Szögezzük le: ami a televízió – és rádiószolgáltatást illeti, a szlovákiai magyaroknak nagyon kis hely jut, a MédiaTérben láthatatlanok és hallgathatatlanok vagyunk.
Sajnos ez derült ki a MédiaTér elnevezésű konferencián Kolozsvárott március 21-22-én, a magyarországi közszolgálati televízió és rádió, azaz a közmédia határon túli partnereinek szakmai találkozóján.
A konferencia első napjáról korábban beszámoltunk: a társszervező Sapientia Tudományegyetem impozáns új kolozsvári épületében Dávid László, az egyetem rektora, és Tonk Márton, a művészeti kar dékánja jogos büszkeséggel köszöntötték a vendégeket. A magyar állami támogatásból működő és töretlenül fejlődő Sapientia Tudományegyetem, ezen belül a Művészeti Kar Kolozsvárott irigylésre méltó körülmények közt működik, új előadótermek, berendezett stúdió, kitűnő tanári kar biztosítja a médiaszakon a filmművészetet, fotóművészetet tanulni vágyó fiatalok oktatását.
Mi más juthat az eszembe? A felvidéki ember Kolozsvárott erősen felnagyítva látja a saját közössége erőtlenségét: a médiaképzés hiánya nálunk is gondot okoz, de vajon a komáromi Selye János Egyetem még meddig fog küszködni a már elindított szakok elfogadtatásával, hogy aztán új szakok beindításán gondolkozhasson? Szerintem még évekig. Ésszerűnek tűnik a felvetés: Miért ne küldenénk fiataljainkat, hogy a kolozsvári Sapientia Egyetemen tanuljanak a médiaszakon, anyanyelvükön?
Nem véletlenül szervezték a konferenciát a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és annak tanácsadó testülete, a Kós Károly Kollégium ebben az intézményben, a Sapientia Egyetemmel közösen, hiszen a szakmai együttműködés minden feltétele adott, egy évvel ezelőtt együttműködési szerződést kötöttek.
Mészárosné Lampl Zsuzsanna szociológus videó-üzenetben küldte el előadását, néhány statisztikai adatot arról, hogy az ő kutatásai szerint mit néz, és mit hallgat a szlovákiai magyarság. A televízió elsőbbséget élvez, a szlovákiai magyarok 96%-a követi, 76%-a rendszeresen. A regionális televíziókat a megkérdezettek 37%-a tudja fogni. Rádiót 81%-ban hallgatunk, 81%-ban rendszeresen. Nyomtatott sajtót a szlovákiai magyarok 75%-a olvas, ebből napilapot 30%. Lampl Zsuzsa friss adatokkal szolgált a tévépreferenciákat illetően, a legnézettebb adó a szlovákiai magyarok körében 2014-ben az RTL Klub, ezt követi a TV2, majd az M1, Duna Televízió és az M2. A hírtévék közül a TA3, ATV és Hír TV is teret hódít.
A konferencia szervezői fél napot szenteltek annak, hogy körképet vázoljanak az egyes ország szakmai képviselői, hogyan néz ki a Magyarországgal szomszédos országokban élő közösségek televíziózása és rádiózása. Ebben a körképben mi – felvidéki magyarok – egy nagyon halovány kis folt vagyunk, állapíthatta meg bárki, aki a vajdasági magyar médiastratégiáról, a két magyar televízióról, 24 órán át sugárzó rádiókról hallgatta a beszámolót. Horvátország és Szlovénia is jobban áll, mint mi, arról nem is beszélve, hogy a kárpátaljai televíziósok és rádiósok most a világ figyelmének központjában felkészültségükről tettek, tesznek tanúbizonyságot nap mint nap.
Silány valóság, hogy a szlovák közszolgálati televízióban látható napi 7 perces, és a hetenként jelentkező magazinműsor az égvilágon semmilyen hatással nincs a szlovákiai magyar közéletre. A Pátria rádió napi 12 órás műsoridejével sincs mit dicsekednünk, mert éppen ott nem fogható, ahol élünk, pedig állítólag nekünk készül.
