak nagyközség lakosainak 78 % magyar. Itt válik a Tisza határfolyóvá.
A természeti szépségek nyomában
Tiszaújlaktól követve a folyó kanyargós vonalát, kelet felé vettük az irányt. A Tisza Nagypaládtól alkotja az Ukrán Román határt. Técsőt, Aknaszlatinát és Terebesfejérpatakot érintve értük el Európa geológiai középpontját, melyet II. József parancsára a császári ás királyi térképészek határoztak meg. E hely meg is van jelölve. Itt már észak felé kanyarodik a folyó. Utunkat tovább folytattuk a Tisza mentén gyönyörködve a Máramarosi-havasokban és a kanyargós Tiszában. Rahónál értük el utunk célját a Fehér és a Fekete Tisza összefolyását. Itt idéztük fel azt, hogy a Tisza valaha a legmagyarabb folyónk volt.
Felvidék Ma, Hahnné D.Éva, SM
További képek megtekinthetők itt
