A túlélésükért küzdenek az önkormányzatok, miután a pénzügyminisztérium az elmúlt hónapokban az adórészesedésnek csak a töredékét utalta át a falvak és városok kasszájába. Ennek oka, hogy idén a tervezetthez képest egymilliárd euróval kevesebb az államháztartás bevétele az adókból. Az önkormányzatok legtöbbje utolsó tartalékait éli fel, vannak települések, amelyek hitelekből próbálják meg fenntartani magukat, de több falut és várost csőd, illetve kényszerfelügyelet fenyeget. A polgármesterek úgy vélik, helyzetük a rendszerváltás óta nem volt ilyen kritikus. A Szlovákiai Városok és Falvak Társulása a kormány segítségét reméli. A kilátásokról és a megoldási javaslatokról is kérdezte a Szabad Újság hetilap a társulás elnökségének tagját, Szepsi polgármesterét, ZACHARIAŠ ISTVÁNT.
Egyre több hír jelenik meg arról, hogy sok település csődközeli állapotba került, de a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása, illetve az önkormányzatok, úgy tűnik, még kivárnak, még nem húzták meg a vészharangot. Netán nem is olyan nagy a baj?
– Sajnos, nagyon nagy baj van. Az önkormányzatok helyzete kritikus, hiszen az év első hat hónapja alatt csak töredékét kaptuk meg az adókból járó összegnek. Júniusban a bevételkiesés már elérte a 90 százalékot, és az év első hat hónapjában már hiányzik egy hónapnyi összeg. Ez a mechanizmus pontos szabályok alapján működik: a természetes személyek adója befut az államkasszába, majd ebből kiszámolják a költségvetési törvény által meghatározott százalékot, amelyet elosztanak öt és fél millióval, vagyis Szlovákia állampolgárainak a számával, és ezt beszorozzák az egyes községek lakosainak számával. Így ebből minden önkormányzat a lakosaival számarányos összeget kap. Idén azonban az államkasszába a tervezettnél sokkal kevesebb pénz futott be az adókból, ez okozza a visszaesést, tehát ez nem a pénzügyminisztérium, illetve az adóhivatal döntése volt. A kialakult helyzet a gazdaság állapotának és a természetes személyek adózásának a következménye. Épp ezért veszélyes és nehezen kezelhető. A rendszerváltás óta még nem volt ilyen helyzet.
Tehát ezért a helyzetért nem is tehető senki felelőssé?
– Személyes felelősség senkit nem terhel, mivel nem konkrét döntésről van szó, de közvetett felelősségről beszélhetünk. Azok a felelősök, akik ilyen helyzetbe juttatták az országot. Az ország gazdasága nagyon félrecsúszott, az állam eladósodott, a természetes személyek a vártnál alacsonyabb mértékben adóznak, veszélybe került az államháztartás is. Ennek logikus következménye, hogy mi is kevés pénzt kapunk. A pénzügyminisztérium márciusban a megszokott összegnek 42 százalékát utalta át, áprilisban már a 70 százalékát, májusban azonban megint visszaestünk 50 százalékra, júniusban pedig a várt öszszegnek mindössze a 10 százalékát kaptuk meg. Ez arra sem elég, hogy az önkormányzati hatáskörbe tartozó állami alkalmazottak bérét kifizessük.
A Szlovákiai Városok és Falvak Társulása szerint 141 millió euróra lenne szükségük gazdálkodásuk konszolidálásához. Milyen következményekkel jár, ha rövidesen nem kapják meg a kért összeget?
– Veszélybe kerülhet az alkalmazottak fizetése, a pedagógusok bére, a közüzemi számlák kifizetése. Az önkormányzatok olyan feladatokat is ellátnak, amelyek tulajdonképpen állami feladatok, az ezzel járó költségekre sincs elegendő fedezet. Leállhat az uniós pénzek lehívása is, nagyon sok pályázatot most bíráltak el, tehát pénz kellene a társfinanszírozásra. Az uniós pályázatok többségében a pályázat összegének 95 százalékát Brüsszel és az állam finanszírozza, a megítélt összeg 5 százalékát, önrészként azonban a sikeresen pályázó településeknek kellene kifizetniük, de erre sincs pénz. Ezek a tervezett beruházások is veszélybe kerülnek. Persze, nem lehet fejleszteni, ha a bérekre sincs pénz. Ugyanakkor az önkormányzatoknak be kell fizetniük a bérek utáni járulékot, nem kaptunk felmentést, sem ígéretet a büntetések elengedésére, ami számomra logikátlan, mert ha az állam nem utalja át a működésünkhöz szükséges pénzeket, akkor, úgy gondolom, legalább a szolidaritás lenne jogos elvárás. A helyzetünkkel most már komolyan kellene foglalkozni, mert ha így folytatódik, a községek leállnak.
