Nem migráns vendégmunkások vagyunk, kontráz az Európai Unió hozzáállására Révkomárom magyar alpolgármestere, aki feltárja a szlovák nyelvtörvény már most érzékelhető hatásainak színét s fonákját, s azt az eddig nem annyira ismert részletet, hogy a törvény a szlovák nyelvjárásokat is bünteti majd, nem csak a magyar anyanyelvűeket. Mindenkit, aki nem a az „irodalmi szlovákot” beszéli. Van aki fél, van aki dacol, van aki magyarul tanul Szlovákiában. „Újév napján elvitetem magam Érsekújvárra és magyarul küldöm el az első rendőrt hivatalosan a…aztán megvárom a bírságot”, mondja Luznyák bácsi aki ugyan anyaországi magyar de bátyja Szlovákiában halt meg és barátai szintén a határ túloldalán élnek. Az sem érdekli, hogy külföldi állampolgárra nem vonatkozik a szlovák nyelvtörvény, melyről mindent egybevetve az Európai Unió egyetlen elmarasztaló szót sem ejtett. Ezzel pedig a közösség bürokratái magukra vonták az idős magyar ember megvetését melyet a határhídon áthaladva, a Dunába egy kiadósat sercintve juttatott kifejezésre.
„Mečiar idején is voltak próbálkozások, aztán mégsem ették olyan forrón a kását mint ahogy főzték, szerintem ez most sem lesz másként”, mondja higgadt mosollyal Kürthy Katalin. A kisunokáját a révkomáromi városháza előtt sétáltató pedagógus úgy véli, egy dolog a politika és a média, egy másik pedig a mindennapi élet. Ő nem aggódik szemben azzal a magyar-szlovák vegyes állampolgárságú családdal, mely konkrétan a nyelvtörvény miatt készül az anyaországba áttelepülni. Bár a családdal ma nem tudunk kapcsolatba lépni, egy barátjuk szerint a januártól bírságolással fenyegető nyelvtörvény miatti félelmükben költöznek el lakhelyükről. A jogszabály ugyanis 5 ezer euróig terjedő pénzbüntetéssel sújtaná azokat, akik jogi személyiségű szlovák állampolgárként illetve hivatalos helyen s helyzetben nem a kodifikált szlovák nyelven kommunikálnak.
„Emiatt nem magyar szlovákokat is megbüntethetnek az illetékesek, hiszen a kodifikált, irodalmi szlovák nyelvet a különféle származású népcsoportok mellett a többségi szlovák emberek sem feltétlenül beszélik”, véli Szabó Béla, Révkomárom alpolgármestere egy pár hónap múlva talán már 5 ezer eurós interjú keretében. Igaz, ennek akkor lenne realitása ha a beszélgetés valamelyik 20 százalék alatti magyar lakosság-aránnyal bíró településen folyna. Azonban így is elég fenyegető következményt sejtet a rendelkezés. Az embereknek jogtudata, törvényismerete világszerte nem olyan alapos mint a jogalkotóké és jogalkalmazóké, kezdi Szabó úr. A nyelvtörvény alaptalan szorongást kelthet a szlovákiai magyarokban, akikre adott esetben egy nem hivatalos helyzetben, mondjuk az utcán társalogva rászólhatnak, hogy ugyan ne beszéljen már anyanyelvén. Az sem kizárt, hogy egy amúgy fennálló konfliktusban, lásd szomszédok, üzlettársak közti vitában fenyegető érvként merülhet fel a nyelvtörvény s be nem tartása. Minimum lélektani szinten már most hatással lehet az érintettekre a jogszabály, amely az asszimilációt segíttheti elő. Az alpolgármester hozzáteszi, nem vitás, hogy egy állam a hivatalos területeken joggal követeli meg az államnyelv használatát. Eddig sem volt ez kérdés a szlovákiai magyarok számára, hiszen hivatalos levelezésüket szlovákul folytatták a hivatalokkal. Mi lesz viszont a „cenzúrázásra” kötelezett emlékműszövegekkel vagy éppen a többórás testületi és más hivatalos ülések jegyzőkönyveztetésével.