A Szlovák Televízió és Rádió magyar adásainak vezetője, Lovász Attila kolozsvári felszólalásában szuverén magabiztossággal képviselte – a kenyéradó gazdáját, az szlovák televíziót és rádiót. Szomorúan hallgattam, hogy milyen messze vagyunk még attól, hogy ezt a két médiumot magunkénak érezzük, hiszen – bármennyire magabiztosan lépett fel Lovász Attila a kolozsvári szakmai konferencián, kiderült, milyen jelentéktelen a szlovákiai magyaroknak nyújtott szolgáltatás.
Bartók Csaba, az MTVA tanácsadó testületének tagja vezette a felvidéki kerekasztal beszélgetést, és nem rejtette véka alá a véleményét a szlovák közmédiában uralkodó siralmas helyzetről, a magyar műsorokról. Lovász Attila erre kifejtette, hogy a pazarlóan gazdálkodó, eladósodott televíziót 2010-ben hozzácsapták a rádióhoz, ez nehezékként húzza a mélybe mindkét intézményt. A médiatörvény értelmezése nem egyértelmű, a törvényalkotáskor még a lakosság számarányának megfelelő műsoridő volt a cél, végül maradt a kisebbségi műsorokra kiszabott idő arányos felosztása, az is lehetetlen sugárzási időben. Arra nem kaptunk Lovász Attilától választ, hogy miért nem erősíti a két intézmény a magyar identitástudat, vagy ha már nem erősíti, miért gyengíti? Bartók Csaba kérdései megválaszolatlanok maradtak.
A Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetségének elnöke, Czibula Csaba hosszan magyarázta, nincs saját televízióra lehetőségünk. Nem mondhatom, hogy az érvei meggyőzőek lettek volna. Szerintem a hallgatóság nem értette, sajnos lejárt lemez, amit már évek óta hallgatunk, hogy a politikai képviselet tehet mindenről, mert nem harcolt ki hosszabb műsoridőt, és arról is a politikusok tehetnek, hogy nincs saját televíziónk. Lassan 20 éve hallgatjuk, hogy a szlovákiai magyar műsorgyártás akadálya, hogy a nyelvtörvény értelmében feliratozni kellene a műsorokat szlovákul, ami megoldhatatlan az élő műsorok esetében. És persze nincs pénz, és megint csak nincs pénz… De hol vagyunk mi – szlovákiai magyarok – az élő műsorok igényétől, arról álmodni sem merünk, mi megfelelő tempóban és minőségben elkészülő hírműsorokkal is beérnénk, nem zavarna bennünket a szlovák felirat sem, csak készülnének híradós filmek nagyobb mennyiségben! A magyar közmédiában is mehetne több felvidéki téma, műsor…
A Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetségének képviselői, Czibula Csaba elnök és Bartók Csaba alelnök a Hírek.sk videó-portált mutatták be, mint új kezdeményezést, de az nem derült ki, hogy vajon itt miért MTI-ből átvett írott hírek töltik meg a portált, amit a televíziósaink működtetnek. Illetve miért azokat a filmeket, témákat teszik közzé többségében, amelyeket kétszer láttunk a magyar közszolgálati televízió csatornáin, egyszer a Szlovák Televízió magazinműsorában, aztán negyedszer a Hírek.sk-n. Mire vár a televíziós szakma, mikor fognak valóban össze, mikor tesznek le valamit az asztalra? De ilyen mélységig a konferencián persze nem elemeztünk a helyzetünket. Ezt itthon kell elvégezni.
Jó hírt is hallottunk Bartók Csabától, aki a Kós Károly Kollégiumban képviseli a felvidéki televíziósokat: Ahogy a Kárpát-medencében körben mindenütt, Felvidéken is kiépültek az MTVA-val szerződéses viszonyban lévő stúdiók, Ung-vidéktől Pozsonyig teljes a tudósítói hálózat. A jelenleg működő 18-19 magyar televíziós stáb körül az MTVA már 14 szakmai műhellyel együttműködési szerződést kötött. És még ebben a hónapban működőképes lesz a dunaszerdahelyi televízió stúdiója és az magyar televíziók között optikai kábelen keresztül a kapcsolat, azaz a dunaszerdahelyi stúdióból élő beszélgetésekkel kapcsolódhatnak be a felvidékiek a magyar televízió műsoraiba. Erre már nagyon régen várunk, és most talán okkal vagyunk bizakodóak, hogy az erdélyi stúdiókhoz hasonlóan mi is élőben jelentkezhetünk a saját felvidéki témáinkkal.
Felvidék.ma, Pogány Erzsébet
{iarelatednews articleid=”44744″}
