Pósa Lajosra, az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtőjére emlékeztek szülőfalujában, Nemesradnóton születésének 162. évfordulója alkalmából.
Pósa Lajos 1850. április 9-én a Gömör megyei kistelepülésen, Nemesradnóton született. Tanulmányait a radnóti elemi iskola után a rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnáziumban kezdte, ahol a Kazinczy önképzőkörben már pályadíjat nyert verseivel. Sárospatakon majd Budapesten a bölcsészeti kar tanárképzőjében tanult tovább. Munkatársa volt az Üstökös, Bolond Miska, Ellenőr című lapoknak, írt a Nemzeti Hírlapba, a Mulattató Újságba. Első verseskötete 1878-ban jelent meg. Szegedre került, a Szegedi Napló munkatársaként ifjúsági rovatot hozott létre, s itt alapította meg az ifjúsági képes hetilapot, a Jó Barátot. Megismerkedett Dankó Pista prímás-zeneszerzővel, akivel életre szóló barátságot köt, s legendás szerzőpáros több száz magyar nótát alkot meg. Szegeden rövid időt színházi titkárként dolgozott, s itt jelent meg a szerkesztésében a Magyar Olvasókönyv is 1889-ben. Még ebben az évben Wolfner József meghívására Budapestre ment, ahol elkezdték kiadni Az Én Ujságom című lapot, mely az első irodalmi értékű, magyar szellemiségű, európai színvonalú gyermeklappá vált, amelyet élete végig szerkesztett. Megalakította a Pósa-asztalt, s rendszeresen összejártak a baráti-, szerkesztőségi- és irodalmi közösségbe. Elindította a Filléres Könyvtárat, amelyben mintegy 350 kötet látott napvilágot összefogva Az Én Ujságom íróinak munkáit. Szerkesztői erénye, hogy a legtöbb kortárs írót, költőt megnyerte a gyermeklapnak, s együtt nevelték a magyar gyerekeket hazaszeretetre, a szülői tiszteletre, nemzettudatra. Olvasókönyvei mellett sorozatra jelentek meg verseskötetei is, korában nagy népszerűségnek örvendett. Negyvenéves írói jubileumán páratlan ünnepségben részesítették, de ekkor már betegeskedett, s 1914. július 9-én el is hunyt.
Példaadásul nemzetére hagyta legdrágább kincseit, műveit. Bár voltak idők, amikor megpróbálták elfeledtetni, de versei újra elkerülnek, s felcsendülnek. Úgy ahogyan szülőfalujában, Nemesradnóton is, ahol rendszeresen megemlékeznek a gyermekek édes szavú, arany-szívű költőjéről, ahogy az iskola falán emléktábla is őrzi dicső emlékét. Nagy tiszteletben tartják itt a költő édesanyja emlékét is, akihez Pósa Lajos a legszebb gondolatokat regélte meg.
„A költő szava sokunk szívében elvetette a hazaszeretetet, a becsület magvait” – fogalmazott beszédében Danyi Márta, a Nemesradnóti Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatóhelyettese. „Rövid ideig tanított, mert a sors könyvében az volt megírva, hogy nem egy osztálynak meg kettőnek lesz tanára, hanem tanára lesz az egész magyar nemzet ifjúságának. Megjelent egy verse, melynek Hajnal volt a címe, ez volt az ő költészetének hajnalhasadása.” – idézte fel Danyi Márta. Az Én Ujságom gyermeklap hatásának a titkát így foglalta össze: „A szerkesztő tudása, pontossága, odaadása, felfedező ereje volt az. Mialatt fejlődött, lombosodott Az Én Ujságom, kis csemetéje és hova tovább hatalmas lombkoronája alá odagyűlt egy ország gyermekserege. Nőtt, fejlődött a költő dicsősége is. Kosztolányi, aki gyermekkora óta nagy tisztelője a költőnek így ír róla: „Pósa Lajos józan magyarsága egy csapásra átnemesítette gyermekköltészetünket: virágokat, gyümölcsöket, csengőt, órát, nyuszit és katicabogarat úgy állít elénk, ahogy azt a magyar paraszt látja évszázadok óta.” Pósa komolyan vette gyermekközönségét, s nekik való irodalmat írt, ösztönösen érezte, mi kell a kis olvasóinak. Rohanó világunkban gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt szükségünk van erre a feltöltődésre. (…) Költészetének két ideálja volt, két nő ragyogta be földi életének pályáját, az édesanyjáé és bájos Andrássy Lídiáé, akit szeretett, és aki a felesége volt.”
Hűséges társa halála után éltette a költő emlékét, élő kapcsolatokat ápolt a szülőfaluval, rokonsággal. Részt vett 1930-ban a budapesti szoboravatáson, 1931-ben a radnóti emléktábla s 1934-ben a mellszobor avatásán.
Ezen, az iskola épülete előtti szobornál emlékeztek szavalatokkal az alapiskolások 2012. április 4-én is. Műsorukban többek közt előadták az Anyám intése, A cicaiskola, A legszebb piros tojás, A három szép pillangó, Szeresd a gyermeket! című verseket, felcsendült a Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány… nóta. Majd az iskola nevében Simon Rózsa igazgatóasszony és Barta Andrea pedagógus, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete nevében Pósa Dénes alelnök helyezték el a megemlékezés koszorúit.
Az ünnepség videótudósítása a Magyar Interaktív Televízióban tekinthető meg.
További fényképek a Képgalériánkban tekinthetők meg.
HE, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”32769,32586,31769,31687″}
