Legalábbis ezt a benyomást kelti bennünk az a jó néhány óriásplakát, amelyekkel Győr városában találkozhatunk. A négy folyó városának híres plázája, az Árkád a magyarellenes szlovák államnyelvtörvénynek megfelelően hirdeti magát a mai Magyar Köztársaság területén. Félreértés ne essék: 2001-ben Győr 129 412 lakosából 123 241 magyar volt, szlovák csupán 82. Ez a számológépem szerint mindössze 0,067%-a az összlakosságnak. Nincs ebben semmi csoda, Győrben sohasem éltek szlovákok. Ezzel szemben Szlovákia területén jelenleg nem létezik olyan nagyobb város, ahol ennyire kevés magyar élne, mint amennyi szlovák Győrt lakja. A győri pláza esete cinikus, ugyanakkor nem célszerű távolra mutató elméleteket koholni ezen vagy más példákon felbuzdulva. Nem mással állunk szemben, mint a piac, a tőke hatalmával: csak a profit számít.
Ez a plakát bizonyítja, hogy ma már a multicégeknél a profitérdek nem elsődleges, hanem kizárólagos szempont. Szlovákiából tömegesen jönnek át vásárolni – elsősorban a Csallóközből – az említett győri plázába. Szlovákiában az összes multicég – simulékonyan igazodva az állam kisebbségüldöző, magyarellenes filozófiájához – következetesen mindent szlovák nyelven ír ki. A telefontársaságok még odáig is elmentek, hogy Szlovákiában a telefonokat nem lehet magyar nyelvűre beállítani, csak szlovákra, angolra, németre, csehre, lengyelre, oroszra, kínaira, malájra meg zulu nyelvűre. Mielőtt átkoznánk és sovinizmussal vádolnánk ezeket a szlovákiai cégeket, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy egyáltalán nem szlovák cégekről van szó. Ezek szinte kizárólag soknemzetiségű külföldi nagyvállalatok, sőt, általában ugyanazok a multicégek, amelyek Magyarországon is mindannyiunk „örömére” (pl. dinnyetermelők, tejtermelők stb.) jelen vannak. Felvetődhet a kérdés, mégis mi az oka annak, hogy egy-egy cég más-más „üzletpolitikát” folytat egyes országokban. Ennek világos oka van: a multikra nehezedő gyenge nyomás a szlovák kormányzat részéről, amely nyomásnak ezek a külföldi cégek szívesen engednek: meg akarnak felelni a szlovák vezetésnek, nehogy anyagilag rosszabbul járjanak.
A Magyarországon tapasztalható ellentétes folyamatra szintén a profitérdek adhat magyarázatot. Amíg Szlovákiában a színmagyar Csallóközben is kizárólag szlovákul hirdetnek/működnek a boltok, addig nálunk semmiféle ilyen nyomás nem nehezedik a boltokra. A nálunk található határ menti áruházak így engedelmeskedve a szlovákiai nyomásnak, alkalmazkodva a magyar nyelv eltüntetési kényszeréhez a Szlovák Köztársaság felől átáramló – és egyébként 90 %-ban magyar anyanyelvű – vendégeket szlovák nyelvű óriásplakátokkal csábítják a fogyasztásra.
Amíg pl. a délkomáromi Tesco teljesen kétnyelvű, addig a gútai, érsekújvári vagy vágsellyei Tescóban nem találkozunk magyar feliratokkal. A győri eset kitűnő példája annak, hogy a hazánkban működő külföldi üzletláncok kizárólag a profit önző szemüvegén keresztül szemlélik Magyarországot, s a magyarokban nem látnak mást, mint fogyasztókat.
Természetesen, ez a szlovákok esetében sincsen másként, azzal a különbséggel, hogy ott elvárások is vannak ezekkel a cégekkel szemben. Talán eljött az ideje, hogy mi is elvárásokat támasszunk a hazánkban működő külföldi áruházláncokkal szemben, mondjuk olyanokat, hogy a határon túli magyarlakta régiókban igenis szíveskedjenek hirdetéseiket, plakátjaikat, bolti felirataikat magyarul is feltüntetni.
Felvidék Ma, Hetzmann Róbert-Váralja Szövetség