De úgy tűnik, a kormány még kivár, ódzkodik a rendezéstől. Ivan Mikloš pénzügyminiszter azt ajánlotta, takarékoskodjanak. Pénz híján mi a túlélési stratégia?
– Azzal nem vitatkozom, hogy spórolni kell, ezt tesszük. A fölöslegesnek tűnhető kiadásokat már valószínűleg minden önkormányzat lefaragta. Autók, telefonok használatával és egyéb költségekkel 10-20 százalékot megtakaríthatunk, de ez nem pótolja a 90 százalékos bevételkiesését. Ez az érvelés a pénzügyminiszter részéről tehát csak porhintés. Spórolással csökkenthetjük a kiadásokat, de fejleszteni és javakat előteremteni ezzel nem lehet.
Egyik lehetséges pénzforrás a helyi adók növelése. Csakhogy őszszel helyhatósági választások lesznek, épp ezért – feltételezem – még az üres kasszának sincs elég kényszerítő ereje?
– Kár lenne titkolni, valóban, ezt is számba veszik az önkormányzatok. Ugyanakkor, nem lehet a lakosokra áthárítani azt a terhet, amit az államnak kellene megoldania. Másrészt, nagyon különböző a helyi adók rendszere. Vannak községek, ahol az ebből származó bevételek jelentős tételnek számítanak, máshol ezek a tételek elenyészőek. Nem hiszem, hogy ezzel lehetne pótolni a bevételkiesést. De az valószínűleg előrelépést jelentene, ha átalakulna a jelenlegi átalányon alapuló adórendszer. Jobban kellene motiválni a községeket vállalkozásbarát politikára, hogy jó feltételekkel segítsék a vállalkozásokat. Most az önkormányzatok szempontjából teljesen mindegy, hogy egy vállalkozás Pozsonyban, Kassán vagy Szepsiben van, hiszen minden község a lakosság létszámával arányosan megkapja a vállalkozók adójából ráeső részt, akkor is, ha a településen egy vállalkozás sem működik. A fejlődés miatt is fontos lenne érdekeltté tenni az önkormányzatokat a vállalkozások támogatásában.
Kormánykörökben megfogalmazódott az is, hogy az önkormányzatok túl drágák, költségeik közel egynegyedét a hivatalok működésére fordítják.
– Minden rendszer működése pénzbe kerül, az önkormányzatoké és a minisztériumoké is. Nagyon egyszerű konkrét számok nélkül azt mondani, hogy a hivatal túl sok pénzbe kerül. Ha fennáll a túlköltekezés gyanúja, meg kell vizsgálni a gazdálkodást, ez a feladata a számvevőszéknek, a községi főellenőröknek és a képviselői testületeknek is. Egyébként már megszoktuk, hogy ha gond van a pénzekkel, akkor minden kormány azzal érvel, hogy az önkormányzatok sokat költenek. Nem így van, mi a fiskális decentralizáció bevezetése előtt és azóta is meghatározott rendszer szerint működünk, amelynek ugyanakkor az a része nem teljesül, ami az állam feladata lenne.
Az államra hárul az árvíz okozta károk rendezése is. Még kérdés, mennyi támogatást kapnak az árvíz sújtotta területek, mint tudjuk, magyar községeket is érintett a pusztítás.
– A Szlovákiai Falvak és Városok Társulása már többször tárgyalt ez ügyben a kormánnyal. Döntés a napokban várható. Az előző kormány sok mindent megígért az árvízkárosultaknak, s ebből alig teljesített valamit. Nincs jó helyzetben az új kormány, nem lesz könnyű ezt rendeznie.
Az adórészesedésből származó pénzhiány az árvíz sújtotta településeket valószínűleg hatványozottan érinti. A Szlovákiai Falvak és Városok Társulásának sikerült-e már feltérképeznie, hogy a közel 3000 szlovákiai községből hány került csődközeli állapotba?
– A bevételkiesés minden községet egyformán érint, mivel a pénzek elosztása lakosság-számarányos, tehát százalékarányosan Pozsonynak ugyanakkora a hiánya, mint a legkisebb településnek. Nyilván azonban egy kisközség nehezebben tudja előteremteni a hiányzó pénzt, mint egy város. Az önkormányzatok többsége már a tartalékait éli fel. Vannak, akik hitelfelvétellel próbálják meg átvészelni ezt az időszakot. A községek költségvetéséről szóló törvény pontosan szabályozza a kölcsönfelvétel lehetőségeit. Szerencsére, minden kérelmezőnél megvizsgálják, hogy mekkora hitelterhelést bír el, e nélkül ugyanis az önkormányzatok könnyen belecsúszhatnának egy adósságspirálba. Nehéz elképzelni, hogy egy község csődbe jut, de most ez is előfordulhat. Vannak olyan települések, amelyek már elérték lehetőségeik határát, nem tudnak hitelt felvenni, tehát fizetésképtelenné váltak, és ebben az esetben a pénzügyminisztérium elrendelheti a kényszerfelügyeletet. Ott is komoly gondok lehetnek, ahol az uniós projektek társfinanszírozására vettek fel hitelt a települések, mert akkor további kölcsönért már nem folyamodhatnak.
