Éljen május elseje

(Frissítve: májfaállítás Kalondán – képekben) Nem kell megijedni, kedves Olvasó, ez most nem az a jelszó, amire az átkosban ugornunk kellett, zászlókat lengetve, transzparenst cipelve. Bár ennyi év távlatából sokan talán már nosztalgiázva gondolunk vissza azokra az időkre. Hiába, az évek múlásával az emlékek megszépülnek…

A mai nap nevezetes abból a szempontból is, hogy a fiúk ilyenkor szoktak májusfát (májfát) állítani a lányoknak. Pontosabban igyekeztek titokban, az éj leple alatt… Faluhelyen mind a mai napig él a májusfaállítás szép szokása, amikor a katonaköteles fiúk az idősebb legényekkel, édesapákkal, férfirokonokkal együtt sudár magas fát állítanak a falu közepére, szalagokkal feldíszítve. Bár már jó néhány évtizede megszűnt a sorkatonai szolgálat, ez a szép szokás még tartja magát.

Május elseje a munka ünnepe, jobban mondva főleg azoké, akik két kezükkel keresik kenyerüket. Hiába telt el több mint egy évszázad azóta, hogy a munkásosztály kiharcolta magának az ünnepet és vele együtt fokozatosan a munkaidő csökkenését és a munkakörülmények javítását, ma sem lehetünk elégedettek. Szlovákia magyarok lakta területein sem.

Mert mintha a kizsákmányolás nem szűnt volna meg teljesen. Különben mivel lehet magyarázni a 10-12 órás műszakokat, az éjszakázásokat, az ünnepnapokon való munkát. Vagy szerintünk rendben van, hogy a kisgyermekes édesanyák három műszakban robotoljanak? Meg van becsülve az a kétkezi munkás, aki hivatalosan csak a minimálbért keresi? Nincs semmi gond azzal, hogy sok munkahelyen tilos betegszabadságra menni, sőt az évi rendes szabadságba is beleszólhat a munkáltató? Milyen világ az, ahol éjjel-nappal a munkáltató rendelkezésére kell állni, olyankor is, amikor az ember lehet, hogy éppen családi programon vesz részt? Hol van itt nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás?

Talán igaza van egy ismerősömnek, aki szerint ilyen rabszolgatartó társadalomban még sosem élt az emberiség, mint manapság. A régi paraszti világban mindenki saját magának dolgozott, a maga kis földjét művelte, az iparos pedig a munkájával a családjának kereste a pénzt. Szerényen, de nyugalomban éltek az emberek. Most pedig másoknak kell a pénzt keresni, amiből valamennyit „dobnak” a kisembernek is, de a haszon másoké. És ami a legrosszabb, a nyugalomnak is lőttek!

A parlament nemrég elfogadta a boltok ünnepnapokon való zárva tartását. Bevallom őszintén, ennek örültem, mert lelki szemeim előtt megjelent az az eladónő, aki vasárnap, ahelyett, hogy templomba menne, vagy otthon kavargatná az ünnepi ebédet, a polcokat pakolja, a pénztárgépet veri, netán egy idegesítő vevővel próbál szót érteni. Mostantól több szabadnapja lesz, amit családjával, gyermekeivel tölthet. Vagy a párjával, édes kettesben. Mert jut eszembe, május a szerelem hónapja is… De ez már egy másik történet…

***

Kalondán hűen őrzik a hagyományokat

Felvidéken még sokfelé őrzik a május elsejei hagyományokat, így a májfaállítás szokását is. A Losonci járásbeli Kalondán idén is pompás májfát állítottak, amint arról Papp Sándor, a Pro Kalondiensis társulás elnökének fotói is tanúskodnak (Képek forrása: Papp Sándor Facebook-oldala).