Szent Cirill és Metód ünnepének alkalmából Vladimír Turčan történésszel, a Szlovák Nemzeti Múzeum Régészeti Múzeumának tudományos dolgozójával készített beszélgetést a Sme napilap a két hittérítő Szlovákia és a szlovákok történetében betöltött szerepéről.
A beszélgetés érdekes következtetéseket tartalmaz, ezért fordított változatát az alábbiakban közöljük.
A gyerekek már az általános iskolában azt tanulják a bizánci testvérekről, Cirillről és Metódról, hogy 863-ban hittérítőként elhozták a Nagymorva Birodalom területére a kereszténységet és az ószláv egyházi írást. A nemrégiben Nyitrabajna mellett talált régészeti leletek azonban azt bizonyítják, hogy a kereszténység már idejövetelük előtt terjedt a Nagymorva Birodalom területén, és az itt élő szlávok már akkor is saját nyelvükön társalogtak egymással. Nem kellene tehát módosítani történelmünket?
Mivel régészeti kutatások folyamatosan történnek, a történelemkönyveket akár évente cserélhetnék vagy legalábbis bővíthetnénk. Csak ritkán van szó azonban olyan kulcsfontosságú ismeretről, mint amilyenre a Nyitrabajnához közeli szláv várromban tett ásatásaink során tettünk szert. A kereszténység valóban terjedt ezen a területen már Cirill és Metód idejövetele előtt évtizedekkel, természetesen, ha figyelmen kívül hagyjuk a római kort. Bizonyos ismérvek arra engednek következtetni, hogy a 8. és 9. század fordulóján esetleg ír-skót származású misszionáriusok ténykedhettek ezen a területen. A Közép-Duna régió keresztényesítése iránt a 8. század végén már Aquileia is érdeklődést tanúsított. Sőt a 796-os Duna parti zsinaton, amelynek célja a térítés gyakorlatának és részleteinek megvitatása volt, éppen Szt. Paulinus aquileiai pátriárka elnökölt. De Rasztiszlav morva fejedelem III. Mihály bizánci császárnak írt levelében is világosan szó esik a hittérítőkről, akik már Cirill és Metód előtt térítettek ezen a területen. Több hittérítő is volt tehát ezen a területen, de ezek nem álltak a morva fejedelemség ellenőrzése alatt. A bizánciak meghívásával éppen ezeken az állapotokon szerettek volna változtatni.
Cirill és Metód kulcsfontosságú hozadéka a történészek szerint a cirill ábécé bevezetése volt. Ezzel összefüggésben mind a mai napi nincs egyetértés a testvérek származását illetően. Némelyek szerint az apa görög, az anya meg szláv volt, mások szerint meg mindketten görögök voltak, megint mások, főleg a bolgárok meg azt vallják, hogy a szülők szlávok voltak. Kinek van igaza?
Az írásos források erre vonatkozóan semmilyen információt vagy ismérvet nem tartalmaznak. A részbeni szláv származásukra vonatkozó információk onnan eredhetnek, hogy összeállították a szláv ábécét és a szlávok nyelvére lefordítottak néhány könyvet. De Tesszalonikiben, ahonnan származtak, a gyerekkoruk idején sok szláv élt, így aztán a nyelvet tőlük is megtanulhatták. A görög kutatók Cirillt és Metódot görögöknek tartják, sőt vannak olyan elméletek is, amelyek szerint rokonságban álltak a császári családdal.
Elterjedt volna a kereszténység nélkülük is a Nagymorva Birodalom területén?
Hiszen terjedt is. Amikor a bizánciak idejöttek, már évtizedek óta folyt a térítés ezen a területen, mint ahogyan drámai távozásuk után is folytatódott. Persze azért új ötletekkel is előálltak, mint például az írástudás bevezetése a saját írás segítségével vagy a szláv nyelvű istentiszteletek szerepe stb. De oda, ahol ma kulturális és keresztény szempontból vagyunk, más úton jutottunk.
Ezek szerint Cirill és Metód ténykedése nem csak egy jelentéktelen epizód a Nagymorva Birodalom történelme szempontjából?
Ha tudatosítjuk, hogy csak két évtizedig tartott, akkor ebből a szempontból mindenképpen igen. A bizánciakat csupán egyetlen generáció élte meg, és azok közül sem volt mindenki a követőjük. Az írásra, amelyet be szerettek volna vezetni, a társadalom még nem volt felkészülve. Másrészt viszont történelmi szempontból jelentős fontossággal bír, hogy ténykedésük alatt és az ő kezdeményezésükre alakult meg a Nagymorva Birodalom területén az érsekség és a püspökség Nyitrán. A dolgok azonban úgy alakultak, hogy a bizánciakat kiűzték a birodalom területéről, és a Nagymorva Birodalom a nyugati világ része lett.