Talán némi reményt jelenthet, hogy a második félévre szóló prognózisok az adóbevételekre vonatkozóan már kedvezőbbek.
– A Fico-kormány utolsó napjaiban a pénzügyminisztérium válságstábja adta ki ezt a prognózist. Eszerint – csodák csodájára – az adózás júliustól kiegyenlített képet mutat, és az önkormányzatok helyzete stabilabb lesz. Aligha van olyan kormány, amely a választások előtti héten azt mondaná, hogy a következő hónapokban katasztrofális lesz a helyzet. Hiszem azt, hogy nem így lesz, de megbízni nem tudok egy olyan előrejelzésben, ami az első félév nagyon nagy kilengései után a második félévben már kiegyenlített gazdaságot mutat.
Minden lehetőség, amiről eddig szó volt az önkormányzatok helyzetének rendezése érdekében, tulajdonképpen csak tűzoltás. Nem gondolkodnak egy átfogó megoldásban, amellyel kivédhetnék ezeket a helyzeteket?
– Görögország példája sok mindenre rávilágít, és valószínűleg nem egyedi esetről van szó. Az önkormányzatok szempontjából mindenestre nagyon hasonló a helyzetünk. Mindenképp ki kellene dolgozni egy olyan stratégiát, amely nem engedné, hogy bárki is belesétáljon a csődbe. Ezért is fontos, hogy az unió az eddiginél jobban figyeli majd az országok gazdálkodását.
És a fiskális decentralizáció szabályzói nem szorulnak módosításra, hogy megoldódjon például az átruházott jogkörök finanszírozása?
– Elsősorban következetesen be kellene tartani a törvényeket és szabályokat, mert azok jók, azok alapján jól is lehetne működni. Ezekkel mostanáig nem voltak gondok. Kezdetektől gondot okozott azonban az átruházott jogkörök finanszírozása. Rengeteg olyan bújtatott jogkört is kaptunk, amik úgy tűntek, nem kerülnek pénzbe, de azóta kiderült, hogy költségekkel járnak. A községi rendezésről szóló törvény kimondja, hogy az átruházott jogkörök pénzügyi hátterét az államnak kötelessége biztosítani, ez azonban nem működik, holott a törvényeket egyaránt be kell tartania a kormánynak és az önkormányzatoknak is. Egy másik kérdés, amit esetleg át kellene gondolni, az adórészesedés kiszámítása. A jelenlegi képlet, bár több tényezőt is tartalmaz, a gyerekekre és nyugdíjasokra kapott pénz, a tengerszint feletti elosztás is benne van… mégis meglehetősen egyszerű. A stabilitás érdekében több pillérre kellene helyezni a finanszírozást.
Az új kormányzat programtézisei alapján nem kívánja módosítani a jelenlegi rendszert, a dokumentum amúgy is meglehetősen szűkszavú e téren. Sőt, a kabinet a prioritások közé sem sorolta be helyzetük rendezését. Mindezt figyelembe véve, milyen jövőjét látja az önkormányzatoknak?
– Ivan Mikloš mellett többen is ott vannak a kormányban, akik kidolgozták a fiskális decentralizációt. Elképzelhető: úgy tekintenek erre, hogy a rendszert felépítették, ezzel már nem kell külön foglalkozni. Csakhogy a mostani válság is azt mutatja, hogy minden rendszerben lehetnek hibák. Úgy gondolom, ezért is fontos lett volna, hogy hangsúlyosan bekerüljön a tézisekbe az önkormányzatok helyzetének megszilárdítása és pénzügyi stabilizációja. S ezt az is indokolja, hogy az önkormányzatok vannak a legközelebb a lakosokhoz, mivel a legtöbb ügyintézést a települések bonyolítják. Az önkormányzatok munkáját tehát segíteni, működésük pénzügyi hátterét megteremteni kellene, és nem leértékelni. Együtt kellene gondolkodni egy olyan rendszer felállításán, amely kizárná a mostani hibákat és rövidzárlatokat. Így mindenkinek könnyebb lenne a munkája.
Molnár Judit interjúja a Szabad Újságban
Felvidék Ma
