A városvédő délceg honvédtábornok bronzba öntött monumentális alakját százhúsz évvel ezelőtt mintázta meg budapesti műtermében Róna József (1861-1939) szobrászművész, és az ikonikus alkotás azóta Komárom jelképévé magasztosult. A Klapka-szobor ma is uralja a város főterét, amely a tábornok nevét viseli és nemzedékeken át nemzeti ünnepeink, megemlékezéseink méltó színhelye. Ám, mint általában minden köztéri alkotásnak, ennek a szobornak is viharos sors jutott…
A történelem fintora, hogy – ha csak képletesen is – Klapka két évtizeden át abban a várban raboskodott jobb időkre várva, amelyet a magyar szabadságharc idején az ellenségtől védett.
Klapka alakja és a szabadságharc emléke művészi megformálásának a kezdeményezője a millenniumi években Tuba János, Komárom országgyűlési képviselője volt, aki a felmerült anyagi nehézségek ellenére következetesen véghezvitte tervét.
Amint az a korabeli helyi sajtóban megjelent cikkekből is kiderül, a város vezetősége Klapka 1892-ben bekövetkezett halálának idején tette magáévá a szoborállítás tervét. Amikor a város és a vármegye képviselői részt vettek Klapka kerepesi temetőben felállított síremlékének a leleplezésén, Tuba János mutatta be nekik az emlékmű tervezőjét, az akkor már neves szobrászművészt, Róna Józsefet, aki később szívesen elvállalta a komáromi megbízatást.
A Klapka-szobor első rajzos ábrázolása komáromi képeslapon 1898-ból
A szoborállítás azonban akkoriban sem volt olcsó vállalkozás, s amint az hamarosan kiderült, a becsült költségek jócskán meghaladták nemcsak a város, de a vármegye anyagi lehetőségeit is. Ezen a téren akkor történt jelentősebb előrelépés, amikor a budapesti Klapka-emlékbizottság felajánlotta Komáromnak a tábornok síremlékére a fővárosban összegyűjtött pénz fennmaradt, mintegy hétezer forintnyi összegét.
Az időközben Komáromban megalakult Klapka-szoborbizottság, Tuba Jánossal az élén gyűjtést kezdeményezett a városban és a vármegyében a felállítandó szobor javára. Róna közben elkészítette a Klapka-szobor kicsinyített mását, amely 1896-ban elnyerte a szoborbizottság tetszését, és a művész munkához láthatott.
A bronzba öntött szobrot, amelyet egy fővárosi cég készített, 1896 októberében az akkori főtéren elkészült talapzatára emelték, és ünnepélyes leleplezésére, amelyen többek között a tábornok fia, ifjabb Klapka György is jelen volt, 1896. november 15-én került sor. Ürömként vegyült azonban az örömbe, hogy még akkorra sem gyűlt össze a szobor felállításának az összege, s így a város mintegy ötezer forinttal adósa maradt alkotójának.
Történelmi pillanatok a Klapka-szobor előterében….
Az impériumváltás után a hatalom új urai kénytelen-kelletlen Komáromban is megtűrték az emléktáblákat és a köztéri szobrokat, ellenkező esetben – a közhangulatot figyelembe véve – a lakosság viharos felháborodására számíthattak volna.
Sajnos, nem így történt röviddel a második vesztes világháborút követően, amikor több emléktáblát, emlékművet összetörtek, illetve eltávolítottak. Többek között a Jókai- és a Klapka-szobor sem kerülte el sorsát.
Amíg az írófejedelem szobra az egykori városmajor egyik zugában méltatlan körülmények között porosodott, addig Klapkának a katonaság által a helyéről leemelt szobrát a várba szállították. Mindkét szobor további sorsát illetően hosszú éveken át csak találgatások és kósza híresztelések terjedtek a városban, ahol annak is híre terjedt, hogy be akarják ezeket önteni. Erre szerencsére már nem vetemedtek a hatalom urai, ám történelmi tény, hogy 1948 tavaszán a háttérben diplomáciai puhatolózások folytak arról, hogy Klapkát és Jókait szívesen „kitoloncolnák”, azaz átadnák a szobrokat Magyarországnak. Szerencsére nem így történt.
Klapka György unokája (balról a második) és lánya 1969-ben a szobornál
Előbb a Jókai-szobor (bal kezének középső ujja letörött) került vissza a helyére, a Klapka-szobornak azonban még várnia kellett szebb időkre. Azután ennek a pillanata is elérkezett, amikor Komárom 1965-ben várossá nyilvánításának 700. évfordulóját ünnepelte. Kompromisszumos megoldásként a Nagy János szobrászművész által restaurált Klapka-szobrot 1965. október 28-án állították fel újra, ám nem az eredeti helyén, hanem a vár előterében lévő Angol-parkban. Négy év múlva, 1969. szeptember 3-án ott helyezte el koszorúját Maria Therese Masselin de Klapka, a tábornok unokája, aki lányának kíséretében jött el Párizsból, hogy fejet hajtsanak nagyapjuk emléke előtt.
Még lefolyt némi víz a Dunán, amikor a rendszerváltás után, 1991. május 5-én az ünnepi díszbe öltöztetett belvárosban, a megszépült Klapka téren az eredeti helyén újra leleplezték Klapka felújított szobrát, amely azóta is hirdeti: a határok megannyiszor megváltozhatnak ugyan, de mi maradunk, történelmi örökségünket rendületlenül ápoljuk.
(A szerző felvételei, illetve fotógrafikái)
