Üdv az Olvasónak! Ezúton is köszönetemet fejezem ki mindenkinek, aki szeptember 1-jén velünk együtt imádkozott induló Iskolánkért, úgy a templomban, mint a világhálón, szerte a nagyvilágban. A látottakból és a visszajelzésekből egyértelmű, hogy nem voltunk kevesen.
A 204 növendék, a 22 pedagógus és alkalmazott, a közel 600 imádkozó jelenléte a templomban – reménykeltő volt. Köszönetemet fejezem ki minden szolidáris megnyilvánulásért.
Szeptember 14-én – Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén – az egyes tantermekben ünnepélyesen elhelyezzük a kereszteket, amelyek Szent Pál Apostol szavai szerint „a zsidóknak botrány, a pogányoknak balgaság, nekünk azonban Isten ereje és bölcsessége” (1 Kor 1, 23-24). Az üdvösség jele. Hisszük és reméljük, hogy nincs értelmetlen áldozatvállalás.
Tisztelettel kérünk mindenkit, aki ajándékozni kíván, vagy birtokában van egy értékes kereszt és hajlandó tőle megválni, vagy esetleg otthon csak porosodik, adományozza iskolánknak, ahol az ünnep kapcsán újra megáldva, elhelyezzük valamelyik tanterembe. A keresztek átadhatók a sekrestyében. Az első keresztet Dr. Erdő Péter, bíboros, prímás-érsek ajándékozta nekünk Mátraverebély-Szentkúton, ahol a keresztet meg is áldotta.
Köszönetet mondok nemcsak a becses jelenlétért és a hozott finomságokért, de azért is, hogy nem voltunk kevesen és a nyitó ünnepségről senki sem távozott sem testben, sem pedig lélekben üresen.
Köszönetet mondok a biztatásért, a visszajelzésért és mindennemű segítségért, amelynek következtében elindulhatott iskolánk és valóra válhattak Reményik Sándor verssorai:
Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink:
Szemükbe biztatás vagy vád /?/
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Az iskola létrehozása évek hosszú sora igyekezetének a gyümölcs, eredménye. Iskolánk indítása egy kis csoda. Örülünk. Rácsodálkozhattunk arra, hogy bár itt-ott találkoztunk kerékkötőkkel, bizonytalanokkal, sőt elbizonytalanítókkal is, de sokkal többen voltak és vannak azok, akik Istenben és egymásban bízva készeknek mutatkoztak arra, hogy általunk Isten továbbra is csodát tegyen, hogy csodálkozhassunk.
A kezdeményezésnek nemcsak ma, de a múltban is volt ellenzője volt. Visszatekintve azonban azt látjuk, hogy akik hajdan nagy-nagy vehemenciával óvtak az egyházi iskolától, féltve a Bódva-völgyi és a szepsi magyarságot és az anyanyelvi oktatást, azok ma már sok esetben nincsenek is a pályán. Elhagyták nemcsak a hivatást, de a várost, sőt a szűkebb pátriát is és más országban, más kultúrában kerestek és találtak boldogulást.
Ezeknek tisztelettel üzenjük, hogy ne a lelátókról fújozzanak, ne üzengessenek, de jöjjenek haza, a városba, az iskolákba. Van itt bőven munka úgy az állami, mint az egyházi intézményekben. Fogjunk össze maroknyi népünkért!
Jó, ha van lelkesedés, de nem szabad, hogy hiányozzon az önkritika vagy az önbizalom. Adja Isten, hogy mindegyikünk tudja, elismerje és beismerje adottságait és hiányosságait. Korlátait. Furcsa lenne, ha valaki a pápaválasztás után – azért mert nem ő lett a pápa – elhagyná az Egyházat! A mi esetünkben is érvényes, személyes sértődöttségből nem szabad elhagyni közösségünk, népünk, kultúránk értékeit. Mindenki halandó. A pápa, a pap, a tanár egyaránt. A régiek helyett újak jönnek és jöhetnek…
Azt mondják, ami egyszer felkerül a világhálóra, az ott is marad. Részben jó is, mivel idővel szembesülni lehet állításainkkal, elképzelésünkkel. A jövő megmutatja, hogy 2015. szeptember 1-jén kinek volt igaza? Ki mit tett helyesen, vagy helytelenül?
Minden tettünkkel történelmet írunk. Önmagunkról. Jót illetve rosszat. Imádkozzunk kölcsönösen egymásért, hogy Boldog Salkaházi Sára testvér életpéldája nyomán, készek legyünk nemcsak mondani, de cselekvően cselekedni: alleluja, itt vagyok, engem küldj.
2015. szeptember 13-án a makranci, a bodollói és a szepsi templomban kitett perselybe Iskolánkra adakozhatunk. A hét folyamán várom a kereszt-ajándékokat.
Tisztelettel,
Gábor Bertalan
Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”55906,55879″}