Ez utóbbi gazdasági kényszerintézkedéseket vetít előre, mivel egy A/4. méretű szöveg hivatalos lefordítása 5-6 ezer forintnak megfelelő euróba kerül s a legnagyobb foglalkoztató, számos intézményt működtető önkormányzatok pedig ontják magukból ezen dokumentumokat. Ellenben „fordítási-támogatásról” a szlovák állam nem beszél, magyarázza a gépészmérnök-közgazdász alpolgármester. Az sem világos, hogy az ellenőrzésre kijelölt Kulturális Minisztérium mi alapján dönt a büntetési tétel mértékéről.
„Ha valaki szimpatikus azt 100 euróra büntetik, aki nem szimpatikus azt 4 ezerre?”, folytatja a megválaszolatlan kérdések sorát a révkomáromi városatya.
„Emberi jogok megnyirbálásával járhat és köze sincs a szlovák államnyelv védelméhez, hogy a Kulturális Minisztérium, mintegy cenzorként a hozzá benyújtásra kötelezett emlékmű-feliratokat megváltoztathatja”, továbbá a politikus szerint kritikus lehet az orvos és betege közti kommunikáció. A páciens beszélhet magyarul orvosához, de a doktor elvileg nem felelhet pénz-büntetőjogi következmények nélkül magyarul.
Ismeretes, az Európai Unió kisebbségügyi illetékese megállapította, hogy a hatályos nemzetközi jogszabályoknak megfelel a szlovák nyelvtörvény, mindamellett a kisebbségeket szerencsés volna bevonna a törvény végrehajtási rendelkezéseinek kidolgozásába. Szabó Béla úgy véli, az Unió „többségi” államai az utóbbi időszak szlovák-magyar kritikus kérdéseinek megítélésekor elfelejteni látszanak azt a tényt, hogy a szlovákiai magyarok nem migránsok, vendégmunkások vagy bevándorlók. Ez akkor sem figyelmen kívül hagyható, ha Szlovákia államnyelvhez való jogát sosem kérdőjelezte meg senki és a hivatalos érintkezés nyelve eddig is a két fél nyelvtudásán s jó szándékán múlott a magyar lakta szlovákiai területeken.
„Egy ember a gyülekezetünkből azzal keresett meg, hogy aggódik orvosa, illetve a nyelvtörvény miatt, mert a doktor nem nagyon tud magyarul”, mondja Kakas Zoltán, a Komáromi Baptista Gyülekezet lelkésze. Azt tanácsolta, keressen egy magyar orvost, ami persze kizárólag a megértésre gyógyír. Ebben a közösségben két nyelven folyik az istentisztelet, a bibliaóra és a hívek származásuktól függetlenül, vagyis nem elkülönülve foglalnak helyet a széksorokban.
„Ha mi hívő emberek nem tudnánk békességben élni egymással, ha mi nem mutatjuk ezt meg akkor ki?!”, foglalja össze anya-, állam-, és két-nyelvi hitvallásukat a lelkipásztor, Isten előtt senki sem idegen nyelvű.
A vonaton Budapest felé kettős állampolgár nyugdíjas kamionsofőr mutogat a Duna túlpartja felé: „Beszélek már kicsit magyarni, csiszolni magyarom nyelvem”, rebegi szemét forgatva és vészjóslón vigyorogva. „Aztán bemenni törvényes hatóság és mondok magyar nekik, mondok csak magyar…engemet büntessenek ki bátorságból”, mondja és már röhög. A kérdésre hogy miért, hát ki ő, vagy hová való, előkapja nemzetközi jogosítványát. Született: Brüsszel.
Felvidék Ma, stop
