A Trafic még 2001-ben jelent meg a piacokon, ikertestvérével, az Opel Vivaróval együtt. A francia–német testvérpár gyökeresen átírta a kisbuszok addigi formavilágát: a szinte kizárólagos szögletesség-dobozosság helyett izgalmas vonalvezetést honosítottak meg ebben a kategóriában is. Az autó legújabb, másodszori ráncfelvarráson átesett, legnagyobb kapacitású személyszállító változatát kaptuk meg tesztelésre.
Alaktan
Az alapformák idestova 9 év óta változatlanok, de nem is volt szükség a frissítésükre: egyrészt ezeken nemigen van mit frissíteni, másrészt ilyen merész dizájnnal azóta sem mert előrukkolni senki ebben a kategóriában. Az autó eleje – egészen a „buszos” rész kezdetéig – egyszerűen futurisztikus. A motorháztető és a szélvédő egyetlen, erősen megdöntött síkban fut fel a tetőig, a két méter hosszú, nyílegyenes, átlós oldalperem a tetőoszlop hátrahajló ívével együtt szintén hihetetlen dinamikát visz az összképbe. Az átrajzolt hűtőrács a korábbinál erősebben hangsúlyozza a márkailletőséget. S hogy azért a hátsó rész se legyen unalmas, lecsapták az elülső oldalablakok sarkait, a lámpákat pedig hatalmas fekete totemoszlopokba építették be.
Belvilág
A Trafic Passenger tesztelt alapváltozata 9 férőhelyes, variációs lehetőségek nélkül. A vezető mellett dupla kanapé van, a 3-3 egyenrangú középső és hátsó ülésre a jobboldali tolóajtón, illetve a jobb középső ülés támlájának előrebillentése után lehet bejutni. Mindenhol kényelmesen ülhetünk, komfortérzetünkhöz a külön hátsó légkondicionálás is nagyban hozzájárul. Az (opciós) egyrészes hátsó fal mögötti csomagtér a kalaptartóig pakolva is közel 1 köbméretes. S hogy itt nemcsak ráncfelvarrás, hanem egyéb is történt, azt a szereltség bővülése bizonyítja: megjelent például az automata légkondi, a távirányítható Carminat TomTom® navigáció, mp3-asokat is játszik a rádió. Tény, hogy az első kettő ezen a szinten opciós kellék, de – van. Viszont éppen a légkondi kezelőpultja képviseli az egyetlen ergonómiai fogyatékosságot: jobb oldala már túl messze van a vezetőtől, és domborulatai miatt rosszul is olvasható. Kitűnően kézre áll viszont a magasra ültetett váltókar és a mélységében állítható volán.
Az országúton
Tesztautónk erőforrása a kétliteres dCi dízelmotor erősebbik verziója volt (a gyengébbik 90 lóerős). Már az első kilométerek meggyőztek arról, hogy építői a lehető legnagyobb rugalmasságra törekedtek. Ezt bizonyítják egyébként a számok is: a csúcsnyomaték és a maximális teljesítmény már 1600, illetve 3500-as percenkénti fordulatszámon megjelenik. Kirobbanó dinamikáról ezzel együtt bajos lenne beszélni, de az ilyen járműveknél ez huszadrangú cél. Sokkal fontosabb például, hogy a 8-9 liter közötti átlagfogyasztás és a 90 literes tartály kombinációjával 1000 kilométert is megtehetünk egy tankolással. A nagy tengelytáv és a rövid túlnyúlások jó stabilitást garantálnak, de a legkisebb megcsúszáskor azonnal és hatékonyan besegít a (feláras) menetszabályozó rendszer. A vezetőülésből minden irányban kitűnő a kilátás, a kormányrásegítés ideális; ennek, plusz a (szintén opciós) hátsó parkolószenzoroknak köszönhetően úgy manőverezhettünk a 4,8 méter hosszú kisbusszal, mint egy személygépkocsival.
Felvidék Ma, Vas Gyula (A szerző felvételei)
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1996 cm3
Teljesítmény: 84 kW (115 LE)/3500min-1
Nyomaték: 290 Nm/1600min-1
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Férőhelyek száma: 9
Hasznos teherbírás: 953 kg
A csomagtér űrtartalma: 940 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 10/7,2/8,2 l/100 km
