A címben álló jókívánsággal dr. Rókusfalvy Pál adta át a Magyar Örökség díjat – szűnni nem akaró vastaps közepette – Erdős Péternek, a királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulás elnökének a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, a hagyományos formaságok között megrendezett ünnepségen.
Hagyományos, mert évente négyszer, a Napfordulóhoz legközelebbi szombaton kerül sor arra, hogy a Magyar Örökség és Európa Egyesület által alapított díjjal hét-hét olyan magyar kulturális teljesítményt ismerjenek el a múltból illetve a jelenből, amely méltó arra, hogy a jövendő nemzedékeknek is öröksége legyen.
Miután a jeles személyiségekből álló Bírálóbizottság pontban 11.00 órakor elfoglalta helyét az emelvényen, Juhász Judit újságíró, a Magyar Örökség Díj bizottság alelnöke köszöntötte a vendégeket, Mádl Dalma asszonyt, dr. Vízkelety Mariann igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkárt, valamint a díjazottakat és a laudátorokat. A Himnusz eléneklése után Hámori József neurobiológus, agykutató, a Bizottság elnöke nyitotta meg az ünnepséget, amely kalotaszegi népzenével kezdődött a Juhász Zoltán Család Zenekar előadásában.
A gyönyörű népviseletben érkezett kis együttes ezzel hangulatot teremtett az első díjazott: a kalotaszegi református templomépítészet bemutatásához. Miközben Maksay Ádám műemlékvédelmi szakmérnök felolvasta méltatását, mellette a kivetítőn peregtek a Kalota-menti falvak képei, a gyönyörű, festett kazettás templombelsőkkel.
A második díj átadását néhány perces filmbejátszás előzte meg, Olasz Ferenc rendező portréfilmjéből, amelyet R. Törley Mária szobrászművészről készített. A laudátor dr. Tulassay Tivadar orvosprofesszor szavai alatt tovább csodálhatta a közönség Törley Mária köztéri szobrait, emlékműveit, amelyek – a méltatás szerint – „segítenek a jelenkor társadalmának, hogy újra higgyen a szépben és a jóban”.
A harmadik díjat kihirdető dr. Rókusfalvy Pál szavait szó szerint idézzük: „A beérkezett állampolgári javaslatok közül a ma harmadikként átadandó díjat a királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulásnak ajánlotta a Bizottság.” Felkérem Batta György felvidéki költő, színműíró, publicistát a rövidített méltatás ismertetésére.
Batta György laudációját is képek kísérték a vetítőn: Csallóköz térképe, rajta megjelölve a 12 Karcsa, a Petőfi Baráti Társulás pecsétje, az elnökség tagjai, fotók a hétköznapokról és az ünnepségekről, az utazásokról, végül az augusztus 19-i Magyarok Nagyasszonya szobor avatásáról. Jelentőségéről Batta György részletesebben szólt, majd méltatását befejezve köszönetet mondott a magyar kormánynak, a civil szervezeteknek és minden magyarnak – Rieger Tibor szobrászművészről a laudációban beszélt – hogy a szoborállításhoz nyújtott segítséggel Királyfiakarcsa is rálépett a nemzeti felemelkedés útjára.
Ezután dr. Rókusfalvy Pál felolvasta az ünnepélyes átadás szövegét: „A Bizottság Magyar Örökség kitüntető címre tett javaslatot azért, hogy az arra méltó királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulás magyarságszolgálata bekerüljön a „Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumába”. Juhász Judit pedig az Aranykönyvből olvasta: „A királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulás magyarságszolgálata magyar örökség, amiről ezen oklevél bizonyságot tesz. A királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulás nevét az Aranykönyv őrzi.”
Amikor Erdős Péter, a Petőfi Baráti Társulás elnöke az emelvényre lépett átvenni a díjat, felzúgott a taps, s ezt csak fokozta, hogy a díjat átadó professzor megkérte a nézőtéren ülő karcsaiakat, hogy álljanak fel, Juhász Judit pedig ugyanerre szólította Rieger Tibort és a szoborállítás motorját: Bakos István kurátort.
xxxxxx
Még a díjátadó ünnepség előtt rövid interjút kértünk Erdős Pétertől:
A Petőfi Baráti Társulás megalakulása 2001-ben valamilyen nevezetes eseményhez kapcsolódott?
