A magyarok ősi lakhelyét megjelenítő és ez év Szent György napján felavatott jurtában a házigazda, dr. Csámpai Ottó és felesége, Gabriella újabb látványosságot szervezett: Tóthné Pálmai Katalin budapesti selyemfestő textilművész egyedi képeit láthatja az odalátogató a falakon. Augusztus 1-jén, a délutáni rekkenő hőségben megtartott megnyitóra gyülekezőket nemcsak a háziak kedves szava, a gazdasszony finom pogácsája és illatos kávéja, hanem egy valóban nagyon nívós rendezvény is várta. Csámpai Ottó rövid bevezetője után Tóth Károly fuvolaművész játéka adta meg a keretet a magyar történelmi tárgyú kiállításhoz, amelyen dr. J. Újváry Zsuzsanna történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense szakavatott előadásban mutatta be a művésznő képeit.
Elsőként a csodálatos magyar Szent Koronát és annak három zománcképét, amelyet a művésznő selyemre álmodott, mutatta be: az élő Krisztust a ciprusfák között, valamint Szent Pétert és Szent Pált. A zománcképek a selyemfestés technikájának köszönhetően ezen a képeken is domborodnak, plasztikusak.
A magyar ősmúltba három selyemkorongra festett kép vezeti vissza a látogatót: a közepén keresztet mintázó, gyönyörű indafonatos bezdédi tarsolylemez, amelynek indafonata a jurta padlózatára festve is látható; a híres rakamazi turulmadaras hajfonatdísz, amely egy másik művész, Vermes István fából kifaragott alkotásaként szintén a jurtában látható; a beregszászi sisakcsúcs – mindezek selymen és selyemfestékkel, de kissé kidomborodva, mintegy plasztikusan megjelenítve.
A művésznő a Szent Erzsébet életéről készített ciklust a történész asszony felkérésére, s a Szent Erzsébet év alkalmából készítette 2007-ben. A már sok kiállítást – többek között a Pozsonyi Szent Erzsébet Egészségügyi Szociális Főiskola is – megjárt képeket most az itteni közönség is megcsodálhatja. T. Pálmai Katalin a szentek közösségébe a legtöbb szentet bocsátó Árpád-ház híres szentjének, Németországnak vagy éppen a szülő nők védőszentjének tartott Erzsébet életéből hét jelenetet festett meg: A kis Erzsébet búcsúja családjától; Az esküvő; A rózsacsoda; A Krisztus-csoda; Erzsébet búcsúja Lajostól; Erzsébet leteszi a világi életet; Erzsébet halála. A ciklus darabjait formálisan egy keresztbe csúcsosodó gótikus ablakkeret – amelyen keresztül a néző visszatekint a múltba –, tartalmilag pedig az Erzsébet életében állandóan jelenlevő feszület és rózsa kötik össze. A különböző selyemfestési technikákkal és különösen a lágy, egymásba olvadó színekkel megfestett utolsó kép – Erzsébet halála – olyannyira látványos, hogy a szent teste fölött röpködő madarak énekét szinte valóban hallhatja az elmélyült látogató…
A történelmi ciklus utolsó három darabja a török korszakba kalauzolja vissza a nézőt: az első képen Nagy Szulejmán és Zrínyi Miklós, a szigetvári hős néznek engesztelhetetlen gyűlölettel egymás szemébe, a második képen a XVII. századi vérzivataros csatázások, végül a költő Zrínyi felkiáltása testesül meg: „Íme látok egy rettenetes sárkánt,…ölében a magyar koronával…”. És a sárkány valóban rettenetes, és turbánt visel. A képek láttán önkéntelenül is felkiálthat a néző: „Megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt…”
A bemutató zárásaként a fuvolaművész kedves meglepetéssel szolgált: a Zobor mentiek „Himnuszát” szólaltatta meg hangszerén.
A kiállítás megnyitása után a Hódmezővásárhelyről, Budapestről vagy éppen a csallóközi Gútából jött vendégek nemcsak a képek tanulmányozásába mélyedtek bele, hanem az egymással történő beszélgetésbe is: magyarságtudat, nyelvkérdés vagy éppen a nemzeti identitás ügye, többségi és kisebbségi sors – ezekről mindig szükséges és kell is eszmét cserélni.
Felvidék Ma