Valóban olyan nagy jelentőséggel bírt Cirill és Metód a szlovák történelemre, hogy csupán őket említi közvetlenül az alkotmányunk, amikor a cirilli-metódi szellemi örökségről ír?
Az Alkotmány szövege komoly dolog, mert minden polgár és intézmény számára kötelező érvényű. De ezek politikai megfogalmazások és felhívások, amelyeknek nem szükséges minden esetben teljes mértékben megfelelniük a tudományosan alátámasztott történelmi tényeknek. Én személy szerint nem tennék az alkotmányba ilyen formában megfogalmazott történelmi kitérőket, bár megértem, hogy a nemzeti öntudatot történelmileg is alá kell támasztani. Csakhogy történelmileg éppen az van alátámasztva, hogy a mai szlovákok ősei között a kereszténység gyökerei tovább nyúlnak Cirillnél és Metódnál.
Mit jelent tehát a gyakorlatban a cirilli-metódi szellemi örökség?
Úgy gondolom, hogy ez a fogalom tartalom nélküli. Nem tudom, mi olyan különleges a kulturális értékeinkben, hogy azt egyértelműen sajátságos cirilli-metódi örökségnek lehetne nevezni, amit más civilizációs forrásokból nem tudtunk volna megszerezni.
Miért fontos hát Cirill és Metód Szlovákia és a szlovákok számára?
Történelmi személyiségek, akik részei történelmünknek. Diákjaik irodalmi alkotásainak köszönhetően betekintést nyerhetünk legrégibb történelmünk fontosabb aspektusaiba, amelyekről egyébként nem is tudnánk. A nemzeti felvilágosodás korában ennek rendkívül nagy volt a szerepe.
Nem lehet, hogy a tesszaloniki testvérek ugyanúgy, mint Jánošík csak mitológiával átszőtt legendák?
Jánošík a népi idealizálásnak köszönhetően vált mitologikus szereplővé, Cirill és Metód művelt embereknek köszönhetően került napvilágra. Mások tehát a források, ahogyan a köztudatba kerültek. Bizonyos okoknál fogva azonban időnként ugyanúgy mitikus szerepkörbe kerülnek. A valóságban nem ők voltak a kereszténység első terjesztői területünkön, nem vagyunk szellemi tevékenységük örökösei, mint ahogy a történelmi ellenfeleik sem voltak eleve negatív szereplők.
Mi az alapvető különbség Cirill és Metód megítélése között az elmúlt rendszerben és most?
Úgy gondolom, hogy napjainkban hangsúlyosabb ténykedésük vallási viszonylata, a múltban ezt inkább erőteljesen elnyomták. És természetesen a szocializmus alatt korlátozottak voltak a lehetőségek a küldetésük értelméről és napjainkra kifejtett jelentőségéről folytatott szabad véleménycserékre. Ma ez a lehetőség adott, és a történészek, illetve régészek többsége ezt a teret ki is használja.
A kereszténység, műveltség és kultúra terjesztését a Bizánci Birodalom politikai eszközként használta a Frank és Bolgár Birodalommal szemben az Európa feletti befolyás megszerzés érdekében. Nem voltak a bizánci testvérek ebből a szempontból inkább diplomaták vagy hódítók, akik a kard helyett a szót használták fegyverül?
Természetesen tulajdonképpen diplomaták voltak, akiknek a célja egyebeken kívül annak a tesztelése volt, hogyan lehet a Morva Fejedelemséget betagolni a bizánci érdekszférába. A tény, hogy funkcionálisan aránylag alacsony szinten voltak, arról tanúskodik, hogy a valóságban azonban nem igazán számoltak ezzel. Túlságosan messze voltunk Konstantinápolytól, mi több, a frankok erős befolyása alatt.
Szlovákián kívül mely országokban tanulnak még róluk a diákok?
Az alapfokú történelmi műveltséghez tartozik Cirill és Metód ismerete még Csehországban és a délszlávoknál is. Főiskolai és tudományos szinten más országokban is, Észak-Amerikát beleértve is.
Ismerik őket a görögök?
Ezt nem tudom felelősségteljesen megítélni. Az adott kérdéskörrel foglalkozó történészek természetesen igen, és a kulturált nyilvánosság egy részénél is okkal feltételezhető ez. De például közvetlenül Tesszalonikiben áll egy Cirillnek és Metódnak felszentelt pravoszláv templom.
Ha lehetősége lenne a legjelentősebb történelmi személyiségek ranglétrájának felállítására, hová sorolná ezen Cirillt és Metódot?
Ilyen ranglétrát nem is próbálnék meg felállítani.
Felvidék ma, D.É.
