A szlovák hírtelevízió politikai vitaműsorának egyik témája a szlovák politikai színpad szereplői voltak. Két politológus és egy szociológus boncolgatta, miért csökken a választópolgárok szavazókedve.
Mély összhangban és nagyon tömören megállapították, hogy a szavazópolgárnak nincs választási lehetősége, ezért hát nem választ. Mert ha nincs másik, mit is tehetne? A jobbközép zóna a politikában kiürült. Nem tud felvetni olyan témákat, amelyek erős visszhangot gerjesztenének a társadalomban. Politikai csoportosulások jönnek-mennek, ideig-óráig a figyelem középpontjában vannak, aztán a választhatósági küszöb alá csúsznak.
Hogy tényleg nincs valódi más alternatíva a kormányzó Smer mellett, azon is megpróbálták szemléltetni, ahogyan az ún. polgári pártok szaporodnak a jobboldalon. Radoslav Procházka viszonylag jó eredményt ér el a közvélemény-kutatásokon a Sieť-tyel, amely alapvetően polgári pártként határozza meg magát, és erre mozdult el Bugár Béla pártja, a Most-Híd is, amely ugyanazokat a hívószavakat ismételgeti, mint Procházka. Hogy a polgári párt lenne az új üdvöske, ezt véleményt a politológusok nem igazán osztják. Inkább egyfajta tehetetlenséget, politikai marketinget látnak benne.
Van egy nagy baloldali párt, a Smer, és vannak mindenféle „politikai törpék” – ahogy Michal Horský politológus hívja a pártocskákat és csoportocskákat, melyek „ott heverésznek a parlamentben, és hol kilépnek, hol belépnek, hol átugranak, politikai promiszkuitást gyakorolva váltogatják a pártokat és titkárságokat a szerint, hol választhatnák meg őket”. De ettől eltekintve ezek a kis pártok azért vannak válságban, mert nem tudnak egyszerű és világos kormányzati alternatívát kínálni, hisz annyira kicsik, hogy erre képtelenek. Az SDKÚ szétesőben van, a KDH a stabil választóit tartja, ahogy az MKP is, mellyel Bugár Bélának a parlamenten kívül is rivalizálnia kell. Horský szerint Bugárnak becsületére szól, hogy legutóbbi kongresszusán pártja elmozdult a kisebbségektől polgári irányban, mert így több szavazatot remélhet. Martin Klus is osztja azt a véleményt, hogy Bugárnak lépnie kellett, hisz a köztársasági elnök-választáson az MKP sokszorosan megverte Bugár emberét, ott lihegett a nyakán az EP-választásokon, és az MKP a helyi önkormányzati választásokon is biztosan megszerzi a maga pozícióit. Klus szerint Bugárék már tudatosítják, hogy „ha nem vetkőzik le a magyar közösséget képviselő párt imidzsét, és nem változnak át polgári párttá – amit Lucia Žitňanská belépésével is jelezni akarnak –, ráadásul úgy, hogy a magyar kisebbség támogatását azért megőrizzék, akkor nincs esélyük a túlélésre”. A Most-Híd jelenleg az ötszázalékos küszöb közelében van, ezért is kötelező volt számára a magyar kisebbségi képviseletet programként felvállaló párttól elhatárolódni. Klus úgy látja, Bugár Béla személyes varázsa még nem veszett ki egészen, de már kopik, ráadásul a pártépítése sem tudott olyan sikeres lenni, mint az MKP-é volt. A novemberi választás megmutathatja, hoz-e a konyhára neki az eltolódás a polgári program felé.
Az SDKÚ bukórepülését rendkívül szomorú történetnek tartja Martin Klus, hiszen ez a párt 2010-ben még kormányalakító erő volt. Elsősorban az SDKÚ választói azok, akik választási lehetőség nélkül maradtak. Az SDKÚ most a süllyesztő felé tart, valami rendkívüli helyzet, egy rendkívüli személyiség és politikai téma tudná csak új életre kelteni és besorakoztatni mögé a volt szimpatizánsait. Michal Horský a párt ifjúsági szervezetében lát esélyt a a jobbközép politika megújulására, ugyanakkor azt sem zárja ki, hogy a szlovák nagypolitikai is a csehországihoz hasonló fordulatot vesz – elvégre a politikai kultúra gyökerei közösek –, és nem a média és a PR lesz a meghatározó a legközelebbi választásokon, hanem úgymond oligarchizálódik a szlovák politika is. Csehországban a legnépszerűbb politikus jelenleg Andrej Babiš milliárdos, Ukrajnában a fődemokrata a csokoládékirály, Porosenko… Tehát ezzel a lehetőséggel is számolni kell.
Václav Hřích szociológus szerint a jövőben váltópártként az a politikai erő jöhet számításba, amely képes lesz megszólítani a bizonytalanokat és a választásoktól jelenleg elfordulókat. E téren nem igazán a pártok programjai döntőek, mert a szlovák választópolgár leginkább a pillanatnyi legnagyobb problémája alapján szavaz, s ha valaki a néhány szavas programjával éppen választ vagy orvoslást ígér a gondjaira, még a parlamentbe is bejuthat.
Neszméri Gyurkovits Róza , Felvidék ma