Nem történt semmi különösebb esemény, egyszerűen csak azt éreztük az ezredfordulóhoz érve, hogy valamit tennünk kell azért, hogy ne kopjon el a magyar nyelv, ne szürküljön el a kultúránk. Így 2000 decemberében megalakultunk. A névválasztás pedig szinte magától jött: Petőfi nagy magyar költő, forradalmár költő, szerette az Alföldet, és a mi vidékünk, a Csallóköz is hasonló táj, és Petőfit mindenki ismeri.
Egyik jelentős alkotásuk a Cserkészliget. A felvidéki cserkészek gyakran gyülekeznek ott?
Én adtam a nevet, amikor a fiatalokkal kezdtem foglalkozni, de sajnos ők nem népesítik be annyira, mint szeretnénk. Ezért még sokat kell tennünk. De mi idősebbek örömmel használjuk.
Batta György laudációjából tudhatjuk, hogy sokat, és sokfelé utaznak a Kárpát-medencében, de Nyugat-Európában szintén. Kialakultak kapcsolatok is más egyesületekkel?
Igen, Bakonyban a Pénzesgyőri Kulturális Egyesülettel, Győr mellett a Kismegyeri Napoleon Hagyományőrző Egyesülettel és Délvidéken a Bácskossuthfalvi Kulturális Körrel. Igyekszünk az elszakított területek magyarságát megismerni, és a nyugati országokban a magyar emlékeket felkeresni, például voltunk Doberdón az I. világháborús emlékek nyomában.
Változott-e augusztus 19. óta Királyfiakarcsa élete? Sokan felkeresik Rieger Tibor szobrát?
Jönnek, látogatják. Nagyon szép volt az az ünnep. Új lendületet adott a munkánknak.
xxxxx
Folytatva az ünnepségről szóló beszámolót: a negyedik díj egy családnak szólt: az 1944-ben megölt költő, író Sárközi György, az irodalomszervező, lapszerkesztő feleség: Sárközi Márta, és az 1956 óta Angliában élő fiuk: Sárközi Mátyás munkásságának. Osztovits Ágnes laudációja és mintegy nyolcvan év alatt megjelent művek borítóiról készült képek bizonyították, hogy ez a Magyar Örökség-díj is méltó helyre került.
Az ötödik díjazott alkotásairól természetesen látványosabb filmbejátszás készülhetett: Péreli Zsuzsa gobelin-művészetének legszebb, külföldön is bemutatott darabjait láthattuk dr. Csorba László történész méltatását hallgatva.
Honnan jöttünk, honnan ered a nyelvünk? Ezekre a kérdésekre kereste életművének egyik felével a választ a nemrég elhunyt Varga Csaba műveltségkutató, rajzfilmrendező, akinek gondolataiból Jelenczky István portré-filmje közvetített, jelentőségét pedig Mészáros Géza művészettörténész méltatta.
Az utolsó filmbejátszásról zene szólt: Fasang László Bach muzsikáját szólaltatta meg a ceglédi evangélikus templom orgonáján, hogy ezután dr. Tóthpál József művelődéskutatótól megismerjük a Fasang családnak a magyar zenei kultúrában betöltött sokrétű szerepét.
Az ünnepség végén a díjazottak nevében Sárközi Mátyás mondott köszönetet. Felidézte, hogy Angliában, ahol 56-os emigránsként élt, 1980-ban valósult meg az a javaslat, hogy ne csak a királynő ítéljen oda díjakat, hanem a széles közönség is dönthessen. S ő akkor a kádári Magyarországra gondolt, s arra, hogy itthon vajon megtörténhetne-e ugyanez. A rendszerváltásig kellett várnia, és nagyon örül, hogy ennyi érték kap megbecsülést, és hogy nemcsak az élők kapják, hanem a már eltávozottakról sem feledkeznek meg azok, akik javaslataikat elküldik a bírálóbizottságnak. A díjazottaknak azzal kell kifejezniük köszönetüket, hogy tovább folytassák értékes munkájukat, ő pedig azon fog dolgozni, hogy a magyar kulturális örökség darabjai beépüljenek a nyugati világ tudatába.
(További fotóink a díjátadóról IDE KATTINTVA tekintetők meg)